kalman wrote:
Hadd tiltakozzak hevesen. It közszolgálati rádiókról, állami (köz)oktatásról és közpénzen működő Akadémiáról volt szó. Állami plazák nincsenek. A társadalomban mindenfélére van igény (pl. pornóra, erőszakra stb.), de hadd ne az állam elégítse ezeket ki az én pénzemen. Oksi?
Elfogadom a "heves tiltakozást," de nem lettem igazán meggyőzve.
Azt implikálod, hogy kell(ene) lenni olyan értékeknek, amiket az állam még saját választópolgáraival szemben is képvisel. Lehet. A valóság viszont azt mutatja, hogy az egyes államok által képviselt értékekre legfeljebb a nemzetközi nyomás tud némi befolyást gyakorolni (diplomáciai, gazdasági, esetenként katonai erővel). Nem lehet kikerülni a nyers tényt, hogy végső soron az államot alkotó emberek (az "istenadta nép") a nyomják meg a szavazógombot a képviselőiken keresztül, amikor például egy-egy törvényjavaslat sorsáról döntés születik. Felettük --- legalábbis a demokráciákban --- már nincs további hatalom (legfeljebb a nemzetközi, amit már említettem). Nincs tehát olyan tudományos vagy egyéb instancia, amihez apellálni lehetne. A vödör a képviselők asztalánál áll meg. Az államot igenis mi konstituáljuk, jobban mondva, a többség.
Az állam egyébként sem esküdött fel soha mondjuk a
tudományos érdekek védelmére. A tudomány az ő számára egy ügyes eszköz, amivel tagjainak jóllétét emelni remélheti. Nincs elkötelezve az Igazság absztrakt eszménye mellett, mivel végtelenül pragmatista. Kiszolgálja a megfogalmazódó igényeket, mert a termelt javak újraelosztására lett kitalálva, és mert felépítésénél fogva egyfajta "átlagtudatot" képvisel. A nyelv (vagy a Hochkultur) "védelme" ráadásul egy relatíve könnyen és viszonylag olcsón kielégíthető igény, amivel lehet "kedveskedni" a polgárnak.
Azt látjuk, hogy míg az állam kétségbeesetten igyekszik spin-off-olni a valódi tudományos (akár alap-) kutatást is (tartsa el magát valahogy), addig például a "nyelvművelés"/"nyelvmentés" ügyét meglehetősen látványos módon felkarolja. Ez szerintem pusztán azért van, mert míg az előbbi mögött egyáltalán nincs tömegbázis (az emberek azt gondolják, hogy ha valami, hát akkor a tudomány sínen van), az utóbbi mögött meg igen. Ennek az okait nyilván az oktatási és tájékoztatási rendszerben (is) kell keresni, de ettől még tény marad.
Az amit itt leírok, nem más, mint a rohadt tények tudomásul vétele. Személyesen is érintve vagyok, és az állam szervilitását a többi pályatársammal együtt én is megszenvedem (bár nekem még, szerencsére, adatik mégegy esély, hogy ezen a pályán maradjak). Senki nem vádolhat szimpátiával a sine cura állásokban lévőkkel szemben, mikor nekem a számláim kifizetésével is gondjaim vannak, csak mert szeretnék ezzel a tudományal foglalkozni. Amikor az előbb a Sándor Klára részletes elemzését olvasgattam (
http://dragon.klte.hu/~tkis/kinem01.htm ), azon a ponton nyílt tágra a szemem, amikor egy anyanyelvész öndefiníció kapcsán kiderül, hogy --- idézem --- "Kissé nyersebben megfogalmazva azt mondja ez a szöveg, hogy rendben van,hogy az anyanyelvészetre jut a legtöbb pénz, ennek jut a legtöbb állás, és hogy művelőit nem is szabad nemzetközi megmérettetésnek kitenni."
Na, én az utolsó klauzulában látom némileg felcsillanni a reményt. Hadd utaljak vissza arra, amiről a legelején írtam: az államot legfeljebb a nemzetközi közvélemény térítheti magához. Például az, hogy elfogynak (ki- vagy a pályáról elmennek) a nemzetközi szinten teljesíteni képes kutatók, és ami marad, azt már letagadhatatlan módon ignorálja a nemzetközi tudósközösség (ahogy az a filozófiában megszokott volt a szocializmus alatt). A magyar öntudatunkhoz pedig az is szervesen hozzátartozik, hogy hány kiváló tudóst is adtunk a világnak, és az a hit is, hogy azok az emberek csak a szocializmus fojtogató légköre miatt mentek el tőlünk nyugatabbra. Az EU-sztenderdekkel való állandó szembesülés miatt remélhetőleg hamar világosan ki fog derülni, hogy semmit sem akar javulni ez a helyzet, de akkor már nemigen lesz mire fogni a dolgot.