NYELVÉSZ

Persze, de nem ez volt a kérdés. Perszehogy tudják (ha épeszűek), hogy ezek hogyan viszonyulnak az "igazi" bálnához. Már nehezebb az eset az absztraktabb dolgokkal, amiket felsoroltam, mer azoknál már azt is nehéz megmondani, hogy mi minősül az "igazi" esetüknek (ha van nekik egyáltalán ien).

Szerintem annyiban konzisztens, h meg tudják mondani, h mennyiben bálnák ezek a dolgok. Pl. egy bálnavadász egy plüssbálnán is el tudja magyarázni, hogyan kell feldarabolni a bálnát, de tisztában lesz vele, h a plküssbálna nem volt és nem lesz élő bálna, szemben a csontvázzal, ami korábban az volt (tehát ha a csontváz a parton hever, és valakinek az utat magyarázod, mondhatod, h "fordulj balra a bálna mellett"), és azzal is tisztában lesznek, h egy kövér ember semmilyen értelemben nem bálna, csak rosszindulattal/iróniával stb. mondjuk rá, az orka bálnasága viszont szaktudományos kérdés. Mindezeket persze azért mondhatja bárki, mert tisztában van vele, h van egy "igazi bálna". Mint ahogy egy fatuskóra nem mondaná senki, h szék, de ha ül rajta valaki, és széknek nevezed, akkor világos az megnevezés motivációja, és adott esetben el lehet fogadni. Valami tehát biztos van.

Hát lehet, hogy most némelyeket meg fogok lepni, de a jelentés szó nyelvészeti/szemantikai használatával is komoly fenntartásaim vannak. Én azt szoktam tanítani, hogy a "jelentés" definíciója az, amit a kompozicionalitás elve mond róla (vagyis hogy a kompozicionalitás nem más, mint a "jelentés" definíciója), és ennek megfelelően a "jelentés" egy olyan igen közvetett absztrakció, mint amilyen a "fonéma", aminek a gyakorlati haszna igencsak redukált, elméleti státusza pedig igencsak kérdéses. (Ha ugyanis a kompozicionalitást vesszük komolyan mint definíciót, akkor olyan durván dekontextualizált fogalmat kapunk, mint amilyet -- ha jól tudom -- pl. Emma Borg javasolt, ami szerintem totál használhatatlan minden gyakorlati célra, pl. számítógépes rendszerekben.) Hát így valahogy.

Azért nem határozottabban fogalmaztam (mondhattam volna így is: a "jelentés" egy megfoghatatlan, homályos, értelmetlen és használhatatlan fogalom), mert a "jelentés" fogalmán eleve sokan sokfélét értenek, és nem vagyok benne biztos, hogy mindegyik értelmezés ennyire értelmetlen, ezért nem akartam általánosítani.

Ja, akkor értem. De akkor azt látod, hogy csontváz, csak azt nem tudod, milyen madáré, nem?

-- Ez egy bálna (csontváza)?
-- Igen, szívem.

Mindketten látjátok, hogy csontváz, azt nem kell bizonygatni.

Arra gondoltam, hogy a listáról a döglött bálna (vagy akár a bálnacsontváz) van éppen a tévében, és itt jön be a leírt kis jelenet

Na és?

Sztem nem értelek.

Asszem a listán nem szerepelt a tengeralattjáró

Nyilván attól függ. Ha egy II. világháborús tengeralattjáró partra vetett roncsára mutat, akkor szerintem te se erőltetnéd, hogy az bizony egy bálna, hacsak hülyére nem akarnád venni

De vajon mindennapi szituációkban nem vágnád-e rá a választ? Nézed a tévét, és a zasszony megkérdezi a parton heverő óriási élettelen test láttán: Ez bálna? stb.

(Persze a lentiek fényében ez nem számít, hiszen a beszélők hülyék ).

Egyre kevésbé látom, hogyan lehetne eldönteni, mi az igazság ebben a kérdésben, bár továbbra is hajlok arra, hogy azt mondjam, létezik szó szerinti jelentés.

Annyit mindenesetre én is elfogadok az ellenérvek hatására, hogy a szó szerinti/nem szó szerinti egyáltalán nem egy minden esetben magától értetődő különbségtétel, de fenntartom, hogy azért ennek ellenére elég sok tiszta esete létezik a szó szerintiségnek, mint ahogy a nem szó szerintiségnek is. Ezekről kéne valahogy megmutatni a szkeptikusoknak azt, hogy illúziók.

Sőt ha jól értem még a vele kapcsolatban igencsak szkeptikus Recanati is ("Literal Meaning", nem olvastam, csak átfutottam egy recenzióját, ezért lehet, hogy ebben tévedek - apropó, a boszorkányokról mostanában mintha nem írnának az antropológusok...) azt állítja, hogy a számos elismerten homályos eset ellenére a beszélők számára a szó szerinti jelentés elvileg hozzáférhető valami (availability principle).

Van itt egy másik kérdés is, amire nem tudom egyelőre a választ:

Mennyivel többféle bizonyítékunk van magának a nyelvi jelentésnek a létezésére, mint a szó szerinti jelentés létezésére?

És itt nem adatok közti számarányokra gondolok, hanem a bizonyítékok típusaira (korpusz, intuíciók stb.)

Más szóval: miért ne mondhatná azt valaki: "a nullhipotézis az, hogy jelentés nem létezik, az bizonyítson, aki szerint létezik?"

Ha erre valaki azt mondaná, hogy a jelentés feltételezésére azért van szükség, mert az emberi nyelvi viselkedés számos aspektusa haszosan magyarázható vele, erre azt válaszolnám, hogy ilyen alapon a szó szerinti jelentés feltételezésére is szükség van (irónia, közvetett beszédaktusok, hiperbola stb.)

Nem tudom, nem végeztem ezügyben felmérést. Az viszont biztos, hogy én bizonytalan lennék sokuk esetében, ha egyszavas választ kéne adnom rájuk.

Ezek a kérdések egy kicsit emlékeztetnek engem arra az alapkérdésre, hogy "Have you stopped beating your wife? Answer yes or no!" Azt akarom mondani, hogy a legtöbb felsorolt kérdésre nem válaszolnék nyugodt szívvel sem igent, sem nemet, hanem megpróbálnám őket kiegészíteni ("A plüssbálna alakja szerint bálna, de nem olyan, mint a tengeri cetek (amiket szintén bálnának hívunk), mert nem elevenszülő, sőt nem is él" vagy valami hasonló). Nem állítom, hogy ugyanaz a mechanizmus működik itt is, mint az ügyvéd kérdése esetében, de azt igen, hogy ezekre nem tudok sima igen-nem választ adni.



Don't give up, gondolom, valahol készülődnek azok a válaszok.

De könyörgök, miben? Szerinted mennyire konzisztens a beszélők válasza, ha megkérdezed őket, hogy

1. egy plüssbálna bálna-e;
2. egy kitömött bálna bálna-e;
3. egy bálnacsontváz bálna-e;
4. egy döglött bálna bálna-e;
5. egy elképzelt bálna bálna-e;
6. egy orka bálna-e;
7. egy kövér nő/pasi bálna-e?

Még nagyon hosszan folytathatnám, különösen absztraktabb dolgokat jelölő kifejezésekkel (pl. felmegy, lázadás, rendetlenség, hideg). Ha bonyolultabb "teszteket" javasoltok (mint eszesb) arra, hogy megállapítsuk, mit gondolnak a beszélők "szó szerinti jelentésnek", még több zavaró tényező jön be -- pl. a már-már/valósággal/szinte száguld kifejezés nemcsak "nem szószerinti jelentést", hanem egyszerű túlzást is indikálhat, erre a felvetésemre már nagyon régóta nem kaptam választ, mint ahogy nagyon sok más felvetésemre se.

Így van. Az analógia arra is felhívja a figyelmet, hogy a kérdés az, hogy van-e a szószerinti -- nem szószerinti jelentés esetében a beszélők viselkedésétől független evidenciánk arra, hogy tévednek.

naja, csak az első esetben van egy viszonylag korrekt módszered a vita eldöntésére, így a ksz-ek elhanyagolhatók, míg a másik esetben nincs objektív mérőd, így nem feltétlen hanyagolhatsz.

Eszembe jutott arról, amiről vitatkoztok éppen egy analógia. Nyilván mindenki ismeri a Müller-Lyer illúziót. A két szakaszt a ksz-ek konzisztensen különböző hosszúságúnak ítélik meg. A ML illúzió esetében egy mérőeszközzel gyorsan kimutatható, hogy a szakaszok azonos hosszúságúak. Olyan, mintha kalman azt mondaná (az analógia szerint), hogy ne fogadjuk el alapténynek, amit a ksz-ek állítanak, hanem magyarázzuk meg, hogy miért olyan makacs az az illúzió, hogy a szakaszok különböző hosszúságúak, míg eszesb amellett érvelne, hogy abból kell kiindulnunk, hogy a szakaszok különböző hosszúságúak, hiszen a ksz-ek konzisztensen ezt állítják (és valóban így is látják, amint azt bárki magán is kipróbálhatja).

Ezt a vitát persze könnyű eldönteni egy vonalzóval. A szószerinti - nem szószerinti jelentés esetében az analógia sztem arra hívja fel a figyelmet, hogy lehet, hogy még szigorú kísérleti feltételek mellett is a ksz-ek konzisztensen olyan viselkedést mutatnak, ami arra utal, hogy érzékelnek egy különbséget, de ez nem feltétlenül döntő érv amellett, hogy ténylegesen nem egy illúzióról van szó.