NYELVÉSZ

Hát, majdnem az első volt, csak néhány előzte meg (pl. junior középiskolás koromban egy Sinclair ZX81, meg később, alig néhány hónappal a budling előtt ismerkedtem össze egy IBM XT-klónnal). De az biztos, hogy a wyse50 nmegrafikus terminálokon űzött UNIXolás és TeXelés hosszú időre meghatárpzta kompjúteriális hozzáállásomat. Viszont én (és Sziget) még nem Kubó emlőiből szoptuk a UNIX-ot, hanem Jefféiből, és volt ennek némi következménye (pl. így arról is tanultunk valamicskét, hogyan tudjuk magunkat ideiglenesen ám roppant illegálisan rúttá tenni, stb. Erre a tudásra egyébként Kubó regnálása alatt szükségem is volt, mert Kubó 1-2 hasznos dolgot letiltott, pl. az at használatát, ami az akkori sovány letöltési sebességek korában aranyat ért).

És még egy kedves emlék: egy vallomással tartozom sok régi budlingmotorosnak: én voltam az eredeti hírhedt "Logout daemon"...

Tehát a Logout Daemon nevében is üdvözlettel:

_________________
Huba

És a legszerényebb is .

Budlingról még:
Kingától hallottam, hogy nemrég a Váradi Tamás a magas kort megélt embereknek kijáró tisztelettel és némi megdöbbenéssel méregette a szerkezetet . És az is felmerült, hogy a Rung Andris megfesti az újjászületést pl. olyan zsánerben, mint a Boticelli Vénusz születése .

Nem is lehelte ki teljesen a lelkét, a 209-es szobában tölti megérdemelt nyugdíjaséveit. Való igaz, le van már kicsit épülve szegény. Feladatait egy fiatal kollega vette át, de Ő mindig is állócsillag lesz a nyelvészet egén. Zörögj tovább békében!

Egyszer megne'zem, e's viszek vmit, ha'tha kinyomtathatom.

A nevelés igaz, az utána következő állítás viszont már kétséges.

Igen, az HP LJ3 volt, ez még mindig él, ez Koma nyomtatója. Sôt, az említett mátrixnyomtató hangját is hallani még az intézetben. A Gazdasági osztálynak adományoztuk -- úgy emlékszem cserébe az LJ3-ért -- mert ôk bizonyos hivatalos papírokat csak azon tudnak nyomtatni.

Éppen ez az érdekes, hogy semmi furcsát nem talált benne. "Van már benn valaki?" —  ߞkérdeztük a portás bácsit. "Nem csak az a... tetszik tudni, az a kicsit" —ߞ és mutatta, hogy süsü. Viszont meg volt róla győződve, hogy Csabay (formális nyelveket és automataelméletet tanított) a tanszékvezető, mert egyedül ő járt öltönyben.

Akkor itt örökítem meg az Amerikai úti számtekes emlékeimet. A híres fekete alapon narancs karakterekkel működő terminálokon lehetett pötyögni, egyszerre nyolcan-tizen, de sose voltunk ott egyszerre annyian. (Néha nosztalgiázok és az xtermet -bg black -fg orange-re állítom, de azt a fontot nem találtam még el.) A rendszeren volt Emacs, TeX (nem LaTeX!; volt egy ragadósan fénymásolt TeXBook is, aminek a címlapja hiányzott), meg mindenféle Unixos parancsok, kétbetűikben hatalmas erőkkel. Fontokból cmr10, cmti10, cmsl10 (ezt ma már nem is használjuk szinte), cmbf10, talán cmtt10. A 12 pontos szöveget úgy kezdtük, hogy \magnification=\magstep1. Talán volt benne floppiluk is (5-negyedes), de sose használtam, nem volt nagyon hova vinni a file-okat. (Lehetett más usereknek levelet írni, meg write-olni, nem talk, beleírt még az Emacsba is -- de egyszerűbb volt átszólni a másik terminálhoz -- a @-t még nem nagyon ismertük, először a h1324str\@ella.hu címben találkoztam vele (a számra már nem emlékszem), aminél minden levél subjectjébe bele kellett írni a címzettet, mert egy címe volt az egész osztálynak, de ez már a Várban volt, itt lett először olyan, hogy szigetva@budling.nytud.hu, nagyon büszke voltam rá.) Volt valami olyan is, hogy difólt módon nem lehetett egy-egy file-t felülírni, ezért néha már a TeX se tudta hova írni az outputját. A megtexxelt dvijal pedig két dolgot lehetett csinálni, kinyomtatni egy mátrixnyomtatón, ami elég szépen, de hihetetlenül lassan dolgozott (egy oldal kb. 2 perc, na jó, lehet, hogy a megszépítő messzeség), vagy pedig egy dvi2tty nevű cuccal megnézni... a sor- és oldaltöréseket, a fekete alapon narancs 24*80 karaktert (ha volt 24). Ja, mindezt úgy, hogy kilépünk az Emacsból (biztos volt C-x C-z, de még nem ismertem), texxelünk (lessük az overfullokat, angolul tudott elválasztani, de magyarul nem), majd dvi2tty. Az angolos szakdoga1m kinyomtatására két órát hagytam, de nem lett kész, jött az ávós bácsi, aki Jeffet süketnéma hülyének gondolta (meg nyilván az egész tanszéket, ahol ilyet alkalmaznak), úgy kellet rimánkodni, hadd nyomtassa már ki az a nyomorult nyomtató a cuccot. Tudott leporellóra is traktorral, meg A4-re etetővel. A sima monospace fontja gyönyörű volt. Aztán egyszer lett valahonnan egy HP LJ3(?), ami percenként több lapot is kiadott, 300dpis felbontással(!), de ez már egy másik történet.

Hát bizony, a budling tényleg olyan volt, mint Darth Vader. Neki is volt rács a pofája előtt, például, és néha ugyanolyan nehéz volt vele kapcsolatot teremteni, mint a levitézlett Jedi-lovaggal.



Másban ezek szerint az olajradiátor képzetét keltette...



Szerintem sok ilyen ember van. Például én is a budling személyében találkoztam először számítógéppel, és nagyon sokáig nem is volt PC-m.

A budling előtörténete is "érdekes" volt. Aki tud még dolgokat hozzátenni vagy javítani a sztorin, tegye.

A Soros-alapítvány vásárolta a tanszéknek (pontosabban nekem, mint tudjuk), és megjelölte azt a céget, amivel kapcsolatban állt, és ahonnan (állítólag) elhozhatjuk. Albertirsán volt, kimentünk a Jeffel, nem is sejtettük, hogy mi kezdődik meg azon a napon: a következő kb. 1 hónap szinte minde napját Albertirsán töltöttük, mert a gép nemcsak összeszerelve nem volt, de az ott dolgozók szaktudása is igen hiányosnak bizonyult. Mi viszont elég sokat megtudtunk a hardverről ez alatt az idő alatt. A cég költségén szinte folyamatos telefonkapcsolatban voltunk a különböző amerikai gyártó cégekkel, gyorspostán többször kaptunk új BIOS-t Amerikából, stb. stb. Közben üres óráinkban gondolkoztunk a szerver nevén, így agyaltuk ki a máig érvényes budling-ot, mint "Budapest + linguistics" vagy mint a bud `bimbó' becézése.

Az Amerikai úti tanszéki helységekben állítottuk fel a gépet, ami szerintem egyedülálló volt akkor az országban (na jó, lehet, hogy nem az egyetlen, de elég unikum), mert SCO Unix operációs rendszer alatt futott és egy csomó karakteres terminál volt hozzákapcsolva (nem PC-k, hanem teljesen buta terminálok). Remekül működött! Még egy modemje is volt, amin be lehetett szállni, bár a világgal, ha jól emlékszem, más nem kapcsolta össze.

Ha jól emlékszem, az Amerikai úton csatlakozott a tanszékhez Kubovics András (úgy tudom, most az Oracle Hungarynél dolgozik), vagyis Kubó, aki utána sokáig minden idők legjobb rendszergazdájaként segített nekünk (az ny01-nek is ő lett aztán a rendszergazdája, de ez már egy másik történet).

Az Amerikai útról még mindig a karakteres terminálokkal költöztünk a Színház utcába budlingostul, ott aztán szép lassan kötöttünk PC-ket a budlingra, a külvilággal is lett kapcsolat.

Szerintem van egy pár ember a tanszék környékén (talán Huba, Sziget?), akinek a budling volt az első számítógép az életében, és persze a budlingon neveltük föl Oravecz Csabit, aki Kubó óta szintén minden idők legjobb rendszergazdája.

Tök jók a képek, köszönjük! Írhatna valaki egy nekrológot a maleny könyvtáráról is, ezt Pál Feri törölte ki egy laza rekurzív rm-mel a home könyvtárban. (Így derült ki, hogy hónapok óta nem volt arhíválás.)

Végleg kiköltözött a 208-as szobából. Nagy volt, hörgött és zörgött, de a miénk volt. Azaz egy adminisztrációs hiba miatt hivatalosan Kálmáné, leltári száma pedig – mivel friss bölcsészként nem tudtam, hogy mi az – a születési dátumom volt. Így szolgált 15 évet. És volt ő minden, nem csak egy egyszerű szerver. Józsi bácsi informánsunk a hiányzó winchestere helyén tartotta az informánsi munkájához elengedhetetlenül szükséges felesét, a takarító bácsink pedig a felső rácsára borítva szárította az elmosott kávéscsészéket.

Íme egy-két kép róla, és azokról, akik legközelebb álltak hozzá és akik minden bajban vele voltak Kubóról, Jeffről, Kálmánról és Csabiról:

http://www.nytud.hu/kepek/hurka/budling.html
http://www.nytud.hu/szakcsoport/budling/index.html

Zörgésed hiányozni fog.