NYELVÉSZ

Még hogy nem tulajdon a név: http://it.news.hu/hirek/2007-04-23/adob ... a_ura.html

Szerintem sem az, legalábbis ezek alapján kevés szól mellette...




Művésznév?

Nem értem, miért lenne a név tulajdon.



Pl. egy nyelvvizsga idejére?



Ez nagyon zűrös. Ha maga a név a tulajdonod, akkor pl. rögtön akkor tiltakozhatnál, ha valakit a te nevedre akarnak anyakönyvezni. Valójában csak akkor teheted meg, ha pl. azonos pályán vagytok. De akkor mi van a másik tulajdonjogával? Miféle bitorlásról lehet szó, ha én azon a néven publikálok, amire anyakönyveztek?

OFF

Hallottam egy esetről. Két fiatal kutató nagyjából azonos időben indult. Mivel az egyiknek már megjelent egy piszlicsáré kis cikkecskéje a saját nevén, a másik kénytelen volt új nevet találni és azon publikálni. A történetnek akár az is lehetne a folytatása, h az előző az egyetemet befejezve el is hagyja a pályát, míg az utóbbi jelentős karriert fut be más nevén, amit egy ilyen baromság miatt kellett felvennie.

ON

Abban még nem jutottunk egyetértésre, hogy a név tulajdontárgy lenne (éppen a legfontosabbnak tekintett rendelkezési jog sok szempontból nem értelmezhető a név esetén).

De tegyük fel, hogy így van, és játsszunk ezzel tovább. Ésszerű korlátozás alatt értik pl. azt, hogy a tulaj a dolog használata során köteles tartózkodni minden olyan magatartástól, amellyel másokat szükségtelenül zavarna (bőgetett motor a nyaralók között). Ennek a neves analógja a közízlés megsértése lehetne, pl. ha valakinek obszcén keresztnevet akarnak adni.

De szerintem az is zűrös, ha a gyereket a közösség szemében nevetségessé tevő nevet akarnak adni, mert bár ez esetleg nem sérti a közízlést, de a gyerek érdekeit igen. És itt szerintem nem áll meg az az érvelés, hogy a szülők minden szempontból helyettesítik a gyereket a jogok esetében. Például nem sérthetik meg a gyerek normális életvitelhez való jogát. Ha belátható, hogy a hülye névadással ezt tennék, sztem a gyerek érdekei felülírják a szülők döntését.

Igen, de csak jó okkal korlátozhatja. Ma már szerencsére nincs az, hogy a tanács lemetsz 10 m-t csak úgy a telkemből, mert szerinte úgy klasszabb lesz az utca. (Bár az autópályák mindenhatónak tűnnek e tekintetben is.)

Milyen jó oka lehet a közösségnek, hogy korlátozza a nevem mibenlétét? (Tudom, hogy lehetnek ilyenek, szedjük őket össze!)

Nem véletlenül gondolom, hogy ez nem ugyanaz a kérdés. Egyik távoli filozófus ismerősöm hivatalos procedúrán keresztül "Talán"-ra változtatta a keresztnevét, de ez a név eleve nem is szerepel a Nyelvtudományi férfi kereszteneveket tartalmazó listáján.

Jogos. Akárhogy is, van még egy kitétel, mégpedig, hogy a tulajdonjog nem korlátlan, azt az állam adott esetben korlátozásoknak vetheti alá. Ebben az a tény nyilvánul meg, hogy az egyéni tulajdonjogot kizárólag a közösség önkorlátozása konstituálja, így adott esetben az korlátozhatja is.

Ó dehogynem. Ilyesmin hatalmasakat szakítanak híres emberek (pl. Norbi Update). Annak is van már hagyománya, hogy családok tiltakoznak, amikor nekik nem tetsző pártok megemlékeznek valamely híres családtagról.

Ha komolyan vesszük azt, hogy X-nek a neve a tulajdona, akkor a név egy nagyon sajátos tárgy lesz. Nem lévén jogász, utánanéztem, mit mond erről a PTK. A polgári jog szerint a tulajdonviszonynak állítólag a következő elemei vannak:

1) a birtoklás joga

Ennek alapján a birtoktárgy a tulajnál lehet, ha valaki meg akarja fosztani tőle, birtokvédelemhez folyamodhat. Ez a név esetében talán azt jelenthetné, hogy jogom van a névbitorlás ellen fellépni.

2) a használat joga

Ez azt jelenti, hogy a tulaj saját céljaira használhatja a dolgot (pl. megeheti, ha élelmiszer). Ez a név esetében gondolom csak annyit jelentene, hogy használhatja bemutatkozáskor illetve az ügyei intézésekor.

3) a gyümölcsök szedésének és a hasznosításnak a joga

Eszerint a tulaj jogosult a dolog hasznosításából származó hasznot beszedni. Ez lehetővé teszi, hogy ellenérték fejében a dolgot más számára használat céljából átengedje. Na, ez már nem lehetséges a név esetében.

4) a rendelkezés joga

Ez a legfontosabb elem. Ez teszi lehetővé, hogy a dolgot a tulaj más számára átengedje, a használatot és a hasznok szedésének jogát más számára átengedje, a dolgot biztosítékul adja vagy más módon megterhelje, a tulajdonjogot másra átruházza, a dolgot elpusztítsa, illetve a dolog tulajdonlásával felhagyjon (jópofa kivétel az ingatlan, mert annak a tulajdonlásával nem lehet felhagyni). Ezek lényegében nem lehetségesek a nevek esetében.

Hogy megváltoztathatja-e bármire, vagy a képviselői (szülei) adhatnak-e neki bármilyen nevet, az ugyanaz a kérdés. Jelenleg nem. De asszem épp azon háborgunk itt, hogy szerintünk (többünk szerint) a név magántulajdon, ezért a jelenlegi szabályozás rossz. Az már csak hab a tortán -- és ezért piszkál minket nagyon a dolog --, hogy idióta nyelvhelyességi érvek mögé bújva szól ebbe bele a közösség, hiszen ,,magyar'' név mehet (akár Tahóka is lehet a gyerek), az ,,idegen'' neveket akarják korlátozni, meg a helyesírást, ugyanilyen alapon.

Ez korrekt érvelés, csak azt nem tudom, hogy az az előfeltevés, hogy a név valakinek (bárkinek) jogi értelemben a tulajdona, igaz-e (most függetlenül attól a kérdéstől, hogy akkor a tulaj konkrétan egy személy vagy a közösség)? Ezt el lehetne eldönteni úgy, hogy egy felnőtt személy vajon bármire változtathatja-e a hivatalos procedúrát betartva a nevét? Ha igen, akkor a neve a tulajdona. Ha nem, azaz a közösséget valamiképp képviselő hivatalok megakadályozhatják ezt, akkor nem. De ebben az esetben sem biztos, hogy azt mondanám, hogy akkor a közösségé a tulajdonjog (bár erősebben lehetne mellette érvelni).

Nekem az az alapvető dilemmám, hogy a személynév vajon a nevezett tulajdona-e, vagy a közösségéé. Ha az előbbi, akkor senkinek semmi joga belepofázni. Akkor, mivel aki nevet választ kiskorú, a jog a szüleire száll. Aztán ha ők hülyék, akkor hülyék, a közösség többi tagja attól se fogja tudni megvédeni a gyereket, hogy kólát öntsenek a cumijába (láttam ilyet!), pedig az sokkal károsabb, mint ha a Kovács Orália nevet adják neki (pedig azt szó nélkül anyakönyvezik, mert benne van a listában).

Ha a közösségéé (ez nem tudom, pontosan mit jelent, csak próbálom értelmezni a másik oldal álláspontját), akkor belepofázhatnak. A kérdés ekkor csak az, hogy vajon mekkora az a közösség; a törvény fényében Mo. lakosainak összessége. Ez megint vitatható: lehetne épp a tágabb családja, a falujának lakói, vagy a régióéi, de akár épp az EU polgárai is. De mint oly sok egyéb esetben is, még mindig itt ólálkodik a ,,nemzet'' nevű fikció. Szal szerintem egyszerűbb, ha az egyén saját tulajdonának véljük a nevét, és akkor az az lehet, ami.

(Szerintem az is gáz, hogy ha egy kisebbséghez tartozónak vallom magam, akkor lehet a gyerekem akármi, mert ott már nincs ,,szakmai'' kontroll.)

Szerintem az intézetben minden épeszű ember (beleértve azokat i, akik csinálják) úgy gondolja, h nem az intézetnek kéne ízlésrendőrségesdit játszani. Egyébként lehet, h a mi körünkben kurva ciki, ha valaki Dzsokinak nevezi a gyerekét, de abban a körben, ahol ez az ötlet felmerül, bizonyára más megítélés alá esik. Namost milyen alapon ítéli meg bárki azt a közösséget?

Különben szerintem a konzervatív megoldásnak, ti. h ne lehessen légbőlkapott neveket adni, szintén lenne egy egyszerű, de értelmes módja. Pl. csak olyan nevet lehetne adni a gyereknek, amilyen Mo-n anyakönyvezve van. Ha kihal az utolsó Zoárd, akkor a név is kihalt, több Zoárd nem lesz.

(Nemzetiségi gyerek kaphat nemzetiségi nevet is, de ha tíz évesen nem beszéli a nemzetiségi nyelvet, akkor Béla lesz. Akkor is, ha lány. stb.)

Szerintem nem feltétlenül, mert megpróbálhatja észérvekkel meggyőzni az apukát, hogy ne Dual Core-nak nevezze el az ikreit. Persze ha nem megy, nem t'om mit lehet még tenni...