NYELVÉSZ

Hogyne! Egyébként nagy rajongója vagyok a cikknek, szívem szerint kötelező olvasmánnyá tenném!

_________________
A hozzászólás tartalma magánvélemény, semmilyen közösségnek vagy intézménynek, legfőképpen pedig a hozzászóló munkahelyének hivatalos álláspontját nem tükrözi. (BIJE)

Igazad van, nyilván. Gondolom, ez egy csak egy gesztus próbált lenni, amivel a szerzők kicsit tompítani akarták a kritikájuk élét. Ennyit meg nyugodtan meg lehet tenni, ha ez az ára, hogy leírhatod azokat a sokkal nagyobb fajsúlyú problémákat, amikre fel akarod hívni a figyelmet, nem?

Azért akadnak itt is furcsaságok:



Szerintem ez a szakmai művelőinek a feladata, és a munka során alakul ki, ill. változik. Ez a kijelentés egyébként azért is furcsa, mert TNG éppen mint nyelvművelő próbált beleszólni ebbe a kérdésbe, és a cikk éppen ennek visszautasítására született: azt mondja, hagy döncse má el a szerző, hogy ír.

_________________
A hozzászólás tartalma magánvélemény, semmilyen közösségnek vagy intézménynek, legfőképpen pedig a hozzászóló munkahelyének hivatalos álláspontját nem tükrözi. (BIJE)

Ja, bocs (szín)vak vagyok. Igen, akkor ez ugyanaz. Alapmű, szerintem mindenhol kötelezővé kéne tenni. Jó, hogy letölthető.

_________________
A hozzászólás tartalma magánvélemény, semmilyen közösségnek vagy intézménynek, legfőképpen pedig a hozzászóló munkahelyének hivatalos álláspontját nem tükrözi. (BIJE)

Amit belinkeltem, arról beszélek. De ez gondolom ua., mint amire te hivatkozol. Nem tudok arról, hogy Kornai vagy Kálmán ezt egy filozófiai folyóiratban megjelentette volna.

Te most erről beszélsz, vagy Kornai egy filozófiai cikkben is elsütötte ugyanezt?

KORNAI András�KÁLMÁN László: Nemzeti nyelv � nemzetközi tudomány. = NyK 1991. 1�2. sz. 147�156.

_________________
A hozzászólás tartalma magánvélemény, semmilyen közösségnek vagy intézménynek, legfőképpen pedig a hozzászóló munkahelyének hivatalos álláspontját nem tükrözi. (BIJE)

Szerintem van itt egy jó analógia: analitikus filozófia : kontinentális filozófia = elméleti nyelvészet : hagyományos nyelvészet. Kornai honlapján találtam egy régi, de talán még mindig eléggé időszerű vitaírást arról, hogy mi különbözteti meg a hazai (pontosítsunk, mert mostani vizsgálat híján nem tudok tényeket mondani: 80-as évekbeli) hazai folyóiratokban megjelent cikkeket a külföldi folyóiratokban megjelent cikkektől. A lényeg az, hogy a problémacentrikusság. A puszta nyelvi tények és adatok öncélú felsorolása önmagában nem alkot tudományt. Poincaré ismert mondása szerint



a puszta tények elméletek nélkül nem sokat érnek. Sőt, kérdés az is, hogy lehetségesek-e egyáltalán "tények" valamilyen implicite vallott elmélet nélkül. Az analitikus filozófia vitathatatlanul ennek a hozzáállásnak az örököse, csakúgy, mint az elméleti nyelvészet. Ez utóbbi esetében persze van egy olyan pont is, amit a filozófia kapcsán nem tudunk felvetni: az elméletek sem érdekesek önmagukban, ha nem vagyunk képesek valamiképpen alkalmazni őket konkrét feladatok megoldására. De ez már messze vezetne ettől a témától.

Ui. Érdemes lenne megnézni, mi változott (ha egyáltalán) 1986 óta azon a területen, amit Kornaiék elemeznek.

Hát nem tudom. Pontosabban szólva az ellenkezőjét gondolom. Schwendtner fő tézise, hogy az analitikus filozófia a kuhni normáltudomány gyakorlatát követi. Ha normáltudományos gyakorlaton valamiféle established practice-t értünk (intézményesültség, rögzített egyetemi tantervek, a publikációk szigorú minőségi szelekciója stb.), akkor az állítás igaz, csak nincs túl sok köze a kuhni fogalomhoz. Ha normáltudományos gyakorlaton azt értjük, hogy a tudósok tevékenyéségét valamiféle paradigma irányítja (közös metafizikai elkötelezettségek, bizonyos kérdésirányok letiltása stb.), akkor az állítás triviálisan hamis -- ezt Boldizsár és János meg is mutatta.

Schwendtner másik fő tézise, hogy a filozófiának valamiféle módon "teljesnek" kell lennie -- egyebek között "az egészről" kell szólnia. És akkor most álljunk meg egy pillanatra: milyen az, amikor a filozófia "az egészről" szól? Micsoda az az "egész", amiről a filozófiának szólnia kellene, és amiről az analitikus filozófia nem szól?

Nem "nehéz elfogadnom és feldolgoznom", csak egyszerűen nem tartom őket (számomra) releváns adaléknak (pl. Nagel írása a halálról kifejezetten halálra untatott). De én sem szeretném újrakezdeni itt azt a vitát, amit az szv-n (is) már lejátszottunk.

Azt még azért elmondanám, hogy én igencsak kedvelem az analitikus filozófiát, de soha nem leszek hajlandó a filozófiai igazság kizárólagos letéteményesének tekinteni (és a kontinentálist sem gondolom annak). Mindenkinek megvan a hozzá közel álló iskola, de ez nem ok arra, hogy a másik oldalt lefikázzuk.
Bocs, hogy ilyen liberális vagyok.

Sztem nem azt mondják, hogy a racionális érvelés elvetendő, csak azt, hogy a filozofálásnak esetleg más módjai is lehetségesek.



Ezzel lényegében egyetértek. Csak azt mondom, hogy pl. az érzelmek nem csak mint vizsgálati tárgy relevánsak az emberiség számára, hanem mint a condition humane összetevője is.

Melyik analitikus filozófus írt ilyeneket "az ember lényegéről"? Kellenének a hivatkozások.
Ezzel szemben Nagel, Nozick és más analitikus szerzők már a 80-as évek óta írnak (szerintem) világosan olyan kérdésekről, mint halál, abszurd, az élet értelme, érzelmek stb. Persze lehet, hogy neked ezt a tényt valamiért nehezedre esik elfogadni, feldolgozni: ezért nem akarlak mindenáron győzködni téged, hiszen erről már többször beszélgettünk.

Biztos van abba valami, amit mondasz, de a másik véglet se jobb. Az érzelmek meg iesmi mint a tudomány tárgya nagyon helyénvaló, de mint a médiuma szerintem nem OK. Ha valaki azt mondja, hogy a racionális érvelés mint olyan elvetendő, akkor előbb meg kéne mutatnia, hogy hol van vele a hiba, hol bukik meg stb. Ha meg azt mondja, hogy nem bukik meg, csak van más is, pl. érzelmek, azzal nekem semmi bajom, de azt gondolom, hogy azok a tudományt valóban mint vizsgálandó cucc kell hogy érdekeljék, és nem mint kifejezési forma.

Nem. Ez ugyan a megalapozás egyik (fontos) kérdése, de ugyanabba a paradigmába illik. Én nem erre gondoltam, hanem arra, hogy nem reflektálnak az olyan tágabb előfeltevéseikre, mint pl.: az ember lényegét tekintve egy racionálisan operáló elme; az, ami nyelvi formában reprezentálhatatlan (mint pl. az érzelmek, stb.) az abszolút másodrendű, mondhatni totális irreleváns; amihez nincsenek világos fogalmak, az lényegében nincs is, stb. Az, ami leginkább nem tetszik nekem, talán az a meggyőződésük, hogy "mi vagyunk az igazság egyedüli letéteményesei, a többi puszta zaj". Ah, tényleg? Akkor jó.

Igaz, igaz.
Az én világom túlságosan Tőzsér-központú, ezt elismerem.
Szóval Eszes B. és Tőzsér J. cikke.
Egyébként - nagyon helyesen - az análisan fixáltak a vitaesten felhozták a konténerek ellen, hogy az anal. filozófia igenis felhasználja a fenomenológia eredményeit az elme vizsgálatánál.
Én mindig kicsit mosolyogva szemlélem ezt a vitát, szerintem nincs akkora szakadék, mint amekkorának látszik, de azért még mindig követhetőbbnek tartok egy analitikus érvelést.
Nekem úgy tűnik, hogy a filozófia összes részdiszciplináját napjainkban egyedül az analitikus filozófia gyűjti össze: analitikus etika, esztétika, vallásfilozófia, és ami számomra igen kedves: analitikus filozófiatörténet.

Bocs, de ha jól látom, ez Eszes Boldizsár és Tőzsér János cikke... EB-t itt említetlenül hagyni..