NYELVÉSZ

Ez az ismeretterjesztésről szól. Én az alapkutatásról akartam beszélni, nem az ismeretterjesztésről.



Szerintem az alapkutatásnak megvan a maga logikája, és ha lenyesem azt, amiről nem tudom belátni, mikor lesz belőle termék (akármilyen értelemben) a piacon, akkor lehet, hogy rosszabbat teszek, mintha nem nyúltam volna hozzá. Van, ami soha nem lesz ilyen, de más kutatásokat serkenteni képes, amikből viszont hosszabb távon igen. Például, a filozófiában senki nem gondolta volna, hogy az ontológiának azon kívül, hogy minden filozófus vázolta a maga vízióit arról, hogy mi létezik valaha is lesz bármi szerepe, ma pedig egyre több számítógépes alkalmazás használ gépi ontológiákat. Aztán, mikor Turing meg a többiek írogattak az automatáikról, puszta hóbortnak tűnhetett az egész. Nem folytatom.



Azért ebben a formában szerintem senki vagy alig néhányan mondanák ezt. A számonkérésnek sok formája van --- az, hogy valamiből lesz-e termék (akármilyen értelemben) csak egy kritérium ezek között. Ez a kritérium nem lehet kizárólagos az alapkutatások esetében. Ott inkább azt lehet számonkérni, hogy az állítólagos felfedezés vagy új elmélet mivel járul hozzá a terület egészének fejlődéséhez, ebbe beleértve a más országban dolgozó kutatók kutatásait is. Nem mondom, hogy ez egy világos kritérium, de nem tudok jobbat.

Egyébként hozzáteszem, mielőtt Roquentin vagy valaki más kívülálló azt gondolná, hogy a tudományos pálya garancia a sine cura meggazdagodásra, hogy a legutolsó felmérések szerint szerint a 2007. évi szellemi átlagfizetés nettó 144000 körül volt. A tudományos segédmunkatársi fizetés pedig nettó 105000 forint körül van. Szerinted, fejes, ez azt mutatja, hogy a társadalom hajlandó a kutatókat "eltartani"? Szerintem inkább azt, hogy aki kutatni akar, az lehetőleg először mással alapozza meg az egisztenciáját, aztán adja a fejét ilyen csacskaságokra. Viszont ha ezt a programot sikerül következetesen véghezvinni, akkor senkinek semmi köze nem lesz ahhoz, hogy XY kutató milyen obskurus dologgal foglalkozik, mert az illető ténylegesen nem abból él.

Mit is várhattam volna?



Nem, én természetesen nem ilyen dolgokra gondoltam. Megpróbálok rávilágítani arra, h hol látom én a mai értelmiség viselkedésében a hibát.

Vegyünk példának egy múzeumot. A mai gyakorlat a következő. Szépen lógnak kint a képek, kiállítási tárgyak stb. Kommentálva vagy nincsenek (esetleg ki van írva a mű címe, alkotója). Ha vannak kommentárok, akkor azok hatalmas lapokon ömlesztett információk, amik távolról kapcsolódnak a kiállított tárgyakhoz. Fárasztó végigolvasni, nehezen emészthető. A kultúra közvetítéséhez arra lenne szükség, h minden egyes kiállított tárgy mellé tegyenek kommentárt, az viszont emészthető mennyiségű legyen. Ehhez azonban a múzeumi értelmiség lusta, nem ereszkedik le...

A tévében a kulturális műsorok nagy része olyan, h értelmiségiek okoskodnak. Nézd meg, a BBC mit nevez kultúraközvetítésnek: zseniális filmeket csinálnak mindenféle témáról úgy, hogy azok a laikusok számára is emészthetőek. Lehet mondani, h nálunk erre nincs pénz, de ha nem is olyan technikájú, de hasonló filmeket lehet csinálni. Mi nálunk a kulturális sztárműsor? A mindentudás egyeteme. De ez maximum a humánértelmiségtől reálértelmiségig és vissza viszonylatban működik. Ki az a köznép, aki szívesen végignéz egy negyvenöt perces előadást, amit legfeljebb néha szakít meg egy-egy kép vagy ábra? (Persze van a másik fele, a bugyuta ismeretterjesztés is, amiből viszont nem lehet tanulni.)

Nyilvánvaló, hogy vannak dolgok, aminek a hasznából csak hosszú távon részesül a szélesebb közönség. De pl. én nem bánnám, ha a nyelvtudományra is nehezedne valamilyen nyomás, ami a hgasználhatóság felé nyomná. Pl. h az alapkutatások is olyanok legyenek, amelyet várhatóan számítógépes alkalmazásokban, gyógyításban, oktatásügyben* felhasználhatók, vagy legalább amelyek dokumentációt jelentenek. (*Nem tankönyvírásra gondolok, hanem pl. szociolingvisztikai, nyelvpszichológiai ismeretekre.)

Nem mindenből az azonnali hasznot várom, de szerintem tarthatatlan az a helyzet, h kijelentjük: kultúrát, tudományt művelünk, ezért senki nem kérhet tőlünk semmit számon, viszont el kell tartaniuk minket.

_________________
A hozzászólás tartalma magánvélemény, semmilyen közösségnek vagy intézménynek, legfőképpen pedig a hozzászóló munkahelyének hivatalos álláspontját nem tükrözi. (BIJE)

Hát, én nem nagyon értek egyet ezzel az elemzéssel. Az egy dolog, hogy Roquentin és Salamon miért írja, amit ír, és hogy miért védhetetlen konkrétan az ő álláspontjuk. És abban egyet is értünk, hogy miért.

Én az általános magyarázatodat nem tartom teljesen korrektnek, pont amiatt, amit Báránynak is felvetettem némiképp viccesen. Arról van szó ugyanis, hogy Te is, én is, és még sokan itt olyan dolgokkal foglalkozunk, amik a "szélesebb rétegek" szempontjából puszta pénzkidobásnak minősülhet. A Te érveiddel el lehetne érni, hogy Mo-n megszűntessék az elméleti nyelvészetet meg a nyelvtörténetet, meg egy csomó más elméleti tudományt is. Egyszerűen csak arra kéne jó retorikával rámutatni, hogy a "nép" szempontjából ezek nem relevánsak.

Előfordulhat, hogy egy szép napon erős érveket kell majd hozni egy ilyen típusú érvvel szemben neked is, meg mindenkinek, aki nem az alkalmazott területen dolgozik. Én is elítélem a Salamon--Roquentin-féle nemérveket, de azt is látom, hogy bizonyos értelemben egy csónakban evezünk velük. Mi sem bányában vagy a gyógyszeriparban dolgozunk, velünk szemben ezek a kérdések ugyanúgy felmerülhetnek. Bármikor. A kérdés az, hogy vajon mi milyen meggyőző ellenérveket tudunk felsorakoztatni majd egy ilyen esetben?

[Ez a vita itt alakult ki eredetileg. -- park keeper]