hmm, szerintem (most töltöttem el egy szemesztert Norvégiában és utána egyet Ausztriában) ha valaki elmegy, akkor nem azért megy el, mert X ok, Y ok, stb. (egyes konkrét okok), hanem mert az egész társadalomból (vagy legalábbis sok-sok X és Y okból egyszerre) van elege. Szerintem pl. a Nyelvtudományi Intézetben sokan vannak olyanok, akikkel szívesen dolgozom/nék együtt, persze elég koncentráltan csoportosulnak, pl. itt a fórumon

és a tágabb szakmai környezet sem ANNYIRA kétségbeejtő. (Persze lehet és kell is szidni a nyelvművelőket meg az áltudósokat, de pl. Tromsöben meg azt láttam, hogy ami nem minimalista szintaxis, az kb. áltudomány szintjén van kezelve, nem is érdekli őket, egyesek pedig kimondottan ellenségesen viseltetnek iránta. Persze ott se mindenki egyformán - szerencsére - de általában igaz, és nekem ez kimondottan nyomasztó volt. Most az jobb?!? Mivel?! Ha áltudósokkal szemben nem lehet észérveket használni, az szerintem várható - persze gáz, ha ők vannak hatalmon - , de ha tudósokról is lepereg, az necces. Fonológiát nem tudom, abba annyira nem folytam bele, de szerintem ők nem voltak ilyen dogmatikusak.)
Ami kétségbeejtő, az sokkal inkább ez (kicsit hosszúra sikerült):
most jöttem vissza, felmentem Budapestre leadni papírokat. Odafelé a vonat szép nemzetközi gyors, Bécsből jön

(mondjuk konnektor nem volt), no para. Leszállok, felszállok egy buszra (amivel még korábban nem utaztam). Természetesen sikerül rossz helyen leszállnom, megkérdezek valakit, hogy onnan hogy lehet a legegyszerűbben oda eljutni, ahova menni akarok. Az illető elmondja, felajánlja hogy elkísér, közben durva szexuális természetű ajánlatot tesz. (Aki ismer személyesen, tudja, hogy szigorúan tartom az ortodox zsidó öltözködési előírásokat, igen, 35 fokban is. Szóval biztos nem én provokáltam, annyira meg nem vagyok vonzó, hogy az arcom ennyire elvarázsoljon valakit.) Elküldöm a saját ***ára, egy darabig erősködik, de csak lekoptatom. Elkeveredek oda, ahova menni akartam. Kiderül, hogy hiába adom le a papírokat most, még legalább 2 hét, hogy fel is dolgozzák, úgyhogy máshova nem is kell mennem aznap. Elmegyek a haverokhoz hirtelen támadt szabadidőmben. Visszafelé (1. osztályú helyjegy, kedvezményes IC kártyával, habár első nekifutásra nem akarják kiadni) nem működik a légkondi, ~30 fokban utazunk végig (ablakok ugye minimálisan nyithatók, mert légkondi van...), külföldi turisták + néhány magyar hangosan szidnak mindent. Konnektor nincs, odafelé már lemerült a laptopom aksija, milyen jó, hogy megleptem magam születésnapomra egy hordozható nintendó kütyüvel. (Olvasni elég nehéz úgy, hogy az ember mellett hangosan szentségelnek - pedig volt nálam könyv -, de a kütyü remekül használható fülhallgatóval.)
Másik alkalom, szintén most, szintén papírokat leadni voltam Pesten:
az IC pénztár zárva, lent összesen 2 pénztár nyitva, a sorokban egyenként kb. 50 ember. Felszállok a sima gyorsra (arra volt retúrjegyem, csak IC helyjegy kellett volna). A sima gyors Komárom előtt nem sokkal elakad, megelőzi a következő nemzetközi gyors. (Ami annyival később indult, hogy akár ki is várhattam volna a sort a pótjegyért.) A mellettem levő fülkében komáromi skinheadek utaznak, akik indulatukban nekiállnak szétverni a fülkét - gondolom, ha már nem működik valami, akkor biztosra kell menni, hogy tényleg ne is működhessen. Gyönyörű. A vonaton utazik egy rendfenntartó közeg, aki sürgősen leszáll (igen, a semmi közepén), csak reménykedhetek, hogy nem erre föl. Komáromban bemondják, hogy a vonat 20 percet késik (már ekkor túl van egy óra késésen). Egy középkorú brit férfi értetlenül kérdez engem, hogy ilyenkor mi van. Elmagyarázom neki, hogy fogalmam sincs, már csak évek kérdése, hogy megérkezzünk. Tovább nintendózok.
Tanulság: az államnak támogatnia kéne hordozható kütyük vásárlását, mert hatékonyan csökkentik a vérnyomást
És még a TO-ra be se mentem, az lesz cifra, elfogadtatni a kreditjeimet. Meg úgy általában nem mozdultam ki, hogy szembesüljek a nagy magyar valósággal, ezt a két vonatutat kivéve.
Most hívjatok nyafogósnak, de szerintem az nem normális, hogy az ember nem érzi biztonságban magát. És nem a "cigányok" "kisebbségiek" "bevándorlók" stb. és egyebek miatt, akikre ez előszeretettel fogva van, hanem színfehér drága magyar honfitársai miatt. Bécsben (meg mondjuk Norvégiában ahol voltam is) sokkal de sokkal több a bevándorló, színesbőrű, stb., de érdekes módon nem köt bele az emberbe senki, meg nem első megoldási mód az agresszió. És nem úgy járnak-kelnek az emberek az utcán, mint akik legszívesebben meghalnának. (Ne jöjjön nekem azzal senki, hogy a megszorítások stb., pl. több olyan afrikaival is megismerkedtem külföldön, akik nappalis egyetemre járás mellett szabadidejük nagy részében takarítottak, hogy legyen pénzük - ami nem könnyű munka. És mégse úgy fogták fel a dolgot, hogy most ez az élet legalja és meg kell pusztulni és jaj, és nem mászkáltak olyan fejjel, hogy rossz volt rájuk nézni. Még a relatív deprivációs elmélet sem működik, mert hát ők is láthatják, hogy az őslakosok beleszületnek a gazdagságba és nem kell napestig dolgozniuk.) Persze tisztelet a kivételnek, de sokkoló volt visszajönni és kimenni az utcára, úgy általában sokkal több a rosszkedvű ember. (Pedig én is lehetnék miért rosszkedvű, meg külföldön is volt min szenvedni eleget, főleg Norvégiában, mert ott röhejesen alacsony volt az ösztöndíjam a drága magyar államtól, úgyhogy nyers répán meg ilyeneken éltem

De nem így fogtam fel, hanem azon örömködtem, hogy ingyenesek a könyvtárak, meg kedvesek az emberek, meg stb. Ausztriába már olyat pályáztam meg, amit a fogadó állam fizet, híztam is vagy tíz kilót

)
Amúgy rengeteg embertől hallottam, hogy azért nem mennek Ausztriába, mert ott "nem állnak szóba magyarokkal", "beszólnak a magyaroknak, hogy tolvajok" stb. Nekem soha egyszer sem szólt be senki a magyar mivoltom miatt, persze én tudok németül (habár elég pocsékul beszélek, őszintén megvallva

) meg talán képes vagyok a civilizált viselkedésre. Szerintem ez egy legenda. A legviccesebb amúgy ebben az, hogy Bécs tele van magyarokkal... mármint nem turistákkal, hanem olyanokkal, akik odaköltöztek. Irigylem a gyerekeiket, és ez nagyon szomorú, hogy így érzek.
Viszont a könyvkiadás szerintem sokat javult Mo-n ezalatt az egy év alatt, legalábbis tök jó címek vannak, régen várt dolgok végre megjelentek, tök jó online kedvezmények vannak, stb. Hogy valami pozitívat is mondjak. (Habár a bankszámlám szempontjából ez egy negatívum

) És ez nem csak annak tudható be, hogy most jöttem haza és 1 évi könyvtermést kell behoznom, mert Bookline-ról a családom magyar címére rendelgettem év közben is... és szerintem abszolút jó a tendencia.