martonfi wrote: kalman wrote: van egy nyelvváltozat (pl. Debrecenbe), ahol a személynevek elé sose raknak névelőt, viszont ha birtokos szerkezetbe ő a birtokos, akkor kötelezően. A 19. századi (talán 20. század eleji) magyar sztenderd volt ilyen.
20. század eleji is, de szerintem nem volt sztenderd. Ezt azért mondom, mert felfigyeltem rá, hogy az akkori szerzők egy része következetesen így írt, más részük meg következetesen kerülte az ilyesmit. Szerencsére van itthon két könyv, amiket pontosan egy időben adtak ki; Lukács Györgytől A lélek és a formák, valamint Nietzsche Frigyestől A tragédia eredetének magyar fordítása. Az utóbbiból most Fülep Lajos 130 oldalas bevezetője az érdekes. Mindkét szöveg 1910-ből származik. A pirosítás természetesen az én művem.
Lukács György wrote: Emlékszel az Euripides Heraklesének utolsó jelenetére, amikor vége van már minden tragédiának és eljön Theseus és megtud mindent, ami történt, a Hera rettenetes bosszúját Heraklesen. (9.o.)
Lukács György wrote: Kerr a Hauptmann "Roter Hahn"-járól írva megemlíti, hogy... (40.o.)
Lukács György wrote: Szebben és jobban nem lehet a Shelley stilusát jellemezni, - de a Kassnerét sem. (42.o.)
ezzel szemben
Fülep Lajos wrote: (...) Nietzsche már első lendületre túlszárnyalta Schopenhauer és Wagner álláspontját. (...) Dionysos mámorát viszont Apollo fokozza[.](15.o.)
Fülep Lajos wrote: Mindezt jelenti Dionysos neve[.](22.o.)
Fülep Lajos wrote: Az első nyilvános érdeklődés és elismerés, mely érte, Brandesé volt[.]
Persze Lukács is csak a birtokos szerkezet birtokosa elé tesz névelőt, és csak akkor, ha a személynév nem a mondat elején áll.
Lukács György wrote: [mondat eleje]Schlegel megállapítása, ha meggondoljuk, hogy kié és mikorból való, végtelenül objectiv és igazságos[.]
rebrus idézetében pedig a cégnév kapott névelőt és nem a személynév (ami ebben az esetben történetesen azonos vele), szóval szerintem azzal az az Egeraattal nincs probléma.
|
)? És ez alól még a birtokos szerkezet se kivétel. (Ja persze és van még egy eset, amikor kell névelő: a 19. századi Magyarország, a megújuló Debrecen.)
