NYELVÉSZ

Kiváncsi vaok a kisebb nyelvek szótárszerkesztői mikor döntenek így:

http://www.fn.hu/tech/20100829/internet_kiszoritotta_nyomtatott/

Igazad van, ez az összeg jár és csak lemondani lehet róla. Azért mindig újra és újra meglepődök, hogy milyen kellemes kis dolgok rejteznek a magyar közalkalmazotti világban.



Ezt én se gondolnám. De azért a tudosz kis táblázatocskáját elnézve, azért nem is olyan rossz a dolog, ha már egy bizonyos szinten fölül kerültél. Ami rendben is van, a tudás legyen megfizetve, különben a jó szakemberek elmennek és csak a középszerűek maradnak.

Asszem - javítsatok ki, ha tévedek - ez a jubileumi jutalom valami közalkalmazotti izé, amit muszáj kifizetni, törvény szerint, vagyis ezt az intézet ha akarná, se tudná másra költeni. Amúgy én annakidején sokat jártam az intézetben, meg ismerek ott dolgozó embereket, és nem az volt a benyomásom, hogy a helyet felvetné a pénz...

Ez legalábbis furcsa, és ha így van, akkor valami nagyon nincs jól. Úgy tudom, hogy Széchenyi azzal a céllal alapította az Akadémiát, hogy az a magyar nyelv ápolásának és a tudományok és művészetek magyar nyelven történő művelésének legyen az intézménye. Ehhez képest viszont az a helyzet, hogy az Akadémia Nyelvtudományi intézete pont annak az alapfeladatnak az ellátására nem rendelkezik elegendő pénzel, amiért az egész Akadémiát létrehozták? Ez visszás szerintem.

Megnéztem a Nyelvtudományi intézet üvegzsebét. Eszerint ebben az intézetben 114 ember dolgozik, összkiadása 385,425 EFt (ebből a dologi furcsa módon, 0 Ft). A szótári osztályon 24 ember dolgozik, ebből ha jól számoltam 12 segédmunkatárs, aki gondolom eleve éhbért kap. Megnéztem a többi osztályt is és vannak olyan tevékenységek, amik szerintem nemzetközi szinten is eladhatóak. Például van két, kiemelten sikeres terület (ezek az ő szavaik), amiből az egyik a gépifordítás, a másik meg nekem nagyon elméletinek tűnik, de külföldön jelennek meg az eredményei és gondolom, jelentős EU-s támogatás is van vagy potenciálisan lehet mindkettőben. De arra akarok kilyukadni, hogy mivel a magyar nyelv ügye nem EU kérdés, arra sajnos a magyar Akadémiának kell kigazdálkodni a pénzt, nem az EU-nak.

De azért annyira rosszul nem mehet a Nyelvtudományi intézetnek sem, mert most látom, hogy a 2008-as évben csak úgynevezett jubileumi jutalomra 4232 EFt-ot fizetett ki. Ez, ha jól számolom (http://www.tudosz.hu/) 1-2 tudományos segédmunkatárs nagyjából egy évi bérköltsége, akiket erre az időre fel lehetett volna venni a szótári projektre. Szóval az összekalapozást el lehetne kezdeni házon belül is pl. ilyen tételekkel. Szerintem.

Szerintem megmagyarázható. Először is nem az MTA, hanem az egyik intézete (az egyik intézetének az egyik osztálya). És az ilyenek pénze általában csak részben köz- (meg részben magyar köz-), és igen keserves munkával kalapozódik össze. Vagyis többnyire kevés, sőt nagyon kevés. Mármost, ha jól sejtem, a nyilvános online kiadáson csak többletköltség van (még egy felhasználói interfészt kell fejleszteni hozzá), míg a papírkiadáson van (lehet) némi bevételük a kiadónak és a munkatársaknak.

Köszönöm a válaszokat!

Sok elgondolkodtató dolgot mondtatok, de azt még mindig nem tudom (bennem van a hiba?), hogy praktikusan mire lehet használni egy ilyen kiadványt. A martonfi által linkelt példák engem arról győztek meg, hogy tényleg tudok magyarul. Azt mondjuk nem tudtam, hogy az asztal szavunk valamikor 1773 körül keletkezett, és vita nélkül elfogadom, hogy a nyelvészek számára ez fontos információ. Gondolom ZsB is ilyen dolgokra gondolt, amikor a vegyészeti kompendiumokkal hasonlította össze a nagyszótárt. Abban szinte mindenki egyetérteni látszik (martonfi esetleges kivételével), hogy viszont papíron kiadni ezt a ZsB szavaival nyíltvégű és állandóan változó adatbázist korszerűtlen gondolkodásra vall és legfeljebb arra jó, amit halmtomi mond, vagyis jól mutat a polcon, meg lehet rá mutogatni a sznoboknak. Nehezen akarom elhinni, hogy az Akadémián senki ne hallott volna az elektronikus formátum számítástechnikai előnyeiről. Ez ellen nem jó ellenvetés, hogy a DVD-t is megrághatják az egerek. Az is megmagyarázhatatlan, hogy miért nem teszi a közpénzből működő MTA ezt a magyar nyelvet beszélők számára (tegyük fel) hasznos teljesítményt ingyen elérhetővé minden adófizető számára (tudom, hogy ez demagógnak hangzik, de remélem értitek, mit akarok mondani).

Ja, és még annyit fortinbrasnak (ne lőjetek sort): a nagyszótár (egy nagyszótár) a magyar (bármely nyelv) szemantikai egységeinek diakrón katalógusa, és azért kell a nyelvvel foglalkozóknak, amiért a vegyésznek kell a vegyületeket leíró irodalom. Megalkotása nyílt végű projekt, szerkezete adatbázis (ugye, a szótár vagy a lexikon is az), és marhára nem értem, hogy mit nem ért valaki azon, mire jó. Na jó, szmájli:

Hát, van egy olyasféle diplomám is

ZsB, te könyvtáros végzettségű vagy, úgyé?

_________________

Az a koncepció, hogy a nagyszótár először papíron jelenik meg, és aztán majd valamikor digitalizálva és még valamikorabb online, ím, hó, rettenetesen és szívszaggatóan korszerűtlen. A nagyszótár, mint minden korszerű nagyszótár, ugye, egy folyamatos, soha le nem záruló projektben fejlesztett (a fejlesztés szó minden értelmében!) adatbázis. Eleve elektronikus. Az én naív, közjóhívő buksi fejemben triviális, hogy a nagyszótár akkor az igazi, ha nyilvánosan és ingyen elérhető. A papírkiadás legfeljebb a vitézkötés lehet rajta. Ennek legfelsőbb szintű állami politikának kellene lennie. Sok-sok állami pénzzel. Egy erre a célra rendelt költségvetési intézménnyel.

Vitatom martonfinak azt a tételét, hogy a papír a legjobb (legbeváltabb?) hordozó. A papíralapú dokumentumok jellemzően könyvtárakban és levéltárakban maradnak fent. A nagy példányszám érve, a sokfelé tárolódás csak a papírdokumentumok egy töredékére áll meg. Az igazán fontos dokumentumok java csak nagyon kevés példányban létezik. A könyvtár, levéltár alapfunkcióiból (szerzeményezés, feldolgozás, megőrzés, szolgáltatás) a megőrzés a legfontosabb, és nem azt jelenti, hogy rázárják a raktárra a lakatot. Hanem hogy szüntelenül és az idők végezetéig foglalkoznak a dokumentummal. Pl. restaurálják, újra és újra feltárják, feldolgozzák, mindenféle szurrogátumokat, másodlagos dokumentumokat gyártanak belőle, és horribile dictu mindenféle másolatokat készítenek róla mindenféle hordozókra. Minden dokumentum csak így őrizhető meg, a dokumentumtár folyamatos munkájával. Tök mindegy, mi a hordozója éppen akkor, amikor elkészül, papír-e vagy viasztábla, netán egy vincseszter.

Na ne mondd már. Nem akarom firtatni, de ha az első két kötet cca. 18 ezerbe kerül és (mint mondtam) nyilván minden valamirevaló könyvtár rendel belőle, nem hiszem el, hogy nem térül meg, sőt nem hoz hasznot.

Hát ez fura. Hogyhogy nem publikus?

Nyilván óriási apparátust igényel (lehet, hogy meg kellene kétszerezni az osztály létszámát hozzá?). Amúgy minden tiszteletem a Szótári Osztály munkatársainak, hiszen ez gigantikus munka.

_________________

És párhuzamosan változat változat hátán. Amúgy is ez elsősorban a populáris tartalmakra igaz.


Elenyésző számún egy néhány ezres megjelenéshez képest is.[/quote]


Tudtommal ennyi van: http://www.nytud.hu/publ/nszt/


A Nagyszótár elsősorban emberek számára készült, készülő szótár. Számítógép számára egész más jellegű szótárakat érdemes gyártani, l. pl. WordNet. Természetesen a Nagyszótárat jól lehet majd használni számítógép számára készülő szótárak fejlesztéséhez (ez is mutatja, hogy a Nagyszótár tipikus alapkutatás).


Nem szükséges, nem egészen véletlen, hogy nem ők adják ki.


Naivitás. Inkább ráfizetés.


Szó sincs nagy példányszámról (a konkrét számról nem tudom, hogy publikus-e, úgyhogy arról inkább nem nyilatkoznék); de azt azért tudni lehet, hogy a nyomdaipar olyan, hogy egy-két példánynak a kinyomtatása és egy-két ezer példánynak a kinyomtatása szinte ugyanaz a költség.


Pontosan így is történik. Az első kötethez még nem jött ki elektronikus változat (ennek igazából elsősorban technikai okai voltak, de nem túl jelentősek), de a további köteteknek melléklete lesz (lehet, hogy még nem a B-nek, de a közeljövőben biztos) az az elektronikus hordozó, amelyen nemcsak az aktuális kötet, hanem a korábbiak is megtalálhatók lesznek, ráadásul javításokkal. Tervben van az internetes közzététel is, de ez egyelőre csak ötlet.

Jól mutat a polcon. Lehet dedikálni. Sajtótájékoztatón is jobb egy baromi vastag könyvet lóbálni, mint egy kis vékony cédét. Komolyra fordítva a szót, szerintem kéne papírkiadás is meg elektronikus kiadás is.

Nem mondtam azt, hogy a nyelvészet nem tudomány és azt is tudom, hogy nemcsak alkalmazott tudomány van. Attól még érdekelhet, hogy a puszta regisztrációján kívül annak, amit x %-ban tudok, mire használható egy ilyen dolog, mondjuk a 21. században. Nem akarom én senki kenyerét elvenni.

Azt meg továbbra se értem én se, mi szól a papír mellett. A papír összegyűrődik, könnyen elszakad, megpenészedik, eléghet, ezer módon leromlik a minősége, ha nem megfelelően tárolják. Éppúgy, mint a többi, elektronikus adathordozónak. Csak míg azokban könnyű keresni, a papíralapú tárakban nehézkes (ezért is kezdi lassan kiszorítani a nyomtatványokat az elektronikus információközlés egyre több helyen, pl. apeh).

Húú, ez tök égés, akkor mea culpa, elnézést kérek az Akadémiai Kiadótól. Így viszont óriási üzlet a NyTI. számára! Mert azt azért lássuk be, fortinbrasnak igaza van abban, hogy nem kéne nagy példányszámban kinyomtatni csak azért, mert a papír a megbízhatóbb adathordozó (ha ez egyáltalán így van).
Abban viszont továbbra sincs igaza, hogy

mivel ne feledjük, a nyelvészet is tudomány. A tudomány meg nem csak alkalmazott. És nekünk, embereknek az is fontos információ, hogy milyen a nyelvünk. Amúgy nagy tévedésben vagy, hogy a 80-90%-át tudod.

_________________