Ellen“kultúra”lucas.shell-ből kiragadva
Quote:
... hanem állami iskola), ahol a történelem tanszékek tanárai ilyeneket tanítanak... Szóval ez már szerintem kilépett a szélsőséges ideológiák keretéből, sajnos. És épp ezért nem tudhatja a "polgár", hogy miben van ideológia. Mer ha ezt tanítják, akkor biztos szentigaz.
A polgár egyik fajtája, mert persze, hogy nem homogén tömegről van szó, esetleg megpróbált a sorok közt olvasni, akár napilapot olvasott akár tankönyvet, (esetleg szakkönyvet) és háttértudásától függően annyit gyakran ki tudott hámozni, hogy “ezt csak azért írták bele, mert...”. A polgár egyik részének az újságban olvasott szentírás volt, a másiknak pedig “biztosan nem igaz, és akkor a fordítottja”, a harmadik polgár tudni vélte, hogy “ez igaz, ez pedig [így] nem igaz, ezt csak azért írták, mert”.
Aztán voltak és vannak olyan polgárok (stb.), akik azt képzelték és képzelik, hogy ami valaha tilos volt, az most legyen kötelező, amit meg eröltettek, az biztosan nem igaz.
Namost hogyan kapcsolódik mindez szűkítve a témát a nyelvtudományhoz és az ismeretterjesztéshez (vagy az oktatáshoz)? A humántudományok mindigis ideológiafüggők voltak, sőt azonosságról kellene inkább beszélni, és ettől olyan rohadt gyanusak, ettől fordul (“menekül”) a csalódott ember (diák) mondjuk a természettudományok vagy a matematika, logika (stb.) karjaiba, “mert a számok nem hazudnak”, “mert az igazság mérhető”, stb.
Az alapértelmezett párosítás a magyar [nyelv-és-irodalom]--történelem szak volt. Lehetőleg az osztályfőnök is ilyen szakos volt, és az osztályfőnöki óra is +ideológia óra volt. Másoktól is ezt hallottam, másoknak is ez a tapasztalatuk, én három gimnáziumba is jártam és a magyartanár nem tartotta meg a “nyelvtanórákat”, mert nem szerette, nem tudta, és helyette az irodalmi kánon szentesített figuráit ismertette ([esetleg rejtett] ideológiai beállítottságától függően hangsúlyozva vagy elkenve). De a nyelvtant a diák sem szerette, sőt az egyetem magyar szakára jelentkezők (és felvettek) 95\%-ban ugyanígy voltak ezzel, a nyelvészérdeklődésűt ezek kiröhögték, de hozzá lehet tenni, hogy az ott tanított nyelvtan (nyelvtörténet, nyelvtudomány?), hm, hát ezt hogy mondjam finoman, mérhetetlenül unalmas dolognaknak tűnhetett azoknak is akiket ez eleve nem érdekelt, de hát azoknak pláne, akik ezzel (és
más nyelvekkel is!) már korábbról és régóta foglalkoztak.
Fogalmam sincs, hogy az elemi/általános és középiskolai oktatást át kell-e, át (esetleg vissza-!) lehet-e szervezni úgy, hogy az elförmedvényesedés megállítható legyen. Ez azoknak a gondja, akik a pedagógusokat (és általában az értelmiségieket, ha van még értelme a szavaknak “és/vagy” fogalmaknak) foglalkoztatják, és akik (az utóbbiak) különben is útban vannak nekik, hogy azt ne mondjam
“megtűrik őket”. --- Kedvenc idézetem Pierre Bourdieutől: “Az értelmiségi az uralkodó osztály elnyomott frakciója” ---
Láthatóan mással vannak elfoglalva.