Az angollal való harc viszont teljesen reménytelen szerintem is, és ennek a fel nem ismerése hosszú távon komolyabb károkat okoz ennek a mozglomnak, mint az angol helyzetének elfogadása, mert ez az irreális célkitűzés szektásítja és politikailag is (é.: antiglobalizáció) polarizálja.

-9-
Szilvási László:
„Mivel "Eszperantó-ország" nincs, oda nem lehet elutazni, de van évente kb. 300 különféle (szakmai, turisztikai, szórakoztató stb.) eszperantó rendezvény, ahol csak az eszperantóval lehet "boldogulni".”

Brain Storming:
Ha mindez az egyetlen lehetőség az eszperantó aktív használatára, akkor ez is mutatja, hogy az eszperantó csupán egy közösségteremtő erő, eszme, amit egyfajta nyugat-ellenesség, továbbá egy speciális „aktuál-antiglobalista-globalista” (olyan mozgalom, amely globalista eszme alapján működik, de ezt nem a jelenlegi kulturális alapokon kívánja elérni), mozgalmiság táplál.

Akármit is akatunk, az eszperantó nem lesz az EU hivatalos nyelve, mert nincs mögötte tőke. (Talán ez magyarázza az eszperantisták tőke-ellenességét is.) De úgy látom, a nyelvvel foglalkozó szakemberek körében nem túl nagy a támogatottsága...

Onnét indultunk, hogy legyen-e az eszperantó az EU hivatalos nyelve (ld. pl. fórumcím).

Bevezetése hova? Amellett, hogy a social engineering engem is irritál (bár nem tudnám elképzelni a világot az együttélést szabályozó törvények nélkül), azt vegyük észre már, hogy az eszperantó nem kötelező nyelv.

Teljesen szubjektív, de engem irritál mindenfajta social engineering, és egy vegytiszta műnyelv bevezetése ennek a csúcsa lenne szerintem.

A cikket egyébként elküldtem Szilvási Lászlónak már majd egy hónapja ... természetesen semmi válasz nem jött.

Teljesen szubjektív, de engem irritál mindenfajta social engineering, és egy vegytiszta műnyelv bevezetése ennek a csúcsa lenne szerintem.

-6- Szilvási László:
„Olyan fejlett, mint pl. a magyar! - Az eszperantó teljesen kifejlett nyelv! Az eszperantó a nemzeti nyelvekkel azonos szintű kifejezésre képes, kifejlett irodalmi és szakmai szókinccsel. Számtalan irodalmi mű jelent meg (regények, próza, versek, antológiák stb), sok szakmának önálló eszperantó szervezete van saját folyóirattal, szótárakkal, könyvekkel.”

Brain Storming:
Ha az eszperantó „teljesen kifejlett nyelv”, akkor számolnia kell a különböző változatok kialakulásával, ami automatikusan be fog következni, ha valóban 100.000-ek anyanyelvi szintű, napi kommunikációs eszköze lesz. Közismert jelenség, hogy a már meglévő anyanyelvűek az elsajátított nyelvet a saját igényeik szerint használják, különösen akkor, ha nincs lefixált kifejezésrendszere, vagy „igénytelenül” használják - erre példa a pidgin nyelvek kialakulása, amik mindig egyszerűsítenek és analizálnak – ez persze az eszperantó további egyszerűsödést fogja jelenteni, de ezzel elveszíti azt a színes használati lehetőséget, amivel a jelenlegi népszerűsítői kecsegtetnek, és olyan szintre fogja „zülleszteni”, mint a pragmatikus angol-használók. Ezesetben van már egy olyan nyelv, amivel ezt meg lehet tenni, és már meg is tették, vagyis van már olyan élő, irodalmi nyelv, ami ezt a funkciót már ellátja, ez pedig a angol. Egy további, erre a szerepre pályázó nyelv inkább csak zavarja a képet, ahelyett hogy hagyná végre az angolt egy „igénytelenebb” szinten betölteni azt a szerepet, amit egy nemzetközi segédnyelvnek szánnak.

Az pl. sokkal komolyabb vád lenne, h mondjuk a vonzatok soha sehol nem logikusak, és nem lehet egyszerű nyelvtanba összefoglalni őket.

(..)
Hidd el, az eszperantóval kapcsolatban is van egy hatalmas probléma, amire még nem nagyon figyeltek fel. Ez pedig a metaforikus használat, vagyis a szóképek használata. Ez minden nyelvben más, hagyományon alapuló, és ha mindenki a saját nyelve szóképeit használja, akkor ugyanúgy magyarázkodnia kell. Mert ki határozza meg, h melyik nyelv szóképe kerüljön be az eszperantóba?

DE itt van pl. a határozó használat, akár az elöljárók szintjén. Sok esetben ez is teljesen önkényes minden nyelvben, az elvont fogalmak fogalmi viszonyairól nem is beszélve. Ebben kell szilárd fogódzkodó, ha ilyen nincs, akkor lehet egy nyelv bármyilen univerzális, csak azt fogja kifejezni más formában, amit az illető a saját nyelvéről lefordít rá - ekkor azonban nem akpunk mást, csak a beszélő kifejezett gondolata anyanyelvi formájának eszperantó formáját, amit egy más anyanyelvű beszélő a saját értelmezésével fog ellátni. Ez nem szokott előfordulni, ha az illető ismeri a célnyelv mintáit, és aszerint fogalmaz. Egy univerzális nyelvvel kapcs ezt nem lehet megtenni, mivel ehhez ennek is önkéynesnek kellene lennie, sőt, mivel ez az univ.nyelv minden népség számára készülne, úgy felduzzadna ez a metaforikus kifejezéstár, hogy ellenőrizhetetlenül bővülnének a szótárai. (...)

Különben engem az zavar, h az eszperantisták nyelvük erejét éppen a szépirodalmi művekkel kívánják bizonyítani, holott a szépirodalom per definitionem a nyelv kereteit feszegeti, azaz változtatja. Ha az EU nyelve az eszperantó lenne, akkor be kellene tiltani az eszperantó nyelvű szépirodalmat.

-20-
„Nemzetközi szervezetek - Az országonkénti eszperantó egyesületek tevékenységét nemzetközi szinten az Universala Esperanto Asocio, UEA (Eszperantó Világszövetség) nevű nemzetközi szervezet fogja össze. - A Rotterdami székhelyű UEA-nak több mint 100 országban vannak tagszervezetei, képviselői és több mint 30 szakmai nemzetközi eszperantó társasággal van munkakapcsolata. Az UEA 1954 óta folyamatosan részt vesz az UNESCO nem kormányszintű szervezeteinek munkájában.”

BS:
Közismert jelenség, hogy bizonyos kulturális szervezetek egy bizonyos nagyság elérése után szinte önálló életre kelnek, még akkor is, ha kulturális értéke csak benne lévők számára van, és elsődleges céljukká a szervezet önfenntartása válik. Mivel a mozgalom épít bizonyos modernkori személyes, pszichikai szükségletekre, így ez folyamatosan újratermeli önmagát. (A fenti szervezettség elmondható pl. a Jehova-tanúiról is.)

BS:
Ez az idealisztikus elképzelés, miszerint az azonos nyelven beszélők megértik egymást, azonosan gondolkodnak, tkp egy „családhoz tartoznak” jó példája a kisközösségi viszonyok idealizálásának, ami azonban éppen emiatt torz képet alakít ki a benne lévő számára a csoporton kívüliekről. Az eszperantó híveinek, szervezeti tagjainak a szoros csoporthoz tartozás élmény kialakítása közben szüksége van egy külső, csoport összetartó primitív ösztönzésre is, és ez lenne az ún. „közös ellenség”, ami azonban a helyett, hogy egyszerűsítené, tovább bonyolítja a nyelvi problémák helyzetét, elterelve a lényegesebb kérdésekről a figyelmet.