Quote:
néha azonban önkényesnek tűnik a jelzőként való használat, mint pl. a „csehül áll”, az „Ez nekem kínaiul van.”, vagy pl. a „ görögdinnye”
Szerintem nincs az a nyelvészeti iskola, melynek terminológiája szerint ezek jelzők lennének. Az első két esetben (a jelző terminussal általában operáló hagyományos iskola terminológiája szerint) határozóról, a harmadik esetben összetett szó előtagjáról van szó (bár ugyanez az iskola a tagok kapcsolatát bizonyára minőségjelzőinek mondaná). Pláne szó nincs jelzőről az
amerikáner, cigánykodik, franciázik (ezekben képzés alapjául szolgáló tövek) vagy az
ausztrál, belga stb. esetében (itt kifejezetten nem jelzőént, hanem potenciálisan jelzett szóként, azaz főnévként használják.
Nekem úgy tűnik, h kifejezetten az a célod, h mindenféle használatukat leírd, akkor pedig nem tudom, miért használsz olyan nyelvészeti terminust, amit nem is ismersz. Így tudományosabb?
(Nekem azért a definíciókkal is van problémám. Pl. szerintem a franciázás nem csak akkor franciázás, ha a kielégülésig jut. Finn szaunának pedig kifejezetten azt a gőzfürdőtípust szokták hívni, amelyik Finnországban alakult ki. Nem értem, miért kell forrásként egy reklámoldalt idézni.)