akit/amit --- V(in)det
Mindenesetre furcsa, hogy egyesek nem találkoztak ezzel, mások pedig a determinált alakot érzik helyénvalóbbnak. Megfigyelésem szerint ez is --- az ilyen tárgy határozottnak vétele --- újabb dolog (és így nemzedéki kérdés is). Mindenestre minél több dolog kerül a vonatkozónévmás és a rávonatkozó ige közé, annál nagyobb az esélye, hogy grammatikalizálódott szabály «felrugassék» és a «szemantikai» egyeztetés érvényesüljön helyette. Határozott vagy határozatlan-e a vonatkozónévmás? Fiorello di Silvestre, akit mindig ki kellett javítanom ilyenkor az indeterminált alakra, így érvelt 1973-ban “Mmma! dehiszen ottvan hogy a-, tehát akkor határozott!»
--- Szóval ha valaki “elfelejti” hogy hogy kezdte, nem emlékszik hogy milyen grammatika formát választott, az a folytatásnál persze tárgyas alakot fog használni. A valamennyit érdekes, hiszen kettő van belőle és az ‘összes, mindegyik’ értelmű az (persze) határozott, az ‘egy kevés’ (persze) nem. Eszembe jut: az oláhcigány intrégo -o intré(g/ž)i (< r ântreg < ÍNTEGER -GR\=I) ‘minden’ és ‘összes’ értelmű is és a különbség így derül ki: 0 intrégi manúš-0 avilé ‘minden ember eljött (plur)’ (ez a manúš is többesszámú ám, lásd az igét!), o ntrégo gáv avilás ‘az egész falu eljött (sing)’.
Továbbá, nekem a partitív tárgy akkor is indeterminált ragozást kíván, ha személyragozva van: 4 könyvemet elloptak., persze mind a 4 könyvemet ellopták.. Stb.
Hálás téma