NYELVÉSZ

Biztos vagyok benne, hogy ha valaki tévedését kijavítod, és másoknak is felhívod a figyíelmét erre, hogy a téves eszméket ne tegyék magukévá, azt NEM lehet etikátlannak mondani,főleg akkor nem, ha a helyes teóriákat is hangsújozod!
Ami pedig azt illeti, mindenkinek a saját döntése volt, hogy ezek után el akarják -e olvasni!
Mások döntéséért pedig nem tartozol felelőséggel.

(Aki pedig hibázott, az a mű szerzője volt, és ha a kritikából nem tanul, akkor egy kicsit primitívnek mondható.)


Üdv mindenkinek.

Az alábbi ügyet részben azért említem, mert nem szeretném, ha valakinek olyan érzése lenne, hogy azért emlegetem ennyit az etikát, mert magamat fedhetetlennek tartom. A másik oka az, hogy az ügy tanulságos lehet mások számára is, és talán lesz, aki éppen az én gyónásomra emlékezve nem követ el hasonló hibát.

Egy alkalommal a Finnugor Világba ismertetést írtam Kerezsi Ágnes Az udmurtok c. könyvéről. Ennek az udmurt nyelvről szóló, egyébként viszonylag rövid részében rengeteg hibát találtam, és ezeket részletesen elemeztem is. A könyv fennmaradó részét általában jónak találtam, mivel azonban arról, ami magában is jó, nem nagyon lehet a szót szaporítani. Bár már a recenzióban felhívtam rá a figyelmet, hogy valójában a könyv nagy részét jónak tartom, és az aránytalanság megtévesztő lehet, ennek ellenére mégis tény, hogy a recenzió aránytalan volt, és mivel az olvasónak ennek köszönhetően téves képe alakulhatott ki a könyvről (figyelmeztetésem ellenére), mégiscsak igazságtalan volt a recenzióm, és ez bizony etikai vétség -- minden mentő körülmmény ellenére.