NYELVÉSZ

Szerintem válasszuk már ketté a kérdést. Nem tudom, h a bejegyzést kiváltó háttérkonerenciás tapasztalat milyen konferenciáról származik, de ha jól értem, varasdi nem kifogásolta a színvonalat. Az általam említett élmény életem egyik legjobb konferenciájáról származik, és nem nagyon hiszem, h a nótbukozónak a színvonallal volt baja. Az megint más kérdés, h a valóban színvonaltalan konferenciákat hogyan szervezik, hogy a konferenciázós kötelezettségnek való elégtételt (legyen szó diákról vagy kutatóról) vajon hogyan lehetne értelmessé tenni stb.

Különben szerintem az intézeti előadási kötelezettség is értelmetlen a jelenlegi formájában. Ha pl. kiállnék egy olyan előadással, hogy finn és magyar újságokban megszámolnám a szavak átlagos hosszát (hány betű van bennük), majd felolvasnám az eredményt, teljesíteném a kötelezettségemet (és még olyan "elméleti" problémákra sem kellene kitérnem, h pl. a hosszú az 4, 5, 6 vagy 7 betű-e). (Mondjuk az én főnököm egy ilyen előadás utran legalább elküldene melegebb éghajlatra, de nem mindenkinek van ilyen főnöke.)

_________________
A hozzászólás tartalma magánvélemény, semmilyen közösségnek vagy intézménynek, legfőképpen pedig a hozzászóló munkahelyének hivatalos álláspontját nem tükrözi. (BIJE)

Most csak röviden megjegyzem, hogy az a konferencia, ahol a lentebbi absztrakt elhangzott, bizony fizetős volt. Mondjuk nagy konferenciákon ez kevésbé gáz, mert sok a blokk, mindenki megtalálja a magáét. (A szerintem legjobb blokkon mondjuk kb. tízen voltunk az előadókon kívül ) De csak arra akarok rámutatni, hogy az sem garancia a minőségre, ha valami fizetős.

***

Én szeretek konferenciákra járni, de Cilivel is egyetértek, hogy a töménység az igen nagy probléma tud lenni. Ha sok minden van egy napon, akkor a végére már a legjobbakon is lefejelem az asztalt. (Egyszer egy baromi érdekes előadáson konkrétan elaludtam, úgy rugdosott föl a mellettem ülő. A konferencia a világ végén volt tartva, hajnalban indultam utamnak és fél napig személyvonaton zötykölődtem, aztán jöttek az előadások déli kezdéssel, nagyon feszített tempóban, minimális technikai szünetekkel. Olyan este nyolc magasságában már akárki akármilyen érdekfeszítőt mondott, egyszerűen nem tudtam befogadni. Nagyon szégyelltem magam, hogy én erre nem vagyok képes, de aztán kiderült hogy a többiek se...)

_________________
http://www.prezzey.net

Ha nem is pontosan ebben, de egy, ebből a szempontból relevánsan hasonló körben létezik azért ilyesmi:


De talán nem is kell idáig elmenni. A konferenciáknak önfenntartóvá kéne válniuk, amiket maguk az érdeklődők szponzorálnak. Ez azt jelenti, hogy konferenciaszervezésre kevesebb vagy semmi állami támogatást nem kéne adni. Ha nincs elég érdeklődő az adott téma iránt, akkor nincs konferencia sem, mert máshová nem lehet besuvasztani a költségeit. Persze nyilván radikálisan lecsökkenne a konferenciák száma, de a kép autentikusabb is lenne. Ezzel együtt természetesen gondoskodni kéne arról, hogy a diák és/vagy alacsony keresetű tudományos munkakörben dolgozók pályázhassanak a részvételi költségeik részleges vagy teljes támogatására a magyarországi konferenciák esetében is. Erre azonban valószínűleg lenne is pénz a most a konferenciaszervezésre fordítható alap egyszerű átcsoportosításával.

Ez tök jó javaslat, de láttál már precedenst arra, h valaki visszakérte a pénzét egy konferencia után? És arra, h sikerült neki? Mi lenne ennek a jogi alapja?

Igen, és itt megint oda jutunk vissza, ahova a másik topikba, hogy egy ostobán kontraszelektált rendszerben hogyan lehet működtetni a tudományt. Elfogadom, hogy a válasz az, úgy, hogy az ember egyszerűen letudja a konferenciát, és molnarcilihez hasonló élményekkel "gazdagodik". Patthelyzet.



Én meg továbbra is fenntartom, annak ellenére, hogy nem vagyok szent ember, hogy ez egy elég tuskó viselkedésforma. Elnézést kérek, ha ezzel megbántottam valakit, de így gondolom. Szerintem előre lehet sejteni, hogy ha egy konferencia a halottlátó asszonyok igehasználatának vizsgálata köré szerveződik, akkor messze el kell kerülni. Ezt már a szervezők személyéből is ki lehet találni.

Van viszont egy általános megoldási javaslatom erre a problémára: fizetőssé kell tenni a konferenciákat. Kétszer meggondolom, hogy elmenjek-e, és ha elmegyek, akkor meg elvárom, hogy kapjak valamit a pénzemért. Ha a hallgatóságból többen nem kapunk semmit, miután pedig leperkáltunk egy valag pénzt, ki lesz verve a botrány, mert akkor nem fogok nyájasan amőbázni az utolsó sorokban.

Szerintem rossz helyre címzed, nem azon kell számonkérni, akik a diákokat konferenciára küldik, hanem azokon, akik a konferenciákat szervezik. Asszem, más topikokban már volt erről szó, szégyen, hogy némelyik konferenciát milyen alapon szervezik, hogyan válogatnak, stb. Ennek ellenére kell járni (márcsak a szünetek miatt is), mert a tudománynak ez a szociális része is nagyon fontos. (De hogy közbe ne olvassunk mást, meg ne laptopozzunk, az sztem hüjeség.)

Nem kell olyan helyre menni, ahol nem adnak szellemi étket néked.



Mióta számít ennyire, hogy "mi illik"? Egyébként meg ha nincs mondanivalód, miért mész oda? OK, persze, értem én, hogy miért. De akkor nem is tőled kérdezem, hanem azoktól, akik tőled formálisan megkövetelnek ennyi és ennyi konferenciaelőadást: miért nem szállnak már magukba végre és látják be, hogy ezen a módon csupán képmutatásra kényszerítik a diákságot?

Nyilván kicsit túloztam, nem akarok eleve minden konferenciát leírni. De azt fenntartom, hogy általában az ember aktívan képtelen annyit figyelni (biológiailag), amennyit egy konferencián kéne, ezért abszurdnak találom az egész intézményt. A rossz előadások tanulságosak, de én hamar telítődöm velük, és onnantól allergiás reakciókat mutatok.

Hát én nagyon egyetértek molnarcilivel, csak én se mertem megszólalni, mert a sok szent ember, akik mind odafigyelnek az előadásokon, biztos nagyon beszólt volna nekem. Ha valaki nem tudja lekötni a figyelmemet, akkor magára vessen. Általában az emberek (ezt most ne vegyétek magatokra) hallatlanul gyengédek és megértőek magukkal szemben, és hajlamosak a hallgatóságot okolni, ha nem bírnak valami érdekeset csinálni a pulpituson. Én rendszeresen háttérkonferenciázom, sőt, ha nálam van laptopom, akkor laptopozok is. Sokszor meg egyszerűen kimegyek, azon legalább annyira megbántódnak, mint ha laptopoznék. Nem tom, mennyivel jobb, ha vki pl. újságot olvas, vagy egyszerűen csak szundikál (vannak, akik ebbe nagyon profik).

Hú, én voltam már jó konferenciákon is, és általában éve szeretek konferenciázni. Mi több, amilyen perverz állat vagyok, élvezni tudom a rossz konferenciaelőadásokat is, legalábbis bizonyos értelemben. Pl. az ember egy csomót tanul a rossz példából is, ráadásul ha nem látsz ilyet, nem tudod, miket adnak el nyelvészet címszó alatt Kurvaországban. Persze ez nyilván elég sajátságos szempont.

_________________
A hozzászólás tartalma magánvélemény, semmilyen közösségnek vagy intézménynek, legfőképpen pedig a hozzászóló munkahelyének hivatalos álláspontját nem tükrözi. (BIJE)

Eddig nem akartam beleszólni, mert nagyon ellentéteset gondolok, de most muszáj. Mert ez itt a lényeg: a minőség. Mér is nem erről beszélünk inkább?

Én, bevallom őszintén, gyűlölöm a konferenciákat, és ha lehet, elkerülöm őket. Nem tudom eldönteni, hogy ez az intézményből fakad, vagy abból, hogy gyakorlatilag nem voltam még egy megközelítőleg kibírhatón se. Maga az intézmény abszurd: embereket arra kárhoztatni, hogy órákon, sőt, inkább napokon keresztül üljenek kényelmetlen székekbe és hallgassanak olyan dolgokat, amik nem édeklik őket, szarul vannak előadva, elolvashatóak máshol... (Túloztam, biztos vannak érdekes előadások, konferenciánként nálam kb. egy az átlag.)

Azt mégjobban utálom, hogy muszáj konferenciázni. Akkor is előadsz, mer kell, ha nincs is igazán semmi új mondandód, és el illik menned, mégha lenne sokkal jobb dolgod is. Sztem nem megvetendő az, aki nem képmutató és hasznosan tölti a konferencia holt idejét. Én általában sajnos képmutató vagyok, vagy leginkább nem járok ilyen abszurd helyekre. De ez sajnos nem maradhat sokáig így...

A (hazai) konferenciák lényegi pontja a szünet, ahol viszont lehet dörgölődzni, hátakat lapogatni, uram-bátyámozni, seggetnyalni. Ezt még az összes többi kellemetlenségnél is jobban utálom nézni.

Közben megtaláltam az év absztraktját, szerepeljen itt a szerző neve nélkül, nyilván nem véletlenül nincs fenn a neten sehol. Az előadáson magán nem voltam jelen, csak a konferencián (nagy konferencia volt).



És akkor most a válaszok:



Hát, ezt az elmúlt tíz évet még ennyire sem értem, mert ha ez a laptopozás tényleg ekkora tendencia, akkor az utóbbi két évben következhetett be. Azelőtt egyáltalán nem tapasztaltam. (Pszichológia szakon összesen hárman voltunk, akik laptoppal jártak órára, és ott nem 10 fő egy évfolyam, hanem 150.)

De le ne harapd a fejemet nem kötekedésből kérdeztem, hanem értetlenségből. De azt hiszem, most már értem, miről van szó és miért, ezer bocsánat.



De szóba került, nem én hoztam szóba először. Nem konkrétan neked írtam, hanem mindenkinek, aki eddig hozzászólt; elnézést, ha ez nem lett volna világos.

_________________
http://www.prezzey.net

Szerintem ez nem tartozik ide. Egyébként pedig mindketten tanítottunk már több helyen is az elmúlt tíz évben.

De ismétlem, eredetileg egy olyan jelenségről beszéltünk, amire egy konferencián figyeltem fel. Kedves adalék, hogy ezek szerint órán is előfordul.

Ezt nem értem, pl te meg Rebrus hol tanítotok még ezeken a helyeken kívül?

_________________
http://www.prezzey.net

Megjegyzések a szál témájához:

1) Eredetileg egy olyan konferenciaélményemet osztottam meg, ami bosszantott.

2) Senki ellen személyesen nem irányult semelyik megjegyzés. Egy jelenségről beszélgetünk.

3) Az Elméleti nyelvészet tanszék és az Intézet egyáltalán nem került szóba (lehet ellenőrizni).