Lesz itt még móka, kacagás.
http://w.blog.hu/2010/06/25/caligula_a_lovat_ugratja

A jelölt ezután kitért arra is, hogy a nemzetet a magyar nyelv tartja össze, és szomorúságának adott hangot, amiért nem tudunk írni, olvasni, beszélni, és a fiatalok „sms-eznek, tévéznek, interneteznek, zajos helyekre járnak, nem olvasnak, és így elvesznek a szép szavak." „Ki akadályozhat meg, hogy a magyar nyelv egyik védője legyek, díjat alapítsak, összefogást hirdessek a magyar nyelv védelmében – tette föl a szónoki kérdést.

A probléma továbbgyűrűzik - mert sztem vhol ebben leledzik a magyar idegennyelvoktatás egyik súlyos rákfenéje. A nyelvtanárok gyakran átviszik a szabálymániákusságukat a nyelvtanulókra, így a szabályokkal való szöszmötölésel vannak elfoglalva - míg a diákok nem tanulnak meg kommunikálni, mert "félnek attól, hogy vmit rosszul mondanak"...

Most már nagyon sok helyen, DVD-n is így tornáztatnak bennünket "Emeljük magasba a kezeket!", "Rázzuk meg lábainkat!" stb. Ez, ha jól tudom a magyar nyelvben helytelen, hiszen a páros testrészeket egyesszámban használjuk, illetve megkülönböztetjük a jobb, illetve bal kezünket, lábunkat, mindkét lábunkat stb. Ezt nagyon régen tanultam, ha közben változott a szabály, akkor elnézést.

Hülyeség. Nyugodtan kezdhetünk mondatot a következő szavakkal: hát, de, ja, és stb. A tiltó szabály nem magyar eredetű, és a rendszerváltás óta elavult.

Nem kötekedni akarok, csak annyit megjegyezni, hogy Országos Édes Anyanyelvünk Nyevhasználati Versenyen érmet kaptam (nincs helyezés, az első 10 kap érmet), és rendszeresen használom azt, hogy "ez miatt" meg "az miatt". Ugyanúgy helyes, mint az, hogy emiatt meg amiatt.

"Ami mondható róla, az mindössze annyi, hogy nem a sztenderd nyelvváltozatot használja, aki így beszél/ír."
Ne eufemizálj. Aki így beszél, az egyszerűen bunkó.
Lingvicista vagyok? Lehet. Inkább, mint minden helytelen hülyeséget helyesnek beállító liberális barom.

Szívemből szóltál! Én mindig szerettem a nyelvtant, mindig jó voltam belőle. Egyébként pedig magyartanárnak készülök. Aztán az egyetem első félévében rájöttem, hogy mégsem vagyok olyan jó, mint hittem, de azért igyekszem. A kedvenceim közé tartozik az említett "deviszont", a "mindíg", újabban egyre többször látok "útálom"-okat, és még sorolhatnám. Nekem ez szívügyem!