Ez azért nem ugyanaz, mert itt egy középfokú alak van (fellebb/feljebb), nem pusztán a fel igekötő/határozószó. Más példa meg tudtommal nincs a magyarban.

Ellenben ott van pl. a klasszikus soha el nem váló fellebezni

Gondolom részben ez is lehetett az oka a máig tartó, hagyományosan "macska fel van mászva fára" szlogen túlélésének is, amit még akkor "kódóltak kulturál-genetikusan" a sznobkodó magyarokba, amikor elkezdték elitkedve "kiírtani" a "germanista" határozói igeneveket, még azokat is, amik meg tök praktikusak - lásd. a munka el van végezve, az ebéd meg van főzve. Jól sejtem, hogy ez a forma csak elsősorban a mozgást kifejező igéknél hangzik sután, és a végállapotot kifejezőknél meg úgy jó, ahogy van? Lásd: "elutazva" (érthető, de olyan kényelmetlen talán) - megfőzve (ez teljesen OK).

Az igekötő viszont tipukusan perfektivizál. Az defaultabb mint a progresszív?

Szerintem itt a "művelik a nyelvet" nem azt jelenti, h nyelvművelősködnek, hanem h széles körben használják anyanyelvjárásukat.

beszélőik mégis művelik*** azokat

"A német irodalmi nyelv kiejtési normája a Bühnenaussprache, a német színpadi nyelv. (...) a német irodalmi nyelv (azaz írott ynelv) a középkorban a császári és az egyes fejedelmi udvarok kancelláriájának egységes stílusából alakult ki, de a némt nyelvjárások, amelyek közt igen jelentős különbségek vannak, a mai napig is megőrizték vitalitásukat, s anyira fontos szerepük van, hogy a német nyelvterületen nemigen lehet egységes köznyelvről beszélni, mert csak regionális köznyelvek léteznek. Efelett áll mint legfőbb tekintély a Bühnenaussprache."

Az északi csoport nyelvjárásait összefoglalva alnémet nyelvnek nevezzük. A délibb nyelvjárásoktól és az irodalmi nyelvtől jelentősen különbözik hangrendszerében** (és egyes nyelvjárások esetében nyelvtanában is), olyannyira, hogy a felnémet beszélők nem is értik, ezért ma általában külön nyelvnek tekintik. Túlzással élve a holland is az alnémet nyelvjárásai közé tartozik, illetve abból vált önálló nyelvvé.

Bár Németországban sem ismeretlen, hogy a nyelvjárásokat "vidékiesnek" tartják, beszélőiket lenézik, beszélőik mégis művelik*** azokat. Könyvek, kiadványok jelennek meg rajtuk, sőt a Wikipédia is olvasható alnémetül [1], alemannul [2], alsószászul [3], ripuáriul [4] stb.

A német nyelv két fő dialektusra osztható fel: a felnémetre és az alnémetre. A felnémet nyelvjárások közé mindazok a germán nyelvjárások tartoznak, amelyekre a korai középkorban hatással volt a 2. vagy ófelnémet hangeltolódás:* ilyen egyrészt az alemann, a bajor, a keleti, a rajnai és a középső frank, másrészt a középnémet nyelvjárások. A két csoportot gyakran két külön dialektusra osztják: szűkebb értelemben vett felnémetre és középnémetre. Azokat a kontinentális nyugati germán nyelvjárásokat, amelyek nem vagy csak csekély mértékben vettek részt a 2. hangeltolódásban, az alnémet nyelvjárások közé soroljuk: pl. (alsószász, alsófrank).

És az, hogy nominalizációban is így szerepel? (Nincs távozás el stb.) De nekem az is jó, ha nincs default sorrendjük.

De mindig picit önkényes, mit tekintünk alapesetnek (csak nehogy a "kognitív szemantika" topikban ezért megkapjam a magamét a prototipistáktól!).

Az igekötő viszont tipukusan perfektivizál.

Még mindig nem értem, miért gondolod, h a magyar igekötő "alapesetben" az ige előtt áll.