NYELVÉSZ

Logikusan hangzik, de van ellenpélda. A 'precede' írású szó egyik variánsa a /3prij 1sijd/. J. D. O'Connor nem tudom, hányszor mondja a 'Better English Pronunciation' hanganyagában, hogy [ðe 2prij 3sijding 1vawel]. Mondjuk a /3prij 1sijd ing/ szigorúan véve nem 310, mert van benne egy #.



Azt már az LPD2 is hozta... A panic, making, finish más tészta, ott a Weak Vowel Merger tipikus globális jelensége működik, amelyben az egyetlen teljesen redukált V, vagyis a csak [+vocalic] jegyű entitás i-szerű lesz velárisok és posztalveolárisok előtt (ill. kevésbe advanced fázisban, ami a mai RP-re jellemző, e környezetben megmarad a régi két redukált V közötti kontraszt), lásd pl. az ausztrál vagy a "kaliforniai" angolban /1ham[I]k/, /1bʌt[I]k/, /1bar[I]k/, */#[ə]ng#/, /1er[I]ka/ az /a 1mer [ə] ka/ vagy /-[I] ka/ mellett, ugyanígy %/1el[I]gant/ stb.



Azért az LPD is megkülönbözteti az olyan szavakat, mint az 'inept', 'innate'; explicite jelezve a mellékhangsúly, sőt stress shift lehetőségét.



Én is valami hasonlót sejtek, erre utaltam, amikor azt mondtam, hogy hagyományról lehet szó. Vicces ugyanis, hogy az /inept/ fenti variánsa mellett első kiejtésként azt adja meg, hogy
"ɪ ˈnept" (01), ami mellől feltűnően hiányzik az "ə ˈnept", miközben van /[əŋ] 1kap sjuw 3leyt/ (!!!). Azért az elég durva, ha a világ összes deskriptív nyelvészét félrevezeti a helyesírás!

Mindazonáltal el lehet képzelni más, izgalmasabb magyarázatokat is, mint pl. hogy ezeknek az i-s szavaknak igenis más a lexikális reprezentációjuk: zéró hangsúlyos /i/ van bennük ÉS hogy valami védi ezeket a svára való redukálástól/svával való helyettesítéstől.

Most már végképp azt kell mondanom, hogy itt empirikus kérdéssel állunk szemben: meg lehet-e figyelni, hogy [ə] hangzik ezekben az <i>-vel írott szavakban.

Nekem úgy tűnik, az LPD az e-vel kezdődő szavaknál ad [ə]-s kiejtést, az i-vel kezdődőeknél meg nem, föggetlenül attól, hogy az valamilyen prefixum része-e. Vannak más teljesen redukált, de ennek ellenére [ə]-val nem váltakozó [ɪ]-k, pl. panic, making, finish, igaz ezek száma csökken, az LPD3 már a múlt idő és a 3sg szuffixumában is hozza a svás kiejtést.


Szerintem ezekben nem lehet stress shift, de ezt az is okozhatja, hogy 310-s szavakban ez nem jellemző: Octóber ráin, *Óctober ráin stb.

Kedves Közösség!

Ez már az évek során sokszor megfogalmazódott bennem, de most már muszáj megkérdeznem másokat is, hátha okosabbat tudnak mondani nálam.

Vegyünk egy olyan angol szót, mint /in 1tjuw i tiv/. A kérdés, hogy a kezdeti /in/ szótag mellékhangsúlyos-e, vagy pedig teljesen hangsúlytalan.
Hasonló példákat is kellene gyűjteni.

A mellékhangsúly mellett szól:
- egyetlen forrás sem jelzi a V potenciális svára redukálódását a citation formban (új LPD BrE-re rengeteg helyen enged meg svát, sok amerikai szótár gyakorlatilag minden zéró-hangsúlyos szótagban csak azt indikálja)
- a related i(r)- és i(l)- szókezdetek legalább potenciálisan hangsúlyosak (ld. Jones-nál első kiejtés ˈiˈliːgl <illegal>, intonáció i = high level head; Merriam-Webster, PDAE regularly marked as potenciálisan hangsúlyos).
Minimálpár: elicit - illicit
Egyes in- szókezdetek is ugyanígy egyértelműen hangsúlyosak, tehát az illicit mintáját követik, pl. innate.

Kérdés: lehetséges-e az in- esetében a stress shift, pl. /2in3tjuwitiv 1aanser/, /an 2im3portant 1kwescn/?

Ha feltesszük, hogy mássalhangzó előtt csak egy gyenge V-fonéma van (számos akcentusra igaz néhány megkötéssel), vagyis a mátrix pusztán [+vocalic]C, ha a hangsúly 0, és annak különböző realizációi, akkor feltehetjük, hogy van egy olyan szabály, ami i-szerűvé teszi ezt a fonémát, ha hangsúlyos szótag és CC követi. Tehát /V1niʃijVtVv/ = [əˈnɪʃjətəv], de /Vn1tjuwVtVv/ = [ɪnˈtjuətəv]. Ugyanakkor egyetlen szótár sem ismer el ilyen különbséget, mind csak i-t ad meg lehetőségként mindkét esetben (kivéve az LPD-él 6db random szót). Talán még az /i 1niʃ jə tiv/ első i-jén is mellékhangsúly van?

Persze lehetséges, hogy a CC-s szavakat a két C "nehézsége" miatt érezzük erősebben hangsúlyosnak, pedig mind hangsúlytalan. De akkor mi teszi a kezdő V-t ilyen kategorikusan i-szerűvé? Nem a hangtani környezet; az előző hipotézist el is vethetjük annak fényében, hogy az LPD megenged ilyen alakokat, mint [ənˈkæpsjuleɪt] <en->. Talán csak elavultságról, hagyományról van szó? HALLUNK olyat, hogy az in- (im-) V-e teljesen centrális az RP/GA-féle angolban?