AdamK wrote: Úgy gondolom, az írásnak (hogy helyes-e vagy sem, az más kérdés) két irányát meg kellene különböztetni: a felolvasásra (hangoztatásra) szánt írás nem azonos azzal, amelyet soha senki nem akar felolvasni, illetve azt, amelyet az olvasó akárcsak magának, hangtalanul felolvas. Nagyjából egyetértek, de azt nem hiszem, hogy kétféle írásmódot érdemes lenne megkülönböztetni (és főleg tanítani: egy bőven elég). Kérdéses, hogy létezik-e soha fel nem olvasott, és magunkban némán se olvasott szöveg, illetve hogy érdemes-e ilyet egyáltalán feltételezni. Ha az írásmód a hangzást adja vissza (amennyire tudja), az mindenfajta olvasást segít. De vannak más szempontok is, pl. a "tulajdonnevek" nagy kezdőbetűvel írása felhívja az olvasó figyelmét arra, hogy ne "értelmes" szót várjon; a szokatlan összetételek kötőjeles írása felhívja a figyelmet arra, hogy több tagból álló ad hoc összetételről van szó; a "szóelemző" írásmód azokban az alakokban, ahol még teljesen transzparens a részek jelenléte (pl. az útpadka szót szerintem nem lenne muszáj d-vel írni); és így tovább, ezek a hangzással nem összefüggő, de értelmes, az olvasást segítő jelzések.
|
