Hát szerintem az, hogy egy szemantikamentes korpuszból

Hát szerintem az, hogy egy szemantikamentes korpuszból következtessünk egyes kifejezések transzparenciájára, ilyesmit feltételez. Hacsak nem vagyunk nagyon-nagyon trükkösek (indirekt módszerekben), de nem vagyunk.

nem is vettem észre, hogy valahol implikáltam volna az autonóm szemantikát,

Mindentől. Úgy értem, nem hiszek a modularitásban abban az értelemben, hogy alaktan, szintaxis, szemantika egymáshoz képest autonóm modulok lennének.

Itt mivel áll szemben az autonómia (azaz mitől függ a szemantika)?

És mivel lehet szerinted a transzparenciát vizsgálni?

Szerintem itt valamit összekeversz. A transzparencia nem magának az egész szónak/kifejezésnek a szempontjából fontos, hanem a "részeinek" a szempontjából. Tehát a hapták létezésének a szempontjából fontos, hogy a különböző "toldalékolt" alakjaival mi a helyzet, mennyire transzparensek.

Nem hiszek a szemantika autonómiájában (na tessék, már megint valami, amiben nem hiszek), és a korpuszok (jelenleg) még nem tartalmaznak szemantikát, csak nagyon közvetve (a kontextusból) lehet vmit kikövetkeztetni. Ezért szerintem pl. a transzparenciát korpusz segítségével vizsgálni lényegében reménytelen. (Plusz a korpuszaink egyelőre meglehetősen "piszkosak" is, általában még a mondatok keletkezésének időpontját és a nyelvváltozatot se tartalmazzák...)

Csak mellékes megjegyzés: Gabelentz, Wundt, Paul, majd Saussure, ahogy említettem. És ez nem teljes lista, egyáltalán. Nem tartom egészségesnek, hogy egy 100 évvel későbbi tudósnak tulajdonítsam, csak azért, mert annak jobb a PR-ja.

tetszik nekem, amit monc (elég bybeeánus )

ha egy szó nem adatolt, akkor nem létezik, akármennyire transzparens is lenne egyébiránt;

másrészt meg attól, hogy nem transzparens, még lehet nagyon is létező.

Plusz az egy dolog, hogy egy szó mennyire transzparens, és egy másik, hogy a transzparenciája hogyan vizsgálható. Előbbire tetszik nekem, amit monc (elég bybeeánus ), utóbbira viszont nem ad megoldást, erre jók a korpuszok - szerintem.

Szerintem ez tök érdektelen kérdés, de már kezdem szégyellni magam, h. mindenre azt mondom, nincs is olyan. De a "létező szó" télleg ilyen. A haptákban gyönyörű esete annak, amit a nyelv kreativitásáról Wundt és Paul óta tudunk, és amiről Saussure vmi oasmit mondott, hogy annyiban bonthatók fel a szavak részekre, amennyiben más hasonló szavak hasonló részeihez hasonló funkciót tudunk tulajdonítani a részeknek. Nem "igen" vagy "nem", hanem "annyiban ... amennyiben". A haptákban éppen annyiban transzparens, ammenyiben nagyon hasonlít a vigyázzban, pihenjben, terpeszben stb. kifejezésekre, és amennyiben ezekből kiabsztrahálhatjuk a -ban/-ben funkcióját. És pontosan ennyiben léteznek a vigyázz, pihenj, terpesz stb. tövek (na jó, nem pontosan ennyiben, mer ez még attól is függ, hogy más kifejezések alapján mennyire lehet valamilyen funkciót tulajdonítani nekik, és azok a funkciók hasonlítanak-e ezekre a funkciókra). De ez -- mint látszik -- messze bonyolultabb, mint hogy "létező" és "nem létező" szavakról beszélhetnénk. Szerintem.

Az persze egy érdekes kérdés, hogy hány relevánsnak tekinthető találattól beszélhetünk létező szóról,

De azért vannak elég egyértelmű esetek.

Nem tudom, nekem furcsa, h "van rá adat, tehát létezik". Létezhet egy nyelvjárásban, létezhetett a múltban, lehet egyszerű hiba vagy az író kifejezetten viccesnek, ironikusnak stb. is szánhatta stb. Nekem ezek mindegyike kissé furcsa.