Szóval kevesebb indulat, több megértés jobb lenne, nektek is, meg mindenki másnak.

Hát azért énnem mindenben értek egyet É. Kiss-sel

Akkor a "nyelvésztársadalomban" már "ők" nincsenek is benne? Csak ti vagytok a nyelvészek? Ez nem sértés?

azt értessétek meg velem, hogy ha egyszer állásban vagytok, tanítotok, fórumaitok vannak, akkor mi a bajotok?

De ha mindenütt ti lennétek (és egyszer majd talán lesztek is), akkor egymás ellen fogtok fordulni és egymásban keresitek majd az ellenséget.

Hát ez a szál mindenfelé hullámzik már (ha ezt szabad itt ), de az alapkérdéseimről mintha elterelődött volna a figyelem. Mert nem arról van szó, hogy ki a jobb, ti vagy ők, hanem hogy hogyan beszélünk egymással. És nagyon meglepődtem, hogy itt a nyelvészek nincsenek tisztában azzal, hogy mit mondanak. tucyka pl ezt kérdi: Hát nem: akit kiszorítunk, az már bent van vagy volt, akit meg beengedünk, az még nem volt bent.

Mióta függ egy tudományos állítás igazságértéke a megfogalmazó személyétől? És mi az, hogy bizonyos dolgokat X nem mondhat ki, csak Y

Én nem látom a kugler idézetben hogy azt mondta volna, hogy fejes-nek igaza lenne.

Senki nem válaszolt arra, hogy az "aljas" vagy a "pöcsfejség" szó miképp minősíti annak használóját.

mert ugye ez nem fizika, hogy kísérletezzünk

És vajon nem tanítják-e ma is a newtoni optikát a sulikban?

Akkor a "nyelvésztársadalomban már "ők" nincsenek is benne? Csak ti vagytok a nyelvészek? Ez nem sértés?

Ugyanakkor mintha ti meg ők (a hagyományosak) egyetértenétek abban, hogy a sumérok, megy szittyák, meg a hunok azok nem a magyar nyelv rokonait beszélték, hanem inkább a finnek meg az ugorok, ugye?

ha egyszer állásban vagytok, tanítotok, fórumaitok vannak, akkor mi a bajotok?

Szóval kevesebb indulat, több megértés jobb lenne, nektek is, meg mindenki másnak.

tájékozódhatsz az alábbi rövid írásból

Kell küzdeni a szókincs és a külső környezet elangolosodása ellen is, mert az idegen szavak, szövegek áradata rontja az emberek nagy részének közérzetét, s gyakran gátja a megértésnek. Véleményem szerint azonban e küzdelem nem elsősorban a nyelvészek feladata. A nyelvészeknek nincs külön jogosítványuk arra, hogy a városokat, falvakat elözönlő angol feliratok ellen tiltakozzanak. Erre az ott lakó állampolgárok önkormányzatai jogosultak, és ha közakaratot fejez ki a fellépésük, bizonyára eredménnyel is fog járni.

Az idegen szavak beáramlása önmagában még nem veszélyeztet egy nyelvet. Széchenyi is abban látta az igazi veszélyt, ha a nyelv kiszorul a kommunikáció különféle színtereiről. Ez a veszély ma is fennáll.

Ez a tény azzal a következménnyel is jár, hogy a magyar nyelvvel formális keretben foglalkozó, "általános" nyelvésznek nevezett doktorandusok, kutatók úgy érzik, munkájuk olyan korlátozott körben kelt csak visszhangot idehaza, hogy műveiket nem is érdemes magyarul közzétenni. E területen újabban már a magyar nyelvészeti tárgyú doktori disszertációkat is gyakran angolul írják, hiszen nemzetközi olvasóközönségük, visszhangjuk jóval nagyobb, mint az itthoni - tehát lassan azokhoz az állapotokhoz térünk vissza a felsőoktatásban, melyeken Széchenyi változtatni akart...

"nem enged be vkit vhova" nem azt jelenti, hogy "kiszorítja"?

Kugler írta:

Értsd: 'Sajnos igazad van, de hülye lennék, ha segítenélek abban, hogy ezt demonstráljad.'

azokban a más országokban is ugyanúgy ítéli meg őket a nyelvésztársadalom, mint ahogy mi a mieinket

az ügyeletes megmondóember nem szeretné magára haragítani a "Kedves Kollégámat",

Hozzátenném még a következőt. Ha valaki megmondja a véleményét, akkor "azt hiszi, hogy ő fújja a passzátszelet", ill. nem látja be, hogy "nem az ő feladata kimondani ezeket a dolgokat".

Csak kérdem én, hol vannak azok, akiknek a feladatuk lenne? Nekem eszembe sem jutna kinyitnom a számat, ha azt látnám,, hogy nálam nagyobb emberek tényleg ki is mondják, amit ki kellene mondaniuk.

Ennél van még rosszabb: az, amikor a ,,bíráló'' a tárgyhoz tett saját korábbi hozzájárulásairól ömleng.

Van egy nagy különbség köztünk, és a hagyomásnyosok között: mi szeretünk vitatkozni, mert élesítjük vele az elménket. Számukra viszont a kölcsönös megbecsülés mutogatása a fontos. (Nekünk ezt nem kell mutatnunk, hiszen aki jókat mond, természetesen vívja ki megbecsülésünket, és ezzel mindannyian tisztábban vagyunk: nem kell külön demonstrálni.)

Más országokban is vannak olyanok, akiket mi hagyományos nyelvésznek vagy nyelvművelőnek vagy totális sarlatánnak tekintünk (most három különböző csoportról beszéltem, bizonyára finomabb különbségeket is lehetne tenni), és azokban a más országokban is ugyanúgy ítéli meg őket a nyelvésztársadalom, mint ahogy mi a mieinket.

Ennél van még rosszabb: az, amikor a ,,bíráló'' a tárgyhoz tett saját korábbi hozzájárulásairól ömleng.

Lehet, hogy szólni kéne az adminoknak, ez ár egy jó ideje nem a fórumról szól, hanem a tudományos (köz)életről.