Arra gondolok, hogy hülyén néz ki, hogy egy egyetemen valaki akkor lehet tanár, ha az akadémia nagydoktorai közül már elég sokan meghaltak ahhoz, hogy nagydoktor lehessen. Amíg a nagydoktorságnak nincs létszámkorlátja, addig még úgy-ahogy oké: aki ott megfelel, az lehet itt tanár. De ez a pluszgát már egyáltalán nem fer.

Tehát a nagydoktori ,,vizsgának'' nem szabadna versenyvizsgának lenni, az csak szintfelmérő vizsga lehetne.

a nagydoktorok számát annyiban fogják limitálni, hogy az össz-tiszteletdíjuk max. 1,8-szorosa lehet az akadémikusokénak.

Az akadémiai doktorok és az akadémikusok tiszteletdíjára fordított éves összeg együttesen nagyobb, mint az alapkutatásra szánt forrás, az OTKA.

Most megnéztem az idei költségvetésben.
Akadémikusi tiszteletdíjak és hozzátartozói ellátási díjak 2044,1 M Ft
OTKA Kutatási témapályázatok 5198,0 M Ft (gondolom ezek a tényleges kifizetések)

Ez itt a durva:

Hol érdekli az egyetemeket a minőség? De komolyan, ezt nem ironizálva kérdezem, mit tesznek az egytemek, bármelyik egytem a minőség érdekében? Hogyan ellenőrzik a minőséget stb.?

Ha átalakulnának olyanná, mint a német Max-Planck-intézetek, azt én nem értékelném "szétverésnek".

Az is biztos, hiogy kár lenne szétverni az akadémia intézményrendszerét.

Az MTA részéről az akadémiai doktori cím fenntartása egy minőségbiztosítási szolgáltatás: ellensúlyozza például azt a valóban teljesítmény- és minőségellenes abszurdumot, hogy komoly egyetemen is lehet valaki professzor értékelhető nemzetközi publikációk vagy referált magyar monográfia nélkül, s így, amikor odabiggyeszti neve mellé az "egyetemi tanári" jelölést, az akár "cafrangként" is hathat. Érthető, hogy ezzel szemben állva érdekeket, személyes ambíciókat sért az Akadémia - de a minőség védelme megéri az ebből eredő konfliktusokat.

A tudósszakma önszabályozása és minőségi kontrollja mindig is minőségelvűbb volt, mint az állami adminisztráció vagy néhány, a demokrácia látszatát keltő sajtókritika a tudomány felett.

Az akadémiai doktorok és az akadémikusok tiszteletdíjára fordított éves összeg együttesen nagyobb, mint az alapkutatásra szánt forrás, az OTKA.

Végül is a törvénymódosítás legsúlyosabb problémája, hogy nem teremti meg azokat a feltételeket, amelyek alapján a magyar tudomány és az akadémiai kutatóintézetek a hazai innováció hajtóerejévé váljanak. Pedig mára már közhely, hogy a versenyképesség-javulás fő forrása a belföldi K+F, az innovációs tevékenység, valamint az oktatás, szakképzés, felsőoktatás. Ez a törvénytervezet nem fog a hazai tudományos, innovációs helyzeten változtatni, azon, hogy a hazai tudományos, innovációs teljesítményt évek óta a szabadalomszám csökkenése jellemzi. Viszont ennek ellenére - ha elfogadják - kétségtelenül nyugodtan, viszonylagos anyagi gondok nélkül fog élni elefántcsonttornyaiban a hazai tudományos értelmiség elitje.

Akinek nagydoktori címe van, nagyobb tudós, mint akinek nincs. Aki levelező akadémikus, az még nagyobb tudós, aki pedig rendes tag, az a legnagyobb tudós.