Nekem úgy tűnik, hogy Hoffmann Rózsa a kvantitatív módszereket sem szereti:

(Népszabadság:) - A számok azt mutatják: a szülők elfogadták a pedagógusok véleményét, hiszen – beleegyezésükkel – változatlan arányban ismételtek évet a diákok. Ez nem igazolja az ön szavait, amelyek szerint a buktatás tilalma csorbítja a pedagógusok tekintélyét.

(Hoffmann Rózsa:) - Ez a döntés nem a statisztikai adatok okán született. (...)

(Népszabadság:) – A teljesítményt hogyan mérik?

(Hoffmann Rózsa:) – Külső szakmai ellenőrzési rendszert fogunk bevezetni, az értékelési rendszer koncepciója már 80-90 százalékban elkészült, az ellenőrzést végző szakértők képzését pedig már a következő tanévtől elkezdjük. De óvakodom a mérés kifejezéstől. A pedagógiai munkának csak kevés eleme fejezhető ki numerikusan, értékét más módszerekkel, például megfigyeléssel és interjúk készítésével lehet felmérni.

Hosszú éveket töltöttem el a pedagóguspályán, dolgoztam kutatóként is.

– Nyilván nem a legelső lépéseink közé fog tartozni, hogy egy nyelvtörvényt megalkossunk, de kormányzásunk kezdetétől fogva mindent megteszünk a szép magyar nyelv ápolása érdekében. Ami viszont az iskola területét illeti, ott minden eszközt meg kell ragadnunk, hogy a tankönyvek és az iskolába bekerült szövegek nyelvhelyességét megfelelő mederbe tereljük. Fontos terület a magyar nyelvi órák védelme és erősítése, az irodalmi művek és az iskolába beengedett szövegek megválogatása. Mivel napjainkban nincsenek előírások, minden iskola olyan műveket olvastat a gyerekekkel, amilyet a tanári kar jónak lát. Ez nem helyes. Nem mintha a tanárok rosszakat válogatnának, de az egységes nemzeti kultúra építéséhez és erősítéséhez szükséges előírni, hogy például Arany János, Kosztolányi Dezső gyönyörű szép magyar nyelvén csiszolódjék a felnövekvő nemzedék szókincse! Mivel elkerülhetetlen, hogy a televízió és az internet ellenőrizhetetlen világában sok szemét ragadjon rájuk, a mi feladatunk, hogy az iskolába bevitt nyomtatott vagy elektronikus tananyagok nyelvi szűrése megtörténjék! Egy másik terület a közszolgálati médiumoké, ahol meg kell teremteni annak feltételeit, hogy a képernyőről, a mikrofontól való letiltással büntessék a trágár és a helytelen beszédet!

Egy kurzuson vagy kötelező a részvétel, így nincs értelme eszerint differenciálni, vagy nem, ekkor pedig nincsen adat a jelenlétről.

Mit értesz azon, hogy regisztrálni?

Azért ez lehet betegség, sztrájk, akármi miatt is, nem feltétlenül megbizható megkülönböztető jegy.

Lehet úgy is változtatni, h nem kötelező a részvétel, de lehet regisztrálni.

Másrészt a kötelező kurzusokon is lehet differenciálni, h hányan éltek a három távollét lehetőségével stb.

Hát ugye ezen is lehet változtatni.

Egy kurzuson vagy kötelező a részvétel, így nincs értelme eszerint differenciálni, vagy nem, ekkor pedig nincsen adat a jelenlétről.

Nyilván nincs értelme, hiszen az alkalmatlan oktatókat "nem lehet eltávolítani", a felmérés csak a teljesítményelvűség karikatúráját szolgáltathatja. Ebből a szempontból viszont szimmetrikus a helyzet: nemcsak az arra érdemtelen hallgató jut el a diplomáig, hanem az arra érdemtelen oktató is a nyugdíjig.

Ez más hasonló hallgatói befolyást lehetővé tevő esetekben is így van, pl. az oktatók értékelésénél, ami ugyan ki van pipálva azzal, hogy létezik, éppen csak értelme nincsen.

Előfordulhatna-e ez, ha a hallgatók többsége a tanulást tartaná szem előtt, ill. ha emellett társadalmi felelősséget is vállalna?

A felsőoktatás sok szempontból el van b@szva, de nagyon álszent szemforgató hozzállás az, amelyik ezért vagy csak az oktatókat vagy csak a hallgatókat teszi egyoldalúan felelőssé.

Igen, de ha csak ilyenek jelöltetik magukat? Ha meg véletlenül bejut másmilyen, az valahogy mindig hamarosan kikerül.