“Zseniális nyelvek (?)”
grunyho írta:Quote: Az eszperantó az egy zseniális nyelv, nagyon egyszerű megtanulni, mert nincsenek benne ragozások, de hiába, ha az emberek többsége nem veszi komolyan csupán azért, mert egy mesterséges nyelv. A többség véleménye ellen nincs mit tenni, bele kell nyugodjunk, hogy az eszperantó nem fog elterjedni.
Egyáltalán nem ellenkezésképpen szeretnék ehhez néhány megjegyzést fűzni, véleményem saját abban az értelemben, hogy vállalom, de ugyanakkor olyan amivel sokan mások egyetértenének:
1 A zseni, zseniális a köznyelv szava és fogalma, tudományos leírásban és érvelésben nincs helye. Egy nyelvre (akár természetes, akár mesterséges, mellesleg a különválasztás némiképp lehetetlen) pláne nem alkalmazható, legfeljebb úgy, hogy “minden nyelv zseniális” (sőt “minden nyelv őrült”) --- így persze nem sok értelme marad. Alkotója, L.M. Zamenhof érdekes/híres orvos volt (egyébként a nyelv kezdeményezőjének hivatta magát), de nehéz volna zseniálisnak nevezni, a zseniális szó ebben az esetben is elvesztené értelmét, hiszen akkor túl sok embert kéne ezzel a jelzővel illetni. Kezdeményezése esetleg rokonszenves, de inkább naív, őmaga pedig inkább bogaras, sőt amolyan lökött személy volt (csak feltevés, hogy igen elszánt és valószínűleg csökönyös, esetleg kellemetlen ember lehetett).
2. A “Nagyon egyszerű megtanulni, mert nincsenek benne ragozások” mondat két inkább hamis állítást tartalmaz, ami egymással nincs összefüggésben, vagy inkább ellentmondásban van. Ugyanis vannak benne ragozások, például esetragok is, sőt esetben-számban egyeztetni szokás, igeragozás is van, ha személyragok nincsenek is; rengeteg halmozható képzője (szuffixuma és prefixuma) miatt pedig egyenesen szuperagglutinatív, ahogyan ezt már sokszor, sokan megállapították. Vannak az eszperantónál sokkal kevésbé ragozó, sőt tkp ragozás nélküli, majdnem 0-morfológiájú nyelvek, mint amilyen teszem azt a vietnámi, vagy a kínai, amik ettől még nemhogy nem könnyű nyelvek, hanem roppant nehezek, hiszen a szintaxissal, a szórenddel és különféle segédszavas trükkökkel kell eligazítani a nyelv használóit a megértésben “hogy ne egymás mellé hányt szavakból álljanak a mondatok”. Végül a tipológiailag nagyon másmilyen anyanyelvű eszperantistának számos nehézséget kell legyűrnie: A japánoknak rendkívül nehéz az l és r, vagy a h és f megkülönböztetése (de kiejtése is), de egyáltalán sok nyelv nem bír ki két mássalhangzót egymás mellett, pláne szókezdeten. Az -n tárgyrag használata igen nehéz azoknak, akiknek a nyelvében ez nem explicite jelölt, még akkor is ha akkuzatív nyelvről van szó (tehát angoloknak, németeknek, franciáknak, spanyoloknak, kínaiaknak).
3. Az a gyanúm, hogy a mezei nyelvtanulót nem riasztja el, hogy az eszperantó mesterséges nyelv, mert ez nem teszi nehézzé. Ezt az érvet általában a mesterséges nyelvek ellen szokás felhozni.
4. Még egy-két szó a “könnyű nyelvekről”, mert az eszperantó kapcsán ez merül fel legtöbbször pozitív erényként. Latin, görög, héber, orosz után az angol sok kezdőnek az “ígéret nyelve”, illetve annak tűnik. Megírták már a tanuláskutatók, hogy ez részben így is van: az angolnak “nem meredek“ a “tanulási görbéje”. (Eltekintve az írás és a kiejtés félresöpört nehézségeitől) az angolul tanuló kevés tanulás után is remekül megérthet egyszerűbb mondatokat és maga is képes produkálni ilyeneket. Arról a legtöbb történet szemérmesen hallgat, hogy alap- és középfokú angol tudásra könnyű szert tenni, de nagyon jóra nagyon nehéz. A magyar némiképp ennek ellentéte: Összességében talán “a közepesen nehéz nyelvek“ közé kell őket sorolnunk, tehát az angolt is, a magyart is --- ha lehet/szabad/érdemes ilyen besorolást végezni --- viszont a magyar esetében már az első, legegyszerűbb mondatokhoz is elmélyült grammatikai ismeretekre van szüksége a nyelvtanulónak, és elsősorban ezért és nem egyéb indokokkal mondható a magyarról hogy nehéz, egyébként az ítélet megalapozatlan és hamis, mert egyrészt elmarasztaló, másrészt különb színben tünteti fel a magyart a többi nyelvvel szemben --- és az ilyesmi káros mindenki számára.
Kedves grunyho! Saját írásodon kívül itt még sokmindent olvashatsz, olvasgass közülük kedvedre!
|
Ugye nem feltételezed, hogy az én magántanításból való megélhetésemet féltve érvelnék az eszperantisták Dobbantó-féle eszementségeivel szemben??? Tudom, h alapvetően egy hőzöngően elveteműlt antieszperantistának tartasz és tartotok itt egy páran... de ennyire azért nem vehetsz hülyére, h ez (mármint a megélhetsem féltése) lenne az alapvető indokom, v bármiféle része lenne a megélhetésemnek abban, ami miatt ennyi energiát, időt és munkát fektetek az eszperantóval kapcsolatos eszmefutatásimba...