Na, akkor rátérek egy olyan területre, amihez nem értek, úgyhogy inkább kérdezni fogok, mint állítani. (Igen, a példamondatok a szakterületem, belőlük fogom megírni a nagydoktorimat,
Leíró és történeti példamondattan címen.)
Quote:
A kétnyelvűség (bilingvizmus) azt jelenti, hogy vaalkinek két anyanyelve van.
Amennyire én tudom, szokás a bilingvizmus különböző fokairól beszélni, és tkp. bilingvizmus már az is, ha valaki csak minimális szinten is tud valamit más nyelven. (Ezért mondják, hogy az idegen szavak átvételéhez valamilyen fokú kétnyelvűség szükséges -- nem feltétlenül az, hogy "két anyanyelvű" egyének közvetítség a szavakat.)
De ha ezt nem is fogadjuk el, csak a két nyelv nagyon magas szintű ismerete esetén beszélünk bilingvizmusról, akkor is problémás, h mi az : két anyanyelve van. Az anyanyelv terminusa ugyanis nagyon nehezen megfogható, amint több nyelv is pályázik erre a státuszra. Egynyelvűek esetében az anyanyelv az, amelyet az ember először elsajátít, amelyen a legtöbbet használ, amelyen a legkönnyebben fejezi ki magát, amelyet a legszívesebben használ stb. Kétnyelvűség esetén azonban ezek nem feltétlenül esnek egybe, pl. egy nemzetiségi gyermek a nemzetiségi nyelven kezdett megismerkedni a világgal, de az iskolában az államnyelven tanult, ezért azon könnyebben fejezi ki magát; egy bevándorló akár el is felejtheti az anyanyelvét, és egy idegen nyelv válik az "anyanyelvévé". Az ilyen jelenségek bemutatása (legalább rámutatás szintjén) szerintem elengedhetetlen feladata lenne egy ilyen tankönyvnek (legalábbis ha már rátér erre a kérdésre).
Én még azt is hozzátenném (nem árt, ha tudják), h a bilingvizmus terminust nem csak valóban két nyelv esetén, hanem általában minden többnyelvűség esetén használják.
Login
FAQ
Search
, h mekkora kompetenciától beszéljünk kétnyelvűségről, de a "két anyanyelv"-es definíciót a már kifejtettek miatt sehogy sem tudom elfogadni.