NYELVÉSZ

Csak keves es homalyos emlek fuz kis kozossegunknek ehhez a kiemelkedo alakjahoz, akit nemreg olyan tragikus hirtelenseggel vesztettunk el mindannyian, bar elsosorban a mi Laszlonk, akinek fajdalman osztozunk valamennyien, igy elkerulve a szoismetlest. Tisztan emlekszem, mintha csak tegnap lett volna, ahogy az M7-es autopalyan ulok a hatso ulesen, es semmit nem latok a suru barna fusttol, ami az utasterben kavarog, csak Kalman Laszlo markans baritonjat hallom valahonnan elolrol, a messzesegbol, ahogy a harom perce beszallt Buda Borit arrol faggatja, mi a velemenye Semjen Zsolt elozo napi napirend elotti felszolalasarol, mikozben szazotvennel suhannak el mellettem a golyafeszkek es uvolt a Janis Joplin, en pedig azon tunodom, amin mar a Margit hidnal is a dugoban, amikor meg a szorend innat statuszarol volt szo (nincs neki), hogy vajon mikor fog legurulni a tetore gumipokozott konstrukcios nyelvtan, nyomorultul elpusztitva a mogottunk halado, roman rendszamu kisbusz utasait. Noha elhangzottak olyan velemenyek is, hogy mi loptuk el, megsem tudunk konnycseppek nelkul emlekezni Weisznere. Nyugodj bekeben, remeljuk, mar Szocsi utjain gurulsz narancssargara lakkozva a naplemente-ba.