NYELVÉSZ

Persze, csak az a különös, hogy miért pont ilyen a többesszáma. Vagyis hogy amikor valaki(k) nagyon régen többes számot akart(ak) adni a szervusznak, mért pont a -tokhoz nyúltak, mi volt emögött az intuíció? Mért nem azt mondták, hogy szervuszok? Persze lehet, hogy az ilyen kérdésnek nincs sok értelme, vagy legalábbis nem lehet rá választ adni.

Azért elég normális, hogy egy köszönésnek legyen többesszáma. A servus humillimus helyett meg nyilván azt mondták, servi humillimi, amikor többen voltak.

Ha jól tudom, ilyen a tót atyafiak nyelve is: ahoj (szia), ahoj-te(szia-(sz)tok).

Egyáltalán mi a fene ez a -tok? Ige-e vagy, szervusz? Ha nem, akkor minek konjugálódsz? Ismertek esetleg más nyelvet, ami ilyet csinál?

Köszi! Magam is inkább a szépségre, mint az igazságra hajtottam...

A szevasztok eszembe jutott, van benne valami, másfelől nehéz elképzelni, hogyan máshogy lehetett volna kijavítani a *szia-tok alakot. *Sziátok? *Sziattok? Szóval én vagy egészlegesen kezelném a sziasztok alakot, és akkor analógia, vagy megpróbálnám generálni, és akkor a -sztOk az optimális valamiért. Persze valszeg pont azért optimális, mert vannak hasonló más szavak a nyelvben.

Ez érdekes, de valamiért a helósztok írásképe helóztok-ként jelenik meg lelki szemeim előtt (bár kétlem, hogy valaha is valóban leírtam volna). Szóval az én kis kompetenciám itt egy helóz igét sejt a háttérben, amit egyébként magam sem értek, hogy hogy jön ide. A többi esetben semmi ezzel analóg nem történik különös fejemben.

l. még helósztok...

A sziasztok sz-e vszleg a szervusztok/szevasztok-ból van, nem? Persze a te megoldásod szebb

Szinte biztosra vehető a jössz-jösztök analógia hatása, de hadd kockáztassak meg még egy lehetőséget, kiegészítő jelleggel.

A szia -- sziasztok (vö. még: csá -- császtok) oppozícióban a -tok-ot megelőző -sz- történetileg inetimologikus járulékhangnak tűnik, amelynek az a célja, hogy valahogy kijavítsa a katasztrofális *sziatok (*csátok) alakot. Ugyanakkor célszerű a toldalék részeként elemezni, ez esetben viszont -tOk/-sztOk allomorfiáról kell beszélnünk, ahol a -sztOk változat csak mgh-ra végződő tő esetén lehetséges. Ez az allomorf persze messze nem produktív (vö. lő(t)tök, rítok, stb.), de esetenként -- nemfelső nyelvállású mgh után -- megjelenhet, főleg ha"igésíteni" kell a tövet.

A jösztök alak életképessége eszerint 3 tényező hatása: 1. a morfofonológiai jólformáltság (ebben nem jobb a jöttök-nél), 2. az E/2. jössz analógiája, 3. a magánhangzós tőváltozat megléte (vö. jö-het, jö-tt), ami lehetővé teszi a -sztOk allomorf kiválasztását.

A jösztökben az sz nyilván azonos az egyes szám második személyben található sz-szel, ami ott megnyúlik, talán úgy tűnik, mintha a tő is sz-re végződne, meg a toldalék is egy sz lenne, és ez terjedt át a többes számra is. Az is lehet, hogy az sz annak a jelenidőjelnek a maradéka, mely néhány szóban (lesz, visz, tesz, vesz stb.) megvan (vagy onnan terjedt át analógiával). Meg lehetne nézni, melyik forma mikor bukkan fel, bár az adatolatlanság sem jelenti, hogy valamelyik nem volt, legfeljebb hogy szűkebb körű volt a használata.

Ma a jöttök az általánosabb, de tanult beszélőknél is előfordul a jösztök, és nem csak tréfás használatban. Mindkettő helyes, de idegen anyanyelvűeknek a jöttöket tanítanám.

Nyelvtörténészek nincsenek a fórumon?

Na tessék, számháború

Tudom, nem illik kérdésre kérdéssel válaszolni (ezt a marhaságot vajon ki találta ki? ), de mégis megteszem: mi az, hogy helyes? Én csak annyit mernék mondani, hogy feltehetően a magyar beszélők túlnyomórészt a 'jöttök' formát használják (ha hinni lehet a Magyar Nemzeti Szövegtárnak, kb. 13:1 arányban ). A jelentésükben szerintem egyébként nincs semmi különbség.

A nyelvtörténeti tényeket nem ismerem (talán van régies jőtök forma is), de nekem úgy tűnik, hogy a mai nyelvhasználatban a jöttök forma a sztenderd irodalmi és "művelt köznyelvi". A jösztök terjedőben van, nekem még szubsztenderdnek/a művelt köznyelvi használattól eltérőnek tűnik.

A google keresés is ezt támasztja alá: 60-szor annyi jöttök van, mint jösztök; és ez utóbbi főleg a köznyelvi alakokat tartalmazó fórumokból van:

„jöttök”: összesen: kb. 68 900 magyar nyelvű találat.

„jösztök”: összesen: kb. 1 100 magyar nyelvű találat.


A két szó szerepel a Budapesti Szociolingvisztikai Interjúban is mint sztenderd--szubsztenderd pár:

http://www.nytud.hu/buszi/b7307/307itel.htm


A jelenség morfológiai szempontból is érdekes: a jön ige egyedi ragozású, sok tőváltozata van (jö-het, jön-ni, jöv-ő stb.), de jelen idő kijelentő módú paradigmájában az azonos személyű alakok töve azonos:

E,T/1. jöv-ök -- jöv-ünk
E,T/3. jön -- jön-nek

2. személyben viszont csak a jösztök alakban áll fenn ez az azonosság:

E,T/2. jösz[sz] -- jösz-tök (de: jö-ttök)


Ez nekem felettébb furcsa, tud vki vmilyen nyelvben vmi hasonlóról?

Hello mindenkinek,
meg tudna-e valaki mondani, melyik a helyes, illetve mi a kulonbseg a jöttök / jösztök kozott?
koszonom

_________________
Gabor Gabriella