NYELVÉSZ

Én csak annyit tudnék mondani, hogy személy szerint nagyon örülnék annak, ha minél többen foglalkoznának uráli nyelvekkel, főleg a veszélyeztetettekkel, hogy azok minél jobban legyenek dokumentálva, mielőtt kihalnak. Ugyanakkor személy szerint óva intenék bárkit, hogy ilyen hülyeséget csináljon.

Tulajdonképpen általánosságban is arra figyelmeztetnék, hogy aki nem mazochista, nem szenvedélyesen érdeklődik a téma iránt, az ne menjen nyelvésznek. varasdi tanácsait túl optimistának látom, ismerek én kitűnő számítógépes nyelvészt, aki kidolgozza a belét és egyáltalán nincs jól megfizetve. (Persze lehet, h ő bénázik a munkaerőpiacon.)

Azzal viszont egyetértek, hogy innen le kell lépni. Nem azért, mert máshol biztos a siker, hanem azért, mert itthon biztos a sikertelenség (a látszólagos siker mögött két dolog lehet: 1. egy csomó g..., amit addig le kellett nyelni, 2. egy üresfejű, de befolyásos támogató, aki hajlandó minket nyomni, ha mi is kellően üresfejűek vagyunk). Ráadásul ha külföldön sikeresek vagyunk, akár az akadémia is hajlandó ránk költeni a sokszorosát annak, amennyiért simán megtarthatott volna.

_________________
A hozzászólás tartalma magánvélemény, semmilyen közösségnek vagy intézménynek, legfőképpen pedig a hozzászóló munkahelyének hivatalos álláspontját nem tükrözi. (BIJE)

A folytatás azokhoz szól, akiknek valahogy (vajh' ki tudja miért? ) nem szimpatikus az előzőben vázolt életterv. Számukra nagyjából a következő két lehetőség van nyitva.

(A) Ha az illetőnek a nyelvészet mellett van affinitása a számítógépekhez is, és érdeklik az elméletek számítógépes alkalmazásai, akkor érdemes számítógépes nyelvésszé fejlesztenie magát. Az ELTE Elméleti Nyelvészet szakán vannak olyan tanárok, akik ebben segíteni tudnak. A nyelvtechnológia ugyanis egy igencsak gyorsan feljövő területté vált az utóbbi időben, és ez a trend egyértelműen megmarad a jövőben is. Elég sok informatikai cég kezdett vagy fog belekezdeni nyelvtechnológiai fejlesztésekbe itt Magyarországon is, és ilyen képzettségű emberekre már most is elég nagy az igény a nemzetközi piacon, úgyhogy jó helyzetben van, aki ezen a területen otthon van. A privát szféra kénytelen a tényleges érdekeit nézni, ezért sokkal inkább mentes tud lenni azoktól a torzulásoktól, amik a közszférát egyáltalán nem kímélik. Emellett tipikusan jobban is fizet, ami nem feltétlenül hátrány -- bár tipikusan többet is követel.

(B) Ha valakit nem ragadnak meg a számítógépek, hanem kifejezetten kutatói pályát képzel el magának elméleti nyelvészetből, akkor érdemes kiváló alapokat szereznie, pl. szintén a már említett Elméleti Nyelvészet szakon, és ezzel az alappal megpályázni egy (pontosabban, több) külföldi doktori programot. Visszatekintve a saját esetemre, én az egyik legnagyobb hibát ott követtem el, hogy egy volt tanárom kitartó unszolása ellenére sem mentem ki '99-ben külföldre doktorálni. Óva intek mindenkit attól, hogy ezt a hibát elkövesse, és mindenféle megalapozatlan ábrándokba ringassa magát. Mert azok, akik kimentek, általában cseppet sem bánták meg, és ehhez nagyon jó alapot adott nekik az Elméleti Nyelvészet tanszéken kapott tudás, ami jóval több, mint ami egy átlagos külföldi tanszékeken beszerezhető alapképzésben. A külföldön szerzett doktorátussal pedig ugyanolyan joggal lép be az illető a kutatói/tanári állásokért folytatott versenybe, mint akik eleve az adott országban szerezték az alapdiplomájukat is.

A fent nem említett területekhez nem értek (pl. nem tudom, hogy egy nyelvtörténet iránt érdeklődőnek mik a fentiekhez hasonló lehetőségei), de hátha lesz itt olyan, aki arról is tud egy-két szót mondani.

Megirigyelve Dr. Ez és ez Géza népszerűségét, ám nem rendelkezve Dévényi kifejezőerejével, azért hozom létre ezt a témát, hogy közmunka jelleggel néhány egyszerű jótanáccsal szolgáljunk azok számára, akik kutatói pályára kívánnak lépni kis hazánkban (ha még vannak olyanok).

Elsősorban is, felejtsd el a tudományt körülvevő mítoszokat. Egy elterjedt hazánkbeli felfogás szerint a tudomány "oly légies, s éterikus", hogy a teljesítmény számonkérésre alkalmas mérése merőben lehetetlen és felesleges erőfeszítés lenne --- éppen ezért nincs is. Ebből következően nem is érdemes nagyon törnöd magad, hiszen elhelyezkedésed és karriered szempontjából ez a tényező nem fog szerepet játszani. Melyik magyar egyetemen érdekel valakit, hogy hol publikáltál? Valószínűleg nem is hallottak még a folyóiratról, meg amúgy is idegen nyelven van, távolról jött ember meg azt mond, amit akar, ugye. Ráadásul ez a dolog igen fárasztó is, szóval minek disszipálnád el vele még fiatal korodban jobb sorsra érdemes neuronjaidat? A lényeg az egyenletes szintű fakitermelés, amelyet oldalszámban mérve be tudsz írni a CV-dbe, boldog feletteseid pedig az éves jelentéseikbe.

Fontos, hogy kitűnően tájékozódj a kapcsolati erőterekben. Ha szakmai IQ nem is annyira kell az egészséges karrierhez, szociális annál inkább. Így például soha ne hozd zavarba jóakaróidat képességeid teljesen felesleges csillogtatásával, mert azt nem szeretik. A hallgatni arany alapelve vezessen utadon, amely így egyenes és kényelmes lesz. A legjobb, ha olyanban találod meg mentorodat, aki amellett, hogy hatalommal bír, ráadásul hasonló az érdeklődési körötök is (de nem annyira, hogy nézeteitek konkrét kérdésekben, horribile dictu, eltérhessenek), és akkor elég kényelmes utazásra számíthatsz.

Légy joviális. De nem elég joviálisnak lenni, annak is kell látszani. A tudomány gyakorlatában nem olyan ritka a joviálisan egymásra mosolygó emberek látványa, akik mindeközben elkékült arccal mogyorózzák egymást az asztal alatt.

Légy türelmes: ha tudománnyal akarsz foglalkozni, legyen mellette anyagi forrásod, mert még a a legjobb szándékú mentor se tudja neked egyből elintézni, hogy ebből megélj. Még mindig elég sok az eszkimó, de már nagyon kevés az elfoglalható fóka, és nagy küzdelem zajlik a még szabad helyekért.

Egyelőre ennyit tudtunk bemutatni a honi kiskátéból; folytatása következik.