NYELVÉSZ

Száz évet megyünk vissza az időben, ha ezen komolyan elkezdünk vitázni. Semmi értelme, mert mára nyilvánvaló, hogy a Sapir-Whorf hipotézis (ami szigorúan véve nem létezik, hiszen visszamenőlegesen olvasták ki a két szerző írásaiból) sem nem hamis, sem nem igaz.
Nézőpont, ami sokszor hasznos lehet a kognitív tudományban, máskor viszont egyértelműen nincs helye.
A szó szerinti igazsága mellett érvelni teljes dilettantizmus; olyan, mintha valaki a "gének/nevelés határoz meg minket"-vitában teljesen az egyik oldalra állna.

(Filozófiailag úgy is mondhatnám, hogy ez tudományelőttes tézis, nem igazán falszifikálható, mert kísérletileg az igaz és a hamis voltát is be lehet bizonyítani.)

Ez a Sapir–Whorf hipotézis.

Balázs Géza írta egy cikkben (Globalizmus – lokalizmus; Nyelvek: közvetítõ nyelvek, anyanyelvek)
http://www.google.com/url?sa=t&rct=j&q=&esrc=s&source=web&cd=24&ved=0CC0QFjADOBQ&url=http%3A%2F%2Fwww.ntk.hu%2Fc%2Fdocument_library%2Fget_file%3Fuuid%3D00bf16d5-f9d9-49ec-9f37-f7d06c939ece%26groupId%3D10801&ei=O6q5VPqKIcLnyQOl3YCACg&usg=AFQjCNFowVfoCSa4IAB9CBEY9ZDHa5rMHw&sig2=54WgXVbO55uRL-EA9RobmQ&cad=rja

"Ravasz László azt írja egy helyen, hogy „nem
nyelvünk olyan, mint mi, hanem mi vagyunk olyanok,
mint a nyelvünk”. Az anyanyelv tehát gondolkodás-
meghatározó, gondolkodásformáló. A nyelvi
relativizmus (determinizmus) szellemében úgy véljük,
hogy ahány anyanyelv, annyi világlátás."


Jól gondolom, hogy ez egy elavult nézet ma már?

_________________
"Le a 'LY'-vel, é'jj'en a 'J'!"