Idézet valakitől:
"...
Februártól kezdve a debreceni magyar szakosok számára kötelező jelleggel előírták a Chomsky-féle generatív nyelvtan tanulását. Ez egy nagyon tehetséges, amerikai nyelvész. Az angol nyelvre adott leírásai nagyrészt elfogadhatók, de a magyarra nem. Ő nem is foglalkozik a mellérendeléssel, mert nem is érti a jelentőségét.

Ez azt jelenti, hogy a magyar szakosok tanításában ezentúl nem a finnugor elméletet, nem a latin grammatizálást fogjuk erőltetni, hanem hogy a generatív nyelvtan, az angolszász úthenger, ami borzalmasabb és ijesztőbb még a finnugor vagy latin grammatizálás."

Ld. É. Kiss, Anyanyelvünk állapotáról, Osiris 2004, pp. 48-49, különösen 32. lábjegyzet.

De tényleg, lehántva a mindenféle nagyívű antropológiai, nemzetkarakterológiai és egyéb következtetéseket, pusztán annak az állításnak, hogy a magyarra a mellé-, az indoeurópai nyelvekre meg inkább az alárendelés a jellemző, van valami komoly alapja?

a magyar mellerendelesben, az indoeuropai alarendelesben gondolkodik

Másrészt nemhogy kétségbe vonja, teljesen kihagyja a mellérendelő mondatszerkezetet. Az alárendelő összetételekkel hosszasan foglalkozik, a mellérendelést teljesen kihagyja. Hát mi ez, ha nem durva, erőszakos kísérlet a magyar nyelv globalizálására.

Emlékezzünk vissza, hogy az unalmas nyelvtanórákon a példamondatok hoztak egy kis élénkséget, mert azok a magyar szépirodalom legjavából származtak, a legjobb íróinktól, költőinktől, a népdalokból, népmesékből. Ennek vége.

’98-ban az Ozirisz kiadónál megjelent az „Új magyar nyelvtan” című könyv, amelyben a szerzők nyíltan kétségbe vonják, hogy a magyar egyáltalán ragozó nyelv-e, és megpróbálják összemosni a hajlító nyelvekkel. Kétféle hajlítás van: A belső hajlítás, ami a tőhangzó minőségi megváltozásával jár, amire egyáltalán nincs példa a magyarban. A külső hajlítás is, amikor toldalékok jelennek meg, csak messziről hasonlít a magyar ragokra, teljesen másról van szó.

Ezt a 19.század elején még tudják a nyelvészek, ez a felosztás Nyugat-Európában született meg. Nagyon jól megfogalmazzák, mi a rag. A rag a ragozó nyelvek sajátja. Az oroszban nincs rag, még ha látunk is orosz főnévragozási táblázatokat. Ez merő tévedés, az oroszban hajlítás van.

Ugyanez a könyv még tovább megy. Figyeljük meg, mi folyik a háttérben. Kétségbe vonja a nyelvünk ragozó jellegét, és nyíltan megpróbálja összemosni a hajlító nyelvekkel. Másrészt nemhogy kétségbe vonja, teljesen kihagyja a mellérendelő mondatszerkezetet. Az alárendelő összetételekkel hosszasan foglalkozik, a mellérendelést teljesen kihagyja. Hát mi ez, ha nem durva, erőszakos kísérlet a magyar nyelv globalizálására.

Februártól kezdve a debreceni magyar szakosok számára kötelező jelleggel előírták a Chomsky-féle generatív nyelvtan tanulását. Ez egy nagyon tehetséges, amerikai nyelvész. Az angol nyelvre adott leírásai nagyrészt elfogadhatók, de a magyarra nem. Ő nem is foglalkozik a mellérendeléssel, mert nem is érti a jelentőségét.

Ez azt jelenti, hogy a magyar szakosok tanításában ezentúl nem a finnugor elméletet, nem a latin grammatizálást fogjuk erőltetni, hanem hogy a generatív nyelvtan, az angolszász úthenger, ami borzalmasabb és ijesztőbb még a finnugor vagy latin grammatizálás. Úgy történik az anyag leadása, hogy az angolszász szakirodalomból az oktató kiemel egy angol példamondatot, azt lefordítja magyarra, és a továbbiakban ezt hiteles magyar mondatnak tekinti. Most már a példamondatok sem lesznek magyarok. A finnugor rokonságra és a latin grammatikára alapozó magyar nyelvtől merőben idegen módszer legalább a példamondatokat meghagyta magyarnak. Emlékezzünk vissza, hogy az unalmas nyelvtanórákon a példamondatok hoztak egy kis élénkséget, mert azok a magyar szépirodalom legjavából származtak, a legjobb íróinktól, költőinktől, a népdalokból, népmesékből. Ennek vége. A kapukon belül van a generatív gőzhenger, tarol, tipor, a nyomában nem nő magyar szó. Lehet magyar mondatokat hallani ezentúl is, de ezek már angol mondatfűzés szerint lesznek szerkesztve.

Úgy néz ki, mintha a háttérben azt mondanák, hogy ti csak vitatkozzatok, hogy finnugor, török vagy sumér, nekünk mindegy, mert szépen addig végrehajtjuk a nyelv globalizálását. Lépten-nyomon hallani ilyen példákat.

Ezt egy ,,angol'' nyelveszetbol doktoralt ember irja, es asszem nem viccel.

Csak a végét mondanám el annak, hogy min kellett átmennem, amíg sikerült ezt a fordulatot véghez vinni. Amit nyelvészként megtanultam, annak a 95%-át el kellett hozzá felejteni. A maradék 5% használhatónak bizonyult, de azt is a fejéről a talpára kellett fordítani, mert a feje tetején állt. Most már elmondhatom, hogy sikerült ez az átfordulás.

küszöbön áll az Európai Szövetséghez való csatlakozásunk, és ott Magyarország belépésével egy teljesen új dolog fog a színre lépni. Mellérendelő gondolkodás fog megjelenni, hisz az eddigi tagállamok nyelvei mind alárendelő mondatfűzésben gondolkodnak, és alárendelő módon viselkednek, vagy kényszerítenek másokat viselkedni. Oda mi egy teljesen új színt fogunk vinni. Ezt ők még nem tudják, talán mi sem, de jó lenne, ha lassan ráébrednénk, mi lesz ott a dolgunk. Az lesz például a dolgunk, hogy az indogermánoknak bemutassuk a mellérendelő mondatfűzést és gondolkodást, mert ők ezt nem tudják máshonnan megtanulni. Nem is sejtik, hogy ilyen létezik, ez most fog majd kiderülni.