NYELVÉSZ

a kétnyelvűség kényes terület, mint ahogyan a EU-szperantó topicban a wikipédiaidézet is írja. Lomb "Bábeli harmoniájában" is írnak olyat többnyelvűek, hogy a gyerekeik néha a kisgyermekkorban megtanult idegen nyelvet, amikor kikerültek abból a környzeteből mindenestül elfelejtették.

Bartha is írja vhol, hogy a kétnyelvűséget csak folyamatos gyakorlással lehet fenntartani, és az azonos (magas) szinten (pláne anyanyelvin) való nyelvtudás nagyon ritka, ... persze óriási a különbség egy földművelő többnyelvűsége, és egy tanár gyakorlati kétnyelvűsége között!!!


De itt ez már eléggé OFF

_________________
"Le a 'LY'-vel, é'jj'en a 'J'!"

Ebből az okoskodásból, vagyis h
- a gyermekkori anyanyelelsajátítás a nyelvfejlődést is modellezheti,
- h az anyanyelvhasználat leképezhető az idegennyelvoktatásra,
- h a felnőtt idegennyelvtanulás hasonítható a gyermekkori nyelvelsajátításhoz ...

(ezek talán mind merész feltevéseknek tűnnek, de nem zárhatók ki)

... az a merész következtetés (is) levonható, hogy esetleg a nyelvelsajátításnak egyféle módja működik, vagyis egyféleképpen lehet nyelvet tanulni - másképpen: a nyelv kialakulása, a gyermekkori nyelvelsajátítás és a felnőttkori idegennyelv tanulás több pontos kapcsolódik, mint gondolnánk.

De nem csodálkozom azon, ha ez több szempontból is sántítana.

_________________
"Le a 'LY'-vel, é'jj'en a 'J'!"

OK, de éppen azért, mert a kisgyermek agya működik úgy, mint a nyelv kialakulásának korában (bár erre aligha van bizonyítékunk, de fogadjuk el), nem a felnőtté, a felnőtoktatásban aligha használhatjuk ezeket az eredményeket. (Vagy legalábbis nem úgy.) Az viszont olyan banális közhely, h legegyszerűbb gyerekkorban megtanítani a több nyelvet, h ezt a megállapítást aligha tulajdoníthatjuk majd a nyelv kialakulásáról szóló kutatások hozadékának.

(Jó, persze, gyerekkorban sem mindegy, hogyan, de erre ne menjnk most el.)

Arról már korábban írtam egy jegyzetet, hogy az anyanyelvi beszélők nyelvhasználatának sajátosságainak McArthuri leírása (1992) alapján:



... az anyanyelvi beszélők anyanyelvhasználatának számos vonását lehet bizonyos fokon reprodukálni, amikor egy nyelvet idegen nyelvként tanítunk, illetve tanulunk.

(a cikksorozat bevezetése:
http://www.virtus.hu/?id=detailed_article&aid=8042)

Aztán magával a kisgyermekkori beszédelsajátítással kezdtem el foglalkozni, (csak közben elvégeztem egy technikatanári szakot, és leálltam vele, de mostanában veszegetem elő megint), és ott meg azt vettem észre, hogy tkp a felnőttkori nyelvtanulásra is igenis rá lehet húzni a korai anyanyelvtanulási menetet, csak meg kell találni a megfelelő formát. A dolog még nincs összerendezve, és számos részletet még alaposabban át kell dolgozni.

Nemrégen pedig az emberréválással kapcs olvastam egy nagyon jó könyvet (Richard Leaky: Az emberiség eredete), amiben meg számos olyan információt találtam, ami nekem mintha azt sugallná, hogy nem lehetetlen, hogy a kisgyermekkori nyelvelsajátítás menete a biológia fejlődés mintájára párhuzamba állítható lenne azzal az intelektuális fejlődéssel, ami a tagolt beszéd kialakulásához vezetett.

nem tudok olyan tanulmányról, vagy vizsgálatról, ami ezzel foglalkozott volna. Talán érdemes lenne közelebbről is megnézni, hogy a gyermekkori beszédfejlődési fokozatok felnőttkori megfelelői mennyi evolúciós előnyt biztosítottak/biztosíthattak a közösségben élő korai embereknek. ha az egyedfejlődésben megismétlődik a törzsfejlődésünk, akkor nem elvetendő az a felvetés sem, hogy a gyermeki agy fejlődésével párhuzamos beszédfejlődés mintául szolgálhat a korai Homo-nemzettség értelmi fejlődésével párhuzamos beszédfejlődésének.

Hát, valahogy így gondolom.

_________________
"Le a 'LY'-vel, é'jj'en a 'J'!"

Hú, lehet, h tökre igazad van, de én abszolút nem látom, h hogyan. Kifejtenéd?

De mondok egy merészet - sztem, ha közelebb kerülünk ahhoz, hogy miként alakult ki és fejlődött az emberi verbális kommunikáció, akkor közelebb kerülünk annak a problémának is a megoldásához, hogyan lehet hatákonyabban tanítani az idegen nyelveket!

_________________
"Le a 'LY'-vel, é'jj'en a 'J'!"

Sztem nem gátolja, sőt - mintha egyszerre serkentené a manuális és a verbális tevékenységkényszert.

_________________
"Le a 'LY'-vel, é'jj'en a 'J'!"

De ehhez az kell, hogy a kreatív tevékenység csökkentse az arousalt, meg hogy a túl nagy arousal ne gátolja helyből.

Komolyra fordítva...

Leaky írja, hogy "A művészi tevékenység mindenképpen korábbi a beszédnél, vagy legalábbis párhuzamosan alakultak ki. Az első művészi alkotások megjelenése a régészeti leletanyagban ezért a dolgokat megnevező tagolt nyelv első jelentkezéséről is tudósít."

(Richard Leaky: Az emberiség eredete, 1995, magyar kiadás: Világ-Egyetem sorozat, Kulturtrade Kiadó, 1995, 138-139.o.)

Az saját-gyártmányú "WOW!-kultureredet" hipotézisem szerint egy endokrin-rendszert befolyásoló mutáció okozta az arousal olyan mértékű megnövekedését, ami ami egyfajta kreativitás kényszerré nőtte ki magát, ami emellett növelte a szexuális aktivitást is ... még kidolgozás alatt áll, de gyűlnek a bizonyítékok!

_________________
"Le a 'LY'-vel, é'jj'en a 'J'!"

Honnan ered az emberi nyelv szerintetek?



Az ember /értsd: Homo-nemzetség, de elsősorban a Homo Sapiens/ szájából... talán?

_________________
"Le a 'LY'-vel, é'jj'en a 'J'!"

Hát ezzel aligha szállhatok vitába...

De a latin nyelvkönyvekben ritkán fordulnak elő!

Akkor megint a zsidók nyernek: י





Nem azért, h öncélúan a multikultit propagáljam, de vannak pravoszláv szeretesek is, akik kevesebbet latinoznak, annál inkább egyházi szlávoznak... És akkor még a keresztény kultúrkört se jártuk be...

Azt értem, de az ,,i'' még rövidebb(nek látszik). És a szerzetesek inkább latinul tudnak a latin nyelvkönyvekben.

Magyarul: 'És?'