NYELVÉSZ

Tudnom kellett volna, hogy nem lesz ilyen egyszerű! Mint angol anyunyelvű, sajnos nem érzékelem elégen a magánhangzó rövidülést. Talán valaha fogom.



Bocs, de nem fordítva van ez, azaz az első eset növekvő szonoritás, a második pedig csökkenő? Mindegy, mert értem a megjegyzést, és azt hiszem, hogy természetesnek hangzik a különbség. A *VVCC megszorítással kapcsolatban, itt a feltételezésem az volt, hogy egy szótagon belül van a VVCC, de igazából csak a szó végére tekintettem (pontosabban a maximális rím / morfémaszerkezeti megszorításra gondoltam). Nyilván a rövidülés általánosabb, és a szótagolás a CC kapcsolattól függ.

Ezen kívül egyetértek azzal, hogy “baromira meg kéne mérni” a magánhangzók időtartamait. Sokan írnak az irodalomban a magánhangzó kontrasztról, de nem találok sok valódi fonetikai kutatást. Hajlandó vagyok mérni ezeket a magánhangzókat, de eddig kíváncsibb voltam az e-é és a-á párokra és az időtartamára bizonyos pozíciókban.

A kiejtés szótáromhoz különbözhetek a csökkenő és a növekvő mássalhangzó kapcsolatok között. Valószínűleg mellőznöm kéne bizonyos zárt magánhangzó időtartamának problémait, mivel a helyzet egyszerűsítésére szeretném feltételezni, hogy minden szónak egy kiejtése van.

Nekem nem kétértelmű, de ez dialektális különbség, ezek szerint szigetvanak van egy kis keleti beütése. Kelet-Magyarországon a Nádasdytól ormány-nyúlásnak nevezett jelenség teljesen általános, az én dialektusomban nem.

Igen. Ciki?
A zürjén értelmezés nem ugrana be, mert ezt a szót eddig kb. 3szor használtam az életben, és azt is csak azért, mert nyelvész vagyok.

Nanemá.

Tényleg ez a mondat neked kétértelmu?

Ezmárnemgyúrma.

(azaz jelentheti azt, h 'ez már megszunt gyurma lenni')


És ez?

Péternekazűrjénkívülnemadottsemmit.

(azaz 'a Péter zűrjén kívül' ill. 'a zürjén kint')


nehéz dolog ez a minimál pár

Persze, hiszen gyúr-ma, túr-mix... Na de mit csinál, aki súr?

gyurma, turmix, surmo' (nekem jo'k hosszan)

Sajnos a dolog nem ilyen egyszerű.

Most két dolog jut eszembe:
1.

A fenti fonotaktikai constraint érvényesülésével kapcsolatban szkeptikus vagyok:

- ha a CC csökkenő szonoritású (ekkor C1 általában obstruens), akkor szerintem nincs rövidülés (pl. ródli, blődli, csúzli, dűzni)

- ha a CC növekvő szonoritású (ált. C1 szonoráns), akkor nem nagyon van rövid-hosszú KONTRASZT. Ilyenek a fenti őrs, gyűjt és pl. a kóstol stb. alakok. Én nem merném állítani, hogy itt a magánhangzó VALÓBAN MINDIG rövid, de nyilvánvaló, hogy RÖVIDEBB, mint más "rendes" környezetekben. Viszont éppen a posztvokális szonoráns magánhangzónyújtó hatást is kifejt (ill. nehéz a V+sonC átmenet pontos helyét megadni). Lehet egyéni ingadozás is. Egyáltalán megmérte ezt már rendesen valaki?

2. A felső (zárt) magánhangzók rövidülése nyílt szótagban.
Ez egyfelől az ún. rövidülo töveknél (pl. tűz, víz) bizonyos toldalékoknál kötelező: tüzet, tüzem, tüzel, vizek, vizünk, vize stb.
Másfelől más toldaléknál is mintha kötelezo lenne, pl. ilyen a superessivus: t[ü]zön, v[i]zen. Sőt olyan töveknél, amelyek hagyományosan nem tartoznak a rövidülő osztályba, pl h[u]szat, t[i]zek, t[i]zes, t[i]zen (ADV), sz[ü]zen (ADV).
Sőt még gyakori összetételeknél is (opcionálisan) megtörténik: %t[ü]zoltó, h[i]radó (TV News).

Nagyon gyanús, hogy ez utóbbi 2 típusú "szabálytalan" rövidülés a gyakorisággal magyarázható, pl. nekem a szűzön, tízen superessivusi alakok inkabb hosszúak (és elég ritkák is). Hasonlóan a tűzért, vízig, húszig stb. alakokban sincs rövidülés.


(Néhány megjegyzés:

Ez is vita tárgya. Az valószínu, hogy többszótagos szavak végén a zárt magánhangzóknál a rövid--hosszú kontraszt eltunoben van (ld. pl. áru--árú, és ez helyesírási problémákat is okoz). De nem tudom, hogy valóban MINDIG RÖVIDEK-e ezek a magánhangzók (lehet, hogy hasonló effektus van, mint a szonoráns elotti helyzetnél, ld. fent). Ezt is baromira meg kéne mérni.


ez jónak tunik, de csak CONTENT (nemfunkcionális) szavakban, pl. a mi, ki1, ki2, ti alakokban soha nincs nyúlás


ezt nem értem: az ó, ő bizonyos beszéloknél nyúlhat, de csak ha a C szonoráns ([ó]rmány, k[ó]rmány). De ez eléggé szocio/dialektális.
Az u, ü viszont nem igazán.)

Ez a szaba'ly inka'bb csak egy, a helyesi'ra'sban nem mindig tu"kro"zo"tt tendencia.

A ke'rde'sed egye'bke'nt ne'ha'nyunkat arra sarkall, hogy le'trehozzunk egy magyar kiejte'si szo'ta'rt, merthogy haszna'lhato' jelenleg nincsen.

Remélem, hogy ezt a megfelelő fórumba írom. A kutatásomhoz egy magyar kiejtési szótárt keresek, elektronikus formában. A legjobb lenne, ha valakinek már lenne egy olyan fájlja, amiben az egyik oszlopban szerepel a szónak az írott formája, a másik oszlopban a kiejtési formája. Valaki tud ilyenről?

Ha esetleg még nem létezik ilyen szótár, kíváncsi vagyok arra, hogy mennyire lenne nehéz egyet felépíteni. Ezért szeretnék összeállítani egy szabálylistát, amivel át lehet alakítani egy szót a helyesírási listáról a kiejtési listára.

Példák röviden, sorrend nem számít:
*VVCC a szótagon belül: őrs -> örs, gyűjt -> gyüjt, stb.
mássalhangzó kapcsolat zöngés egyezség: abszolút -> apszolút, joghurt -> jokhurt, stb.
ú|ű -> u|ü / X$C0__#
u|ü|i -> ú|ű|í / #C0__
o|ö|u|ű -> ó|ő / __rC

Ha a fenti leírt szabályokat alkalmaznám, mennyire lenne reprezentatív az eredmény a magyar kiejtésre nézve? A mindennapi vélemény szerint, a magyar kiejtés nem nagyon különbözik a helyesírástól. Tudom, hogy ez nem igaz, de a fenti stratégiával el lehetne érni eredményt? Hány kivétel van, mint az Attila ~ Atilla név kiejtése, ami látszólagos szabálytalan?

Előre is köszönöm,
Steve Grimes