NYELVÉSZ

diák, aki életében először van a szakon: Elnézést, ez a Formalizmusok a Nyelvészetben óra?
P.: Te figyelj, nem tudsz egy jó csontkovácsot Újlipótvárosban?
diák, aki életében először van a szakon: Hát nem, szegedi vagyok.
P.: Ott vesztettem el 1987-ben a papucsomat.
diák, aki életében először van a szakon: Elnézést.

diák 1: Izgulok a vizsga miatt.
K.: Igyál pálinkát.
diák 2: Én meg másnapos vagyok.
K.: Igyál pálinkát.

F. (ordít): Visszautasítom, és mélységesen felháborít, hogy a hansi-manti ilyen megalázóan felületes kezelése.
L. (vele párhuzamosan): Te azt érted nem lehet, hogy ilyen módon próbálod figyelmen kívül hagyva és az érvelésedet keresztülvinni.
R. (velük párhuzamosan): Figyeljetek már, hadd mondja végig az izét, mit mondasz, a Kiparskyt.
én (odahajolva a mellettem ülő diákhoz, aki egyébként éppen előadást tart): Te, ez milyen óra ez?
diák, aki éppen előadást tart (remegő arccal): Nem tudom.

G.: Jól értem, hogy ebben a cikkben azt modellezik, hogy majmok szarral dobálják egymást?
D.: Neurális hálóval.

P.: Most hol vagyunk vagy miről van szó?
D.: Figyelj, te tartod az órát.
P.: Jó akkor nem tudom, találjatok ki valamit, én lemegyek cigizni.
H.: Várjál, ne menj, a pasiego magánhangzóharmónia volt.
S.: Ne már.
én: Tobias Scheer.
diák 1 (D-hez fordul): Mi az a pasiego?
D (felé fordul, és elkezd hadarni az arcába)
H.: Ezt olvastam a buszon, szerintem heurisztikusan értékes, csak az ontológiájával vannak problémák.
diák 2 (hozzám fordul): Mi is az az ontológia?
én: Tobias Scheer.
S.: Husikák, erről a Dave Odden nem írt 1978-ban?
D: Ja ja ja ja, várjál, ja.
C.: Én ehhez teljesen hülye vagyok.
diák 3: Ki az a Tobias Scheer?
H.: Most nem tudod, mibe nyúltál.
diák 3: Csak kérdeztem.
én: Tobias Scheer.

D.: Jó, persze tudjuk, hogy a nyelv egy viziló, aminek a hátán két törpe asztaliteniszezik, miközben a háttérben Jézus szájharmonikán játszik.
V.: Várjál, ez nem hülyeség.

én: Definiáljunk egy olyan jegyet, ami a labiodentális spiránsokat és a veláris zárhangokat írja le, meg a zárt e-t.
S.: Várjál, ez nem hülyeség.

J.: Nos, a stratális optimalitáselmélet..
én: Szar lehet ezt olyanoknak előadni, akiknek a könyökén jön ki.
P.: Várjál, hadd mondja végig.
J.: Stratális.
P.: Ugye tudjuk, mit jelent a stratális.
D.: Nem hát ez attól függ, mert nem biztos, hogy azt is jelentheti, szóval igen.
P.: Most ne szakítsál félbe.
J.: Optimalitás.
H.: Nem hát abban a D…nak igaza van, hogy nem feltétlenül, de gyakran azonban mégis.
P.: Most abban persze jót mondasz, hogy erről persze ír a Foucault is, de most ne kalandozzunk el.
én.: Hogy hívják a francia ufót?
J.: Elmélet.
én: Trüfó!

én: Az integrál a függvény alatti rész?
D.: Te nyomorult, te szerencsétlen idióta, hogy lehet ilyet kérdezni, te torzszülött ámbráscet, hát a füleden ülsz két hónapja, hogy halnál meg, és falnák le keselyűk a csontjaidról a húst, te szörnyeteg, dolgozzál csavargyárba, ott kérdezzél ilyeneket.
jelentkező diák (leereszti a kezét)

P.: Tulajdonképpen a probléma formalizálása lényegtelen, mert mindannyian a semmiből jövünk, és vissza is megyünk a nagy büdös semmibe.
M.: Régen sokat gondolkoztam azon, hogy az ember megtanulhat-e a hónaljával beszélni.
P.: Én ismertem Tatán valakit, akinek volt egy igazi iguánája.
M.: Ne is mondd, én mániásan rettegek az iguánáktól, ezért veszem körbe az ágyam lefekvés előtt fokhagymával.
P.: Az nem csak a vámpírok ellen jó?
M.: Nem, láttam a spektrum tévén.
P.: Na jó, lejárt az időnk, a cikket mindenki olvassa el otthon.

S.: És arra emlékeztek, amikor a Kört jött, és bement oda?
P.: Jó hát a Kört az nagyon durva volt, mert kétszer is bement, és mi nem mertünk egyszer sem.
M.: Én bementem egyszer, de csak a Körttel mertem bemenni, mert hipochonder vagyok.
S.: Jó de a Kört az érted.
én: Kiről van szó?
P.: A Körtről.
én: Értem.

L.: Akkor először kérdezek valami egyszerűt. Mi az a kompozicionalitás?
vizsgázó diák: Ööö, a kompozicionalitás elve azt mondja ki, hogy egy komplex kifejezés jelentése meghatározható, ha ismerjük a részek jelentéseit, és az őket kombináló szabályokat.
L.: De miért?

én, határidő után két héttel: Tehát hogy az [aktuális kutatási projekt] mikor lesz kész, meg a rám bízott részével mit csináljak.
M.: Ja, az mindegy. Már elég bonyolult, nem fogják érteni, jó lesz.

Á.: Akasszuk fel magunkat.
K.: Nyitva hagyjam neked az ablakot, ha innen a másodikról ugrasz, az tuti telitalálat.
D.: Ne beszéljetek erről, mert pánikrohamot kapok.
M. (a másik szobából): Nem érzem a pozitív energiákat!
diák (bejön): ez az Elméleti Nyelvészet tanszék?
K.: Igen.

[A fenti tortenetek es szereplok kitalaltak, a valosaggal valo barmilyen egyezes a veletlen muve. Elmeleti nyelveszet tanszek nem letezik.]