Jobb lenne itt standard helyesírásokról beszélni, nem nyelvekről.

De ha így írom: ,,kihagytad a spanyolt'', akkor meg azzal jöttök, hogy ez így nem pontos, mert az andalúziaiban [s], nem?

Jajj, ne má! Ha a hüje dialektusokat is bevesszük, akkor kismillió kiejtést felsorolhatnánk, pl. van olasz dialektus, amibe s-nek mondják, a beásban meg kb. sj-nek (palatalizált s-nek), és így tovább, és így tovább...

-C-
A C betű meglepően ritkán szerepel a magyarban! Amikor a jellegzetes magyar betűk közé választottam, akkor elsősorban a magyarban képviselt hangértéke volt a fő szempontom.
A magyarban ugyanis, akárcsak a szláv nyelvekben, és az albánban is a dentális zöngétlen affrikátát jelöli. Az angolban azonban már kettősséget mutat: a „ k” hangot jelöli, kivétel „ e”, „i”, „y” előtt (latin, francia és görög eredetű szavakban), ahol a magyar sz-nek felel meg. Az újlatin nyelvekben a „ k” hangot jelöli mély magánhangzó ( a, o, u) vagy mássalhangzó előtt, valamint a szó végén; magas magánhangzó ( e, i, y) előtt az olaszban, a galloitáliai nyelvekben és a románban magyar cs, a nyugati újlatin nyelvekben sz . A törökben pedig a magyar dzs-hangnak felel meg.
A magyarban a C által képviselt hangértéket a katalánban és adaptált latin betűs japán átírásban T+S, a németben és olaszban Z, a szardíniai nyelvben T+Z, a tanakrosz latinbetűs leírásában D+Z jelöli.
Úgy vélem, emiatt a hangértékbeli változatosság miatt helyet kaphat a jellegzetes magyar betűk között.

Nem. 1903 és 1922 között párhuzamosan két kódex volt. És bizony az akadémiai kodifikáció volt a korban a másodlagos hatású. (Ha nem így lett volna, 1922-ben nem lett volna kénytelen megadni magát az Akadémia Simonyinak az általa korábban elutasított reformjai előtt.)

a kodifikált változat 1922 óta van.

Az cz > c változást is késői szerintem az 1920-as évekre tenni (egész pontosan az Akadémia szerepének aránytalan túlértékelése). Szabályzatban 1903-ban mondatik ki először ez a változás, mégpedig Simonyi Iskolai helyesírásában. Az Akadémia hiába tiltakozott 19 éven keresztül, kénytelen volt végül is beadni a derekát. De még csak Simonyi újításának se lehetne ezt mondani, ugyanis a 19. század utolsó harmadában az újságokban, hetilapokban egyre gyakoribb volt már ennek az írásmódnak a használata. Csak Simonyi merte követni az úzust bizonyos pontokon.

Közkeletű vélekedés, hogy a jottista-ipszilonista háború a szóelemzés elvéről szólt, de ez nem igaz. Elég az ipszilonisták egyetlen szóalakja bizonyítékul: tudgya. Ők is szót elemeztek, csak szerintük nem a felszínen történt egy összeolvadás, hanem ahogy a j-nek van pl. s allomorfja, van ty, gy, ny is. És ahogy a -vAl allomorfjait is jelöljük írásban, szerintük az igéknél is így kellett volna eljárni.

Közkeletű vélekedés, hogy a jottista-ipszilonista háború a szóelemzés elvéről szólt, de ez nem igaz. Elég az ipszilonisták egyetlen szóalakja bizonyítékul: tudgya. Ők is szót elemeztek, csak szerintük nem a felszínen történt egy összeolvadás, hanem ahogy a j-nek van pl. s allomorfja, van ty, gy, ny is. És ahogy a -vAl allomorfjait is jelöljük írásban, szerintük az igéknél is így kellett volna eljárni.

tudtommal 1984-ben állt így össze, azelőtt a dz nem számított kétjegyű betűnek, hanem két betű kapcsolatának

1832 óta van olyan, hogy "akadémiai helyesírás", a betűkészletet többször is változtatták, pl. az 1920-as éveben volt egy cz -> c egyszerűsítés.

Hát nem azért, de ez is hagyomány, ami a nyelvújtítás idején kodifikálódott (lásd ipszilonista-jottista vita). Ezt hívják úgy, hogy a szóelemző írásmód elve.

Hát nem azért, de ez is hagyomány, ami a nyelvújtítás idején kodifikálódott (lásd ipszilonista-jottista vita).