NYELVÉSZ

Ilyen álláspont nincs. A könyvek különböznek, nem mind a MG alapján íródtak (pl. az Antalné--Raátz). Az idézett probléma nem része hagyományosan a gimnáziumi (ált. iskolai) nyelvtani problémáknak. Egyszerűen elkerülik ezeket a szerkezeteket. Ha valaki mégis akar ezzel foglalkozni, akkor szerintem nyilván azért teszi, hogy megértesse a kis nebulókkal, hogy a nyelvleírás hagyományos módja milyen ellentmondásokat rejt, hogy a dolgok nem fekete-fehérek stb.

Szóval az ismerősnek először azt kéne eldöntenie, mi a célja azzal, ha ezeket előszedi (dönthet úgy, hogy nem), és utána kéne eldöntenie (a cél alapján), hogy mit kezd vele az órán, és ő mit is mond róla. (Azt is lehet, hogy ő nem is mond róla semmit!) Tök nagy szabadság van ebben, és ez teljesen jó dolog. Miért kell ettől megijedni?

Azt hittem, kalman, hogy ezt komolyan gondoltad a topiknyitódban:
Mert én erre válaszoltam, ha későn is. (Bocs, nem működnek a kódok nálam.)

Hát igen, de az ismerősömet a "hivatalos" (az iskolában tanítandó) álláspont érdekelte.

Van nekem egy régi cikkem ebben a témában, amely igyekszik némi rendet teremteni az összetételek kérdésében is, de a fővonala nem erről szól:
"On the role of the agreement morpheme in Hungarian," Acta Linguistica Hungarica 36. (1986), 109-120.

Meg Nádasdi Péternek egy újabb, velem is vitázó cike a LingDok 5.-ben:
http://primus.arts.u-szeged.hu/nydi/lin ... asdi_p.pdf

Deméről pedig Telegdi Zsigmond írta a legjobb kritikát az NyK 1992-es (?) évfolyamában. Újraközölve a tavaly kiadott kétkötetes Telegdi összes műveiben

Egyelőre sehol (csak a kipróbáló tanárok és a gyerekeik láthatják), de reméljük, a 2009/10-es tanévre már megjelenik.

Ja, amúgy szerintem Demét se lehet az iskolában tanítani, csakúgy mint generatív nyelvészetet. Egyáltalán: az iskolában nem nyelvészetet kell tanítani, hanem nyelvet. Mármint hogy nyelvi műveltséget (nem a szónak a nyelvművelősös értelmében). De a véleményem az, hogy még talán a Deme-féléből lehetne vmi jót csinálni. A Zsolnay-féle szerintem rosszul butítja le a Deme-félét. Apropó: a kalman-félét hol lehet megnézni?

_________________

Bocs, azt hittem, a kontextusból világos, hogy az iskolai, az iskolákban tanított nyelvtanokra gondoltam. Demét nem tanítják (bár a Zsolnay-féle nyelvtan a Deme-féléből van, de az ismerősöm nem ilyen iskolában tanít).

Sosem értettem, hogyan lehet valakinek lelkiismerete tanítani, pláne számonkérni olyan dolgokat, amiket ő maga sem ért.




Nem szerintem egyikre sem igaz (sem úgy, ahogy a hagyományosok képzelik, sem úgy, ahogy a generatívok képzelték). Persze felállíthatunk olyan modelleket, amelyekben úgy képzeljük, hogy egyik szerkezet a másiokból keletkezettt, de legyünk vele tisztában, h ez csak egy modell. Viszont ezeknél a szerkezeteknél nagyon nem is célszerű így modellezni.

_________________
A hozzászólás tartalma magánvélemény, semmilyen közösségnek vagy intézménynek, legfőképpen pedig a hozzászóló munkahelyének hivatalos álláspontját nem tükrözi. (BIJE)

Ez nem teljesen igaz, mer Demének vannak olyan írásai, sőt asszem egész kidolgozott, hagyományos alapú "elmélete", amelyekben szerkezetekre bontja a mondatot. Kár, hogy nem azt tanítják inkább az iskolában...

_________________

Közben molnarcili révén megtudtam, hogy mi a hivatalos álláspont az alanyos szókapcsolatokról (amikor nem a ragozott állítmánynak az alanyáról van szó). Röviden: az derült ki, hogy a hagyományos mondattan, amelyik amúgy nem szerkezetekre bontja a mondatot (szemben pl. a közvetlen összetevős nyelvtannal), tehát pl. a névelő + melléknév + névszó + esetrag alakulatot nem egyetlen egységként kezeli, névszói szerkezetként, tehát ennek ellenére a Géza sütötte kenyér esetében a Gézát szerkezetszintű alanynak hívja, szemben a mondatszintű alannyal (ami szerintük itt a kenyér). Természetesen ugyanígy más szerkezetszintű bővítmények is vannak, főleg az igenevek mellett. (Ja, és képzeljétek, a sütötte szófaja igei igenév!)
Mondanom se kell, ha a Géza sütötte összetett szó lenne, mint a dércsípte vagy a hólepte, akkor ők egyszerű jelzők lennének, semmi szerkezetszintű akármi.

Biztos, hogy magyar oktatást akartál írni? Nem magyar társadalmat?
Egy normál magyar iskolában (ahol nem kompetencia-alapú tananyagot használnak) egy ilyen feladattal a gyerekek nem tudnának mit kezdeni. Nem is értenék. Ellentmondást látnának aközött, h "szabályozás" és aközött, h "ők javasolnának".Igen, túl.

Ez borzasztó. Az egyik legnagyobb baja a magyar oktatásnak (szándékosan nem közoktatást írtam, mert a felsőoktatásban szerintem ez még inkább így van): a tekintélyelvűség. És ez, sajna, nem is tananyagfüggő. De siránkozás helyett egy ötlet: mondja azt, hogy épp most jöttek rá, hogy nem jó a mostani szabályzat , és vitattassa meg a gyerekekkel, hogy milyennek kellene lennie (hogyan kezelnék pl. ezt a problémát?), milyen szabályozást javasolnának. (Arra is gondolhatnánk esetleg ugye, hogy a gyerekek véleményét megkérdezzük a helyesírásról. Vagy ez má túl haladó szellemű?)

_________________

Egy szép mai magyar nyelvi példa alanyos szerkezetre (persze a MGr. szerint sem csak határozói, hanem igei igenévnek is lehet alanya):
Bika rugaszkodván kötél szakadt vala.

A traktor szántotta és a hóborította között még a helyesírás szerint is csak a hagyomány a különbség. Szóval bizonyos alanyos alakulatokat egybeírunk, ezek összetételek, másokat külön, ezek szintagmák.

(Ez nem az én véleményem, hanem a két citált szakirodalomé.)

Próbálom rávenni, h szálljon be személyesen, maj meglátjuk, hajlandó-e.