Namost azt mondani, hogy a módosító egyformán járulhat két különböző szófajhoz (A, Adv), szintén problémás. És talán ez a gondolat húzódik meg a MGr álláspontja mögött is.

"ha XP-hez járul, akkor rag, ha csak X-hez, akkor képző"

De bocs, miért érdekes, mit mond a MG?

Namost azt mondani, hogy a módosító egyformán járulhat két különböző szófajhoz (A, Adv), szintén problémás. És talán ez a gondolat húzódik meg a MGr álláspontja mögött is.

És még az is rémlik, hogy pl. a rosszul a MG szerint nem ilyen.

Hát a MGr. azt mondja, hogy a deadjektivális -An rag. Tehát a gyorsan "ragos névszó".

Ha inflexió lenne, akkor a gyorsan is melléknév lenne, na ne!

A hagyományos (és nem annyira hagyományos: Antal, Kiefer) nyelvtan szerint addig lehetnek ezek esetragok, amíg teljes NP-hez (jelzős szerkezethez) is járulhatnak, kombinálódhatnak más morfológiai kategóriákkal (birtokos szemlyrag, többesjel) stb. Ez ezekre az elemekre Tinódi korában már biztos nem volt igaz.

Én csak azt mondtam, hogy a hagyományosok ragszilárdulásnak nevezik azt az esetet, amikor egy ragos alak elszakad a paradigmájától. Ezzel szemben a rag képzővé válásáról tipikusan akkor beszélnek, amikor a rag teljesen megszűnik, vagy alakjában különválik az új képzőtől. Az előbbi esetben egy vagy néhány példáról lehet szó, a képzővé válásról inkább akkor beszélnek, ha az valamennyire produktív, szemantikailag rendszerszerű. Nyilván nem csak tiszta esetek vannak. Egyébként van ilyen példa, az -On vs. -An, bár a hagyományosok ez utóbbit is szeretik ragnak tekinteni, de a kevésbé hagyományosok szerint inkább képző. Viszont egyértelműen esetragból jött létre.

Ne viccelj, hát te is tudod, hogy ezek primer határozóragok.

Az MG is meg (úgy látszik) itt is egy pár vitapartner "megszilárdult ragos alakulatnak" vagy mi a francnak tekinti azokat az eseteket, amikor "képzővé" vált egy-egy "rag". Az egy más kérdés, hogy van-e olyan "rag", ami később már csak képzőként használatos (a -(t)t-n kívül ), de sztem simán elképzelhető.

Tehát akkor még rag volt, csak később lett képző?

Szerintem attól még, hogy valami rendszerszerű izébe illeszkedik, nem lesz rag.

Ezt nem értem, mit kell megduplázni? Bizonyos morfémák előfordulhatnak inflexiós és derivációs környezetben is, mint ahogy bizonyos más (mondjuk "melléknév"-nek nevezett) morfémák állhatnak attributív és predikatív helyzetben. Ettől nincs két "piros" és csak egy "néhai".

Itt nem játszik, de pl. a 16. században még játszott. Tinódi Lantos Sebestyén az egri ostromot megéneklő históriás énekében egyaránt használja az Egré, Egrül, Egert alakokat (hová? honnan? és hol?). A kérdés már nem rebrusnak szól (hanem mindenkinek): Tehát akkor még rag volt, csak később lett képző?

(nyilván a Győrött/Pécsett stb. itt nem játszik, mert csak helyet jelölhet, forrást és célt nem).

Ez jó megfigyelés, csakhogy egyben azt is jelenti, hogy a "felső" ragokat kell "megdupláznunk" "rag"-okká és "képzőkké". Ami viszont ismét a gazdaságosság rovására megy, ezért jobb, ha inkább valamilyen szabályt keresünk.