erik.svoboda wrote:
Ha pl. a szóban forgó szösszenet szerzője Cili kérésére felkereste volna ezt a fórumot, könnyen elismertethette volna akár fejessel is, h értelmes, szellemes, kellemes személyiség, aki a cikkét ezért és ilyen körülmények között írta...
De nem kereste fel, sőt kifejezetten megírta, hogy nem fogja felkeresni. Én sokat gondolkodtam, mit írhatnék, és az alábbit küldtem neki. Ezzel részemről befejezve ez, bár
fejes eltűnésével nem tudok megbarátkozni.
Quote:
Kedves Ági,
ha figyelmesen olvasnál, pontosan tudnád, hogy az alábbi idézőjelek közti szerkezet ["buta liba nőci"] nemhogy általam nem lett leírva, de senki által. Megbántottunk téged ezekkel a nem egy szerkezetben leírt szavakkal. Értem, és sajnálom. A magam beírásait sajnálom, bár nem gondolom, hogy azok személyesen sértőek lennének, a "nőci" szót gyakran használom, magamra is, hogy félreértés ne essék, nekem ez a "faszi" női megfelelője. Az embert sokszor megbántják, félreértik, főleg a neten. Te, aki az internetes kommunikációs formákat kutatod, pontosan tudhatnál ennek a kommunikációs formának a pszichológiájáról is. Ennek ellenére azt gondolom, nem teszed jól, hogy nem vitázol.
Azt gondolom, nem teszed jól, hogy nem nézel mondjuk "fejes" dühe mögé, vagy az enyém mögé. Miért vagyunk ilyen dühösek? Miért gondoljuk, hogy az ÉdAny kártékony? Miért döbbenünk le? És miért sztereotipizálunk azonnal? (Feltéve és meg is engedve, hogy hibásan!)
Megintcsak nem értem, miről beszélsz, amikor arra hivatkozol, "nem akad jobb vitapartnerem", számomra nincs rossz vagy jó vitapartner; és hogy vita helyett miért választod a -- ne haragudj a kifejezésért -- sunyibb megoldásokat.
Az embernek vannak mesterei, sokmindent tanul tőlük, de a hibáikat nem kéne újra elkövetni, az ő reflexeiket nem kellene követni: a vitázás teljeskörű elutasítása, reflexes defenzió és ritkábban kitörő agresszió, feljelentések, megtorlások, elnyomás, a szabad gondolkodás teljes elnyomása: számomra nagyjából ezt jelenti a Mai Magyar Nyelvi tanszék, elárulhatom, és szerintem nem árulok el nagy titkot. Jó lenne (lett volna) hinni benne azonban, hogy ezek a reflexek legalább nem öröklődnek, ha az ún. "tudományos nézetek" igen is. (Ez utóbbit is károsnak tartom, egyébként, illetve abszurdnak.) Úgy látom ebből az esetből, hogy a reflexek, és az alpári módszerek is élnek, és ezt őszintén sajnálom, és tudomásul is veszem. Te döntöd el, mi jön ebből ki: történt egy megbántás és történt még valami, egy -- azt gondolom -- olyasmi, ami az aljasság szóval írható le a legjobban. Most szerintem rosszul döntesz, ha ezt így hagyod.
Azt gondolom, mélyen igazságtalan, hogy ez a dolog valamelyest rajtad csattant. De nem érthetetlen, és nem is váratlan. Én is megkaptam másodévesként (!), hogy "kálmánlacis" vagyok, és ez a legrosszabbat jelentette, az ördögtől valóságot (akkor nem ismertem K. L.-t, nem voltam a tanítványa, egyetlen könyvét olvastam csak, és nem gondoltam, hogy nagy hatással lett volna rám). Én ezen röhögtem. Ha most mondanák, most is röhögnék rajta, és nem hagynám, hogy rajtam verjék le az ő hibáit és tévedésit, vagy egy évszázados ellentétet. Én azt gondolnám, hogy ezeknél a szekértáboroknál, és a sértődéseknél, és a hatalomfitogatatásnál az értelmes párbeszéd többet érne.
Elnézést kérek, ha én is megbántottalak, akár a neved elírásával, akár mással.
Molnár Cecília