Az alábbi ügyet részben azért említem, mert nem szeretném, ha valakinek olyan érzése lenne, hogy azért emlegetem ennyit az etikát, mert magamat fedhetetlennek tartom. A másik oka az, hogy az ügy tanulságos lehet mások számára is, és talán lesz, aki éppen az én gyónásomra emlékezve nem követ el hasonló hibát.
Egy alkalommal a Finnugor Világba ismertetést írtam Kerezsi Ágnes Az udmurtok c. könyvéről. Ennek az udmurt nyelvről szóló, egyébként viszonylag rövid részében rengeteg hibát találtam, és ezeket részletesen elemeztem is. A könyv fennmaradó részét általában jónak találtam, mivel azonban arról, ami magában is jó, nem nagyon lehet a szót szaporítani. Bár már a recenzióban felhívtam rá a figyelmet, hogy valójában a könyv nagy részét jónak tartom, és az aránytalanság megtévesztő lehet, ennek ellenére mégis tény, hogy a recenzió aránytalan volt, és mivel az olvasónak ennek köszönhetően téves képe alakulhatott ki a könyvről (figyelmeztetésem ellenére), mégiscsak igazságtalan volt a recenzióm, és ez bizony etikai vétség -- minden mentő körülmmény ellenére.
|
