kalman wrote:
itt van két link a bátyám sztorijáról
Hát, le a kalappal a bátyád önuralma előtt, amivel képes volt ezt a minden pontján vérző "indoklást" megkommentálni. Teljesen függetlenül a
szereplő személyektől, még ha ki is satíroznád belőle a neveket, ez a szöveg csöpög a rosszindulattól. Csak egy példa:
Quote:
A kötet "Előfolt"-nak nevezett bevezetőjében a Szerző maga vallja be, hogy nem sikerült a széthulló szövegek közötti kapcsolatot megteremtenie.
Az irodalomtudományi publikációk esetében teljesen elfogadott, sőt, elvárt retorikai fogás, hogy a szerző a saját erőfeszítéseinek sikerességét kisebbítse. Az "indoklás" írója ezt a retorikai fogást rosszindulattal kiszakítja a kontextusából és szó szerint próbálja meg értelmezni. Egyébként ez a bizonyos retorikai fogás régebben nem volt olyan ritka a filozófiában sem, és az irodalomtudomány nem kis részben a filozófia örököse (is):
Wittgenstein wrote:
This book will perhaps only be understood by those who have themselves already thought the thoughts which are expressed in it -- or similar thoughts. It is therefore not a text-book. Its object would be attained if it afforded pleasure to one who read it with understanding.
Ezzel nem azt mondom, hogy a bátyád kandidátusija a Tractatátusszal egyenértékű, de az így is világos, hogy az indoklást megírók durván ignoráltak egy adott területen elfogadott normát. Az is nyilvánvaló ebből, hogy ez a megítélési eljárás milyen gumikategóriákra épül. Ha ugyanis azt akarták volna, hogy a bátyád átmenjen, valószínűleg azt írták volna, hogy "A Szerző megfelelő szerénységgel tekint saját művére, mikor az Előfoltnak nevezett bevezetőjében azt állítja, hogy hogy nem sikerült a széthulló szövegek közötti kapcsolatot megteremtenie." Minden a puszta szándékoktól függ ebben a rendszerben.
