fejes.lászló wrote:
ktam, ugye nem gondolod komolyan, hogy egy ötven éve írt tanulmányra hivatkozva lehet beszélni a nyelvben ma zajló folyamatokról?


Hát a kérdés ez volt:
kalman wrote:
Egyébként tudjuk valahonnan, hogy a fotelban/fotelben-félék esetében tényleg az elölképzett változat felé kezd eltolódni az ingadozás? Kimutatta ezt valaki valahol?
Válaszom (akkor leírom): igen, kimutatta. Szépéé volt az első (amúgy meg mindmáig legjelentősebb) írás a témakörben (Szépe György: Vegyes magánhangzójú szavaink illeszkedésének kérdéséhez. In: Benkő Loránd szerk.:
Magyar hangtani dolgozatok. (Tanulmánygyűjtemény). Nyelvtudományi Értekezések 17. sz. Bp., 1958. 105--129.), amiben a 19. századtól az 1950-es évek közepéig terjedő időszakra vonatkozóan kimutatta a kérdezett változást. E tényből egyúttal azt is megtudjuk, hogy nem mostanában
kezd eltolódni, hanem régóta. ((Magánvéleményem, hogy a középmagyar kor óta működik ez a jelenség, mióta az
ö és az
ü fonémastátusa megváltozott, és amikor megjelent az illabiális–labiális illeszkedés (ami valószínűleg a viszonylag kései, a veláris magánhangzó(k) után utolsó szótagjukban palatális labiálist tartalmazó jövevényszavak hatására kialakult szóvégi illeszkedés egyik fajtája). Ezt bizonyítja, hogy csak ekkortól jelentkeznek a labialitás szerinti illeszkedésre jellemző háromalakú toldalékok, és még a 16. században is elég gyakori a labiális illeszkedés hiánya.
Ebbéli véleményemmel viszont (szokásom szerint) megint totál elnyírok a tárgytól, mert olyan rendszernyelvészettől idegen gondolatokat kell feszegetnem, mint a hangrendi illeszkedés és a szóvégi illeszkedés kérdése (azaz hogy a
fotel-ban szó mély hangrendű és emiatt van benne hangrendi illeszkedés, a
fotel-ben viszont nem rendelkezik hangrenddel, ezért szóvégi illeszkedéses. (Pár gondolatom erről
itt van elejtve, tudom jól, hogy egyik se klappol a modern fonológiákkal, meg persze egyáltalán nincs rendesen kifejtve, mert nem is erről írtam.))
Visszatérve Szépére: az ő írása óta a jelenség kapcsán megjelent munkák inkább szinkrón szempontot érvényesítenek, így a jelenség dinamikáját
(kezd, tolódik) nemigen lehet bennük felfedezni. Pedig igen izgalmas volna, mert szerintem a hangrendi illeszkedés felbomlása, távlatilag esetleg megszűnése áll a dolog mögött, amit egyedül az veláris mgh.+
e szerkezetű szavakban lehet vizsgálni.