NYELVÉSZ

A barátnőm trendi

Innen csak lemaradt a csillag, ugye?

Erre most nem akartam kitérni, de az i-képzős melléknevek mindig furcsák, pl. sosem módosíthatóak (ellenpéldákat kérek, hátha tud valaki). Állítmányként általában akkor használhatóak, ha helyet jelentenek (A haverom budapesti, de A keksz háztartási. A befejezet melléknévi igenevekkel, ill. abból keletkezett melléknevekkel pedig vigyázzunk. A vágott virág esetében pl. mi lenne az érv amellett, h ez mn, nem befmnin?

A magyarban szerintem ez egy kicsit rosszul tesztelhető, mert a melléknév meg a főnév eleve nem túl jól választható el, meg egyébként is sok esetben elliptálhatsz, ami miatt már csak egy névelő fog emlékeztetni arra, hogy ott valójában egy főnévi csoport van. Például, "Ez a lakcímem korábbi", érthetjük úgy, hogy "ez a lakcímem a korábbi (lakcímem)". Az a névelő meg vagy ott marad, vagy nem.

Szerintem nem mindegy, minek veszem. Az első tök jó, és nekem héberül írt könyvet jelent, a 3. Izraelből való, a 2.-kal meg nem tudok mit kezdeni, úgyhogy az rooppant furcsa (én nem tudom értelmezni, úgyhogy nekem nem jó).

Megjegyzem, h a lengyeles mondatnál is rögtön ez merült fel bennem, h a könyvek v lengyelül íródtak v Lengyelországban nyomtatták/adták ki. Így állítmányként is jó, de nálam nem a néphez van köze, hanem egyértelműen v a nyelvhez v az országhoz

Nekem egyből a vágott virág meg a bontott tégla jutott eszembe, bár ez kicsit másra volt példa (igenév-melléknév megkülönböztetésre), de ezek akkor is jók, szemben azzal h
*A Pétertől kapott virág vágott. meg
*Az udvaron heverő téglák bontottak.


A hamis nekem teljesen oké, a korábbi nekem kicsit mást jelent állítmányként, mint jelzőként. A néhai viszont elég viccesen hangzik, nekem csak úgy megy el, h Ez a papagáj néhai és egy bosszús reklamáló vásárló mondja

Nem vagy egyedül, nekem egyedül a zsidó könyvek fura kicsit, de még az se igazán kérdőjeles

Szerintem jó a korábbi állítmányként. Legfeljebb annyi mondható, hogy ritkán használják ilyen szerepben, de meg kellene nézni a találatokat különféle főnevekkel. Eddig a "verzió"-val együtt kerestem rá, és találtam is néhányat számítástechnikai szövegekben, (valamiért ez a szó jutott eszembe).

A tücsök rúgja meg, nekem ez is jó, nekem minden ilyen jó (eddig kivéve a néhaiak). Úgy fest, ezzel egyedül vagyok.

Ne mond már, hogy ez jó . Egyébként én is nagyvonalú voltam, bocs, a lényeg, hogy nem minden jelző lehet állítmány.

Ez a lakcímem korábbi.

Ez a százforintos hamis.

Ezt nem gondolod komolyan, nincs nyelvtan, ami megengedné az intenzionális jelzőket "állítmányként".
Ezek a néhai nagyszüleim.
*Ezek a nagyszüleim néhaiak.

Biztos nem a szemantika számít, hiszen a lengyel könyvek tök jó, ha pedig "jelzőnek" jó, akkor "állítmány"-nak is, legalábbis nem ismerek olyan nyelvtant, ami ezt korlátozná. (Ja, persze, a konstrukciós, amelyik azt mondja, h akkor a "lengyel" egy ilyen osztályba tartozik, oszt jónapot. De mondjuk a hagyományos vagy a generatív nem.)

Az szerintem most mindegy, népnek, nyelvnek vagy országnak veszed-e.



Nekem ezek mind inkább rosszak, igaz, talán a b a legrosszabb (bár a zsidó könyvet nem érzem rossznak).



Lehet, h kicsit jobbak, de szerintem ezek se teljesen, főleg a szerintemes nem.

Hogy tovább árnyaljam a problémát:

Az alábbi mondat
Ezek a könyvek biztosan/szerintem lengyelek.
nekem is teljesen jó, szemben a
?Ezek a könyvek lengyelek.
mondattal.
Ugyanígy jó a fókuszos és a kontrasztív topikos olvasat is, anélkül viszont furcsa a múlt idő is, ahol összetett állítmány van:
?Ezek a könyvek lengyelek voltak.

Ez tökigaz, és nekem is eszembe jutott, de a lengyel könyv analógiájára gondolkodván direkt nem a japánkertre, hanem a japán kertre gondoltam (hogy nyelvünk e finomhangolt csodáját, az egybeírás-különírás különbségét hívjam segítségül).