Nem értem, miért lenne a név tulajdon.

OFF

Hallottam egy esetről. Két fiatal kutató nagyjából azonos időben indult. Mivel az egyiknek már megjelent egy piszlicsáré kis cikkecskéje a saját nevén, a másik kénytelen volt új nevet találni és azon publikálni. A történetnek akár az is lehetne a folytatása, h az előző az egyetemet befejezve el is hagyja a pályát, míg az utóbbi jelentős karriert fut be más nevén, amit egy ilyen baromság miatt kellett felvennie.

ON

Ez lehetővé teszi, hogy ellenérték fejében a dolgot más számára használat céljából átengedje.

Ez a név esetében talán azt jelenthetné, hogy jogom van a névbitorlás ellen fellépni.

Igen, de csak jó okkal korlátozhatja. Ma már szerencsére nincs az, hogy a tanács lemetsz 10 m-t csak úgy a telkemből, mert szerinte úgy klasszabb lesz az utca. (Bár az autópályák mindenhatónak tűnnek e tekintetben is.)

Milyen jó oka lehet a közösségnek, hogy korlátozza a nevem mibenlétét? (Tudom, hogy lehetnek ilyenek, szedjük őket össze!)

Hogy megváltoztathatja-e bármire, vagy a képviselői (szülei) adhatnak-e neki bármilyen nevet, az ugyanaz a kérdés. Jelenleg nem.

Ó dehogynem. Ilyesmin hatalmasakat szakítanak híres emberek (pl. Norbi Update). Annak is van már hagyománya, hogy családok tiltakoznak, amikor nekik nem tetsző pártok megemlékeznek valamely híres családtagról.

Eszerint a tulaj jogosult a dolog hasznosításából származó hasznot beszedni. Ez lehetővé teszi, hogy ellenérték fejében a dolgot más számára használat céljából átengedje. Na, ez már nem lehetséges a név esetében.

Ezt el lehetne eldönteni úgy, hogy egy felnőtt személy vajon bármire változtathatja-e a hivatalos procedúrát betartva a nevét? Ha igen, akkor a neve a tulajdona. Ha nem, azaz a közösséget valamiképp képviselő hivatalok megakadályozhatják ezt, akkor nem. De ebben az esetben sem biztos, hogy azt mondanám, hogy akkor a közösségé a tulajdonjog (bár erősebben lehetne mellette érvelni).

Nekem az az alapvető dilemmám, hogy a személynév vajon a nevezett tulajdona-e, vagy a közösségéé. Ha az előbbi, akkor senkinek semmi joga belepofázni. Akkor, mivel aki nevet választ kiskorú, a jog a szüleire száll. Aztán ha ők hülyék, akkor hülyék, a közösség többi tagja attól se fogja tudni megvédeni a gyereket, hogy kólát öntsenek a cumijába (láttam ilyet!), pedig az sokkal károsabb, mint ha a Kovács Orália nevet adják neki (pedig azt szó nélkül anyakönyvezik, mert benne van a listában).

Ha a közösségéé (ez nem tudom, pontosan mit jelent, csak próbálom értelmezni a másik oldal álláspontját), akkor belepofázhatnak. A kérdés ekkor csak az, hogy vajon mekkora az a közösség; a törvény fényében Mo. lakosainak összessége. Ez megint vitatható: lehetne épp a tágabb családja, a falujának lakói, vagy a régióéi, de akár épp az EU polgárai is. De mint oly sok egyéb esetben is, még mindig itt ólálkodik a ,,nemzet'' nevű fikció. Szal szerintem egyszerűbb, ha az egyén saját tulajdonának véljük a nevét, és akkor az az lehet, ami.

(Szerintem az is gáz, hogy ha egy kisebbséghez tartozónak vallom magam, akkor lehet a gyerekem akármi, mert ott már nincs ,,szakmai'' kontroll.)

Vettem, csak a másik megoldás, hogy egy névügyi előadó dönti el, az még gázabb szerintem.