|
Kedves programferi!
Ha még érdekes:
A topiknyitó kérdésre a válasz: minden valószínűség szerint nem. Egyrészt a kései ősszláv (ősszl.) vlachъ szónak, és folytatóinak nincs sehol ’kelta’ jelentése. A korai adatokban, így pl. a Poveszty vremennich let-ben (Nesztor-krónika, Kievi krónika) a – már romanizált – frankokat jelöli, utóbb, és így a jelenlegi nyelvekben is, újlatin népet: olaszt, románt, modovánt.
Másrészt, és ez talán lényesegesebb: az ősszl. vlachъ egyértelműen az ófelnémet (ófn.) valh átvétele. (Vö. ófn. valh-isc mn. > n. welsch ’francia; olasz; idegen’). A ch ugyanis – a hangutánzó töveket kivéve – belső fejlemény az ősszlávban, az ie. s-ből fejlődött i, u, r vagy k után. Az ősszl. vlachъ (< korai ősszl. vălchăs) szóban tehát csak úgy lehet ch, ha azt már úgy kapta; és ehhez kellett az első germán hangeltolódás k > χ (h) lépése.
Emiatt, ha volt is a szlávoknak összefoglaló elnevezésük a keltákra, az nem a vlachъ volt, és semmilyen adat maradt rá fent.
Ami a tulajdonneveket illeti. A Duna ugyan lehet, hogy kelta eredetű – bár Kis Lajos a FNESz. 2. kiadásában (1988) már óiráni, sziginna eredetűnek veszi: Dānavya-, a keltáknak csak az alsó folyásra való kiterjesztést tulajdonítja – de a kései ősszl. Dunavь (> déli Dunavъ, északi Dunajь) ebből nem származhat, ugyanis akkor az első mgh. a szlávban is a lenne. Emiatt itt is germán (leginkább gót) közvetítést tesznek fel Dônavi ~ Daunavi fokon, ahol az első mgh. a szlávba kerülve (esetleg ô > ou v. au hanghelyettesítéssel) kettőshangzó lett, ami aztán a kései ősszlávban szabályosan u-vá vált.
Amennyire én tudom, a romanizált kelták a Kárpát-medencében eltűntek a római kivonulással, és ahogy a belső területeken a vízneveken kívül római helynév sem maradt fent. A legkeletibb elnevezés, amelyet én ismerek (amelyre most vissza tudok emlékezni) Bécs kelte eredetű Vēdunjā ’erdei patak’ neve, amely a német Wienben is folytatódik. Az ősszl.-ra rekonstruálható Vědъnjь (> cs. Vídeň, szlk. Viedeň, le. Wiedeń, ukr. Відень) jöhetne közvetlenül ebből, de valószínűbb itt is germán közvetítés, amely egyben megmagyarázná egyrészt azt, hogy miért nem -ji vagy -ja végű a rekonstruált közszláv alak (egy -jā szóvég ui. erre vezetett volna, de a -ja tövű germán névszók -jis, -i alanyeset eredménye lehet -[j]ь); másrészt azt, hogy miért korlátozott e földrajzi név elterjedése a szlávban: csak az északi szlávoknál ismert. Hutterer végső soron kelta eredetűnek tartja a cs. Opava víznevet, de csak az Upa ~ Opa ~ Apa előtagját, amelyhez még a germ. ah(v)a ’víz’ utótag járult.
A scordiscusok hajdani szállásterületén fennmaradt még a lat. Sirmium > ősszl. Srěmъ (> m. Szerém[vár]), de ez az ottani püspökség folyamatosságának köszönhető és a latin nevet folytatja, nem annak az elődjét (amelyet Kis Lajos egyébként is az italikus venétből eredeztet, nem a keltából).
Kézen fekvő lenne a Kis-Ázsiába költözött galaták nevét látni a romániai Galaţi városnévben, és a hasonló más erdélyi m. Galac ~ ro. Galaţi helynevekben, de a vélekedés nem ez, max. csak a latin Gallus, Galatius személynevek folytatójáról lehet szó, amely már nem fejez ki etnicitást. (Ugyanakkor lehet arab eredetű kun: galat ’erőd’, vagy szerb: galac ’tarack[búza], <mediterrán szőlőfajta>’) A szláv Halic magyar Galícia neve középkori, tudatos, a hispániai Galíciára rímelő latinizálás eredménye.
Kelta eredetű személy-, ill. családnevekről nem tudok, csak azokról, amelyeket a keresztyénség közvetített, pl. lat. Gallus ’gall férfi’ > m. Gál(os), cs. Havel.
|
Login
FAQ
Search
