NYELVÉSZ

Ez a példa új szálat indított, amit szétválaszottam, itt olvasható.

ott se...

Azt azért vitatom hogy Chomsky csak nagy vonalakban dolgozná ki az elméleteit. Bár én a minimalizmussal elég felületesen foglalkoztam azért belelapoztam a Minimalist Program-ba, ami már-már ijesztően bonyolultnak és aprólékosnak tűnt.

Nem is fogom, mert ebben nincs vitánk: azt írtam, hogy nem mindegyik műhelynek jut, és ezt illusztráltam példával

Én nem azt mondtam, hogy minden műhelynek van pénze, hanem azt, hogy ott vannak olyan műhelyek, amelyek tudnak működni kutatási pénzekből. Márpedig azt nem cáfoltad a példával. (Ha pénz kell, át kell ülni egy ajtóval odébb a leíró nyelvtani kutatócsoporthoz, készül a picike magyarka nyelvtanka. )

Hogy hány ösztöndíj-hely van összesen, azt nem tudom, a fonetika tanszéken kettő volt az idén. Azt viszont biztosan tudom, hogy annak a műhelynek, aminek én a tagja vagyok, egyetlen fillére sincs perpill (nem is volt), se állami, se semmilyen.

Tudtommal az ELTE-n 3 tanszék van a magyarszakon -- ha a fonetikát is beleveszem. Mindhárom tanszéken tudtommal (1,5 éve még így volt) több kutatócsoport, műhely működik -- sztem túlnyomórészt állami támogatásból (de ezt nem tudom biztosan, hogy miből). Mindhárom tanszéken jó sok ösztöndíjas phd hely van az utánpótlásnak. Nem tudok pontos számokat, de Andrást meg lehet kérdezni. Sztem 10-15 hely is volt. Szóval nem tudom, neked mik az infóid, de kiváncsian várom. És őszintén örülnék, ha azt hallanám, nincs pénz az Induripinduri magyar grammatikácska c. óvodásoknak szóló leíró nyelvtan megírására és kiadására.

Már amelyiknek fussa. Ott se jut mindenhova, úgy tűnik.

Pénz nélkül nem forog a kerék. Nálunk még az is hab a tortán, hogy lényegében ingyen tartunk órákat. Azt hiszem, az emberek elszántságával nincs is gond, hiszen lényegében minket is -- az első időktől eltekintve -- lényegében ingyen tanítottak, úgyhogy van egyfajta etikai kötelességünk ezirányban "az újabb generációk" felé. A probléma viszont az, hogy a megélhetés egyre nehezebb, és ezért az embernek, akár akarja, akár nem, előbb-utóbb fel kell állítani egyfajta preferenciasorrendet, amit a "kemény tények" rendeznek. Szomorú, de ez van kilátásban, ha a dolgok nem változnak...

én se, félreértés ne essék....

képzeljétek, itt ingyen lehet fénymásolni. És színesnyomtatni is.

Mondjuk nem ez a fő érv amellett, hogy a norvég egyetemek kellemesek...

...hanem úgy körülbelül minden. Kivéve mondjuk azt, hogy sikerült kikötnöm bevezető fonológián, meg hogy az egyik nap pied pipinggal álmodtam (apage satanas!).

A magyarországi helyzetben nem tudom, van-e bármi speciális. Nem voltam külföldön. Hogy sokféle elmélet fér meg egymással, egymás mellett: igaz lehet. Hogy az elm. nyelv. szakon ilyen értelemben nem folyik dogmatikus képzés: igaz. Közben meg az egész nem úgy igaz, hogy igazi műhelyekként működnének ezek az iskolák, elméletek. Vagy csak én vagyok nagyon tájékozatlan? Műhelye É. Kiss-nek van, ha van rá pénze. Műhelyei a magyar tanszéknek vannak. (Ott fussa. Ld. fejes hozzászólásait.) És hol van az értelmes párbeszéd? Hol van a szakmai diskurzus? (Vagy a néha őrülten kínos konferenciákat kellene annak tekinteni? -- Lehet.) -- Ez számomra gond a sokszínűség belátásakor. Az is, hogyha végignézek a megjelenő magyar nyelvű munkákon, háát izé. (Jó, a Tinta sokat hoz, de akkor is.)

Abba is érdemes belegondolni viszont, hogy az összes ilyen-olyan nyelvészeti tanszéknek összesen nincs annyi diákja, mint amennyi a magyarszakon egyetlen évfolyamon van. És a magyar tanszéken sajnos / szerencsére nemcsak magyartanárokat képeznek, hanem nyelvészeket is. Ezek a nyelvészek (pl. volt évfolyamtársaim közül többen, akik mára PhD-hallgatók, 2 éven belül ott villog a Dr. a nevük előtt) soha semmilyen elméletet nem tanultak az iskolában (maguktól persze lehet, hogy olvastak ezt-azt). Sem kurrenst, sem generatívot, sem semmilyent. És a helyzet így hagyományozódik szépen.

Szóval, nyilván van igazság abban, amit mondtok, de nem emelném hát az égbe az itteni helyzetet. És könnyen beszélek én outsiderként. (Ha érdekem, karrierem vagy ilyesmim múlna rajta, lehet, hogy én is lenyelnék egy-két békát a képzésekkel, a tanáraimmal kapcsolatban. És beállnék valamelyik magyarszakos tanszéken diáknak. De vaszleg nem engednnek be, hálistennek )

Természetesen a fő csapásirány nem a debreceni kognitívok és a szegedi generatívok között húzódik, hanem mondjuk az ELTE mai magyar ny. / általános ny. és az elméleti ny tanszék között. Persze ehhez vidékről is kapcsolódnak, de általában valamelyik oldalon. Hasonlóak vannak még a finnugrisztikán belül is, de erről itt nem fogok beszámolni. Lehet, h vannak más ágakon belül is. Szóval a fő határ nem az ilyen-olyan tisztességes irányzatok között húzódik, hanem, mondjuk úgy, a szakmai igény[esség/telen]ség között. A harc főként abból áll, h mindkét tábor meg szeretne élni. Az ideológiai hac mögött valójában kenyérherc folyik, csak az a különbség, h az egyik oldal nem cska megélni akar a szakmából.

(Jó, lehet, h ez kissé sarkos, és a másik oldal is meg van róla győződve, h a tudományért teszi, amit teszi, csak nincs tisztában olyanokkal, mi az álláspontok szembesítése egy tudományos vitában meg hasonló apróságok.)



Jó, ebben kétségtelenül igazad van. Mondjuk furcsaságok itt is vannak. Mondjuk Kálmán bármikor hajlandó leülni az MG-sekkel, h megvitasson valamit (pedig tudja, mit írtak), ellenben az MG-seknek annak idején megtiltotta a főnökük, h írjanak a MaLeNy-ről -- akár elmarasztaló kritikát is. De abban kétségtelenül igazad van, h ezek ritka kivételek, és valóban, a szakma nagy része szóba áll egymással.

Oké, Kálmán már elmagyarázta, mire gondolok, most cserébe én magyarázom el, hogy ő mire gondol



Szerintem itt arról van szó, hogy Chomsky kitalál nagy vonalakban valamit, az "apróságokat" meg a követőire bízza. A követői meg alaposabbak, mint ő. Helyenként szerintem a minimalisták olyan dolgokat kényszerülnek védeni, amiket maguk nem is mondanának, pl. most hogy írom ezt a midterm akármit az ingerszegénységről, Chomskynak a fejére lett olvasva, hogy hogy mondhatta azt, hogy semmiféle gyakoriságokat tartalmazó megközelítésnek sincs létjogosultsága... és maguk a chomskysták sem úgy reagáltak, hogy ezzel egyetértenek, hanem hogy hát azért van statisztika is, de ennek a szerepe jóval kisebb.... stbstb.

Na most már én sem értem, hogy mire gondolok.

Akkor még egyszer:



Ezt írtam, hogy nem a tudományszervezésre gondolok.



Eszem ágában sincs őket kizárni a nyelvtudományból, épp ez a lényeg, hogy ha valaki nem X vagy Y, attól Mo-n még szóba van vele állva (ez milyen jól hangzik!) - itt meg Tromsöben ha nem minimalizmus, akkor nem csak hogy nem szintaxis, de nem is létezik (nem viccelek). Mo-n épp fordítva, az a baj, hogy lassan már mindenki nyelvész lesz, azok is, akik nem igazán szolgáltak rá. De legalábbis azt senki sem akarná tagadni, hogy a saját kedvence mellett vannak más jó elméletek is (a nyelvművelőket hagyjuk).

(Jó, persze Norvégiában is vannak LFG meg HPSG meg egyéb-hívek, de az nekem akkor is fura, hogy ilyen szintű a fizikai elkülönülés)

(amúgy - most biztos tök hülyeség - de ezek az újabb fajta feature checking dolgok a minimalizmusban, azok nem az LFG meg ilyenek környékéről kerültek bele? Mert nekem olyan benyomásom van, de félek, hogy elhalálozik valaki, ha megkérdezem tőle.)

Én egyáltalán nem ezt akartam mondani, és nem is pontosan látom, hogy miként csap le debreceni kognitív nyelvész a pécsi generatívra
Esetleg kicsit explicitebben fejtsd ki, hogy ki csap le kire, mert nekem ez most nem egészen világos