NYELVÉSZ

A fiataloknak még nem volt sok idejük klasszikusokat olvasni, és nem mellesleg különbözni is óhajtanak az ősöktől, szóhasználatban, beszédben is.

Így alakul ki a diáknyelv. Hanem aztán a diákok egyszer felnőnek és a diákszavak így bekerülnek, bekerülhetnek a felnőtt beszédbe is.

Annyit változott a beszéd csak az utóbbi egy-két évtizedben is, hogy már csupán egy 30 évvel ezelőttről érkező időutazó is eléggé kapkodná a fejét.

Például magasságában, vágod, bejön, király, gáz, olyan szinten stb. szavakat ugyan nem olyan értelemben használták, mint ma.

Elég sok ilyen és ehhez hasonló "új fordulat"-ot használnak a médiákban, aminek hallatán első-második-sokadik hallásra bennem is felvetődik a kérdés, hogy mit is akartak/akarnak éppen mondani nekem, mit akartak közölni velem. Aztán "kihámozzuk-kitaláljuk" és később elfogadjuk, majd megszokjuk! (vagy fordítva )
Azt gondolom, hogy jórészt a "klasszikusok" olvasottságának a hiánya (vagy csak az olvasottság hiánya?) okozza ezt használóinál-kitalálóinál, hiszen nem fordult elő náluk elégszer olvasmányaikban a "már jól bevált" ósdi szókapcsolat ahhoz, hogy azt a "régi" módon alkalmazzák, és ezért új "kifejezéseket, összetételeket" használnak ott, ahol már létezik egy jól bevált és több évtizede-évszázada használt régi (amit mellesleg többen, vagy sokan elsőre is értenének!? ).

_________________
Az írás a beszélt nyelvben mutatkozó ingadozásokat ... rögzíti, hogy általánossá válásukat segítse.

Egyre többet hallom így mindenhol a médiákban kb. "nem beszélve mellékesen -ről" jelentéssel ... fordítóként, nyelvtanárként az jutott az eszembe, h ha ezt látja egy magyarul nem tudó, de magyart tanuló, vagy akár egy magyarul jól tudó, de továbbmegyek - egy magyar anyanyelvű, aki első alkalommal hallja így - az kapásból megértené, h mit akarnak kifejezni vele?

Kicsit olyannak tűnik nekem, mint a "történet" szavunk "dolog", "ügy" jelentéssel való használatba vétele, csak éppen egy kifacsart átrendezés eredményeképpen.

_________________
"Le a 'LY'-vel, é'jj'en a 'J'!"