NYELVÉSZ

fp elszégyellte magát és kilépett a fórumból, úgyhogy a kérdéseink egyelőre válasz nélkül maradnak.

Lehet, hogy nem fogja elhinni, de ezt az információt nemzeti, faji, származási hovatartozás nélkül megismerheti a homo sapiens sapiens bármely tagja.
Legyen olyan kedves és az inszinuációs technikákkal való kísérletezéssel felhagyni ezen a fórumon. Higgye el, ezzel semmire sem megy, az érveket pedig ez nem pótolja. Akkor meg minek?

Egyébként még mindig nem kaptam választ a következő kérdésemre: Miért kell a helyesírásnak ilyen bonyolultnak lennie? Kérem, vegye figyelembe, hogy nem a helyesírás létjogosultságáról beszélek, amit már elismertem. A kérdésemet akár úgy is megfogalmazhatom, hogy vajon Ön szerint a nyelv egységesülésének eszméjét szolgálja-e a jelenlegi állapotában rendkívül bonyolult helyesírási szabályrendszer?

Megmondom őszintén, vártam volna egy elismerő szót "fp" kollégától a ly melletti harcos kiállásomért, de ha nem, hát nem. Talán persze nem is érdemlek mást.

Lyut eszembe, akkor most máshogy kéne ejteni a ly-t meg a j-t, vagy nem kéne máshogy ejteni? Útmutatásra lenne szükségem ez ügyben (ezügyben?). Mert jó, hogy nincs vele minimöl per, ahogy önök nem mondanák, de valaminek mégiscsak kell lennie emögött. Annyi lenne, hogy korcsosul nemzetünk, és nem bírunk már ejteni egy vaczak palatális ly-t? Ön ejt ilyesmit, tisztelt "fp"?

PS. Az ejt illetve az ely-t (mint abban, hogy ly-t írunk a gólya szóban ) mégiscsak minimöl per, nem?

"sziget" kolléga nyilván valami vidéki nyikhaj, aki, ahogy önök mondják minimöl pernek ejti ezt a két szót, amit -- mint azt a helyesírás is mutatja -- azonosan kell(ene) ejteni. Egyébként ezt "rebrus" kolléga is megjegyezte.

Hát igen, persze nem is számítottam másra. Én is a korukat megelőző meg nem értett gondolkodók sorsára jutok. Még jó, hogy nem hozakodtam elő a j -ly problematikájával. De őszinte leszek: ez a ly nekem tetszik, és ha a barrikádra kéne vonulni érte, esküszöm, megtenném. Lehet, hogy következetlenség, de így van.



Jó, de akkor mi a helyzet "sziget" kolléga kedvenc homográfjával, miszerint betűz?

Ezzel én nem értek egyet. A hangzó beszéd vagy az írott nyelv nem tatoznak a modern nyelvészet nyelvfogalmába (nyelv fogalmába?nyelv-fogalmába?), mindazonáltal szakbarbárság azt állítani, hogy semmi közük hozzá. Arra pedig, hogy a helyesírás hat a nyelvre, sőt akár létre is hozhat nyelvet, számos példa akad, mint az eszperantó vagy a modern héber vagy például a norvég, ahol az erdetileg "helyesírási" bokmaal mára teljes értékű beszélt nyelv is. De a mai magyar nyelvet is számtalan módon alakította a helyesírás a -bAn toldalék nevezett esetén túl is. És szerintem az egységesség irányába, amire talán a csángó nyelv lehet a példa, aki többek között az Akadémia áldásos tevékenységéből kimaradva távolodott el a többi magyar nyelvváltozattól, aminek én személyesen nagyon örülök.

Még egyszer: az természetesen nyilvánvaló, hogy a helyesírásnak nincs köze a modern nyelvészethez és nem része a nyelv fogalmának. De az túlzás, hogy semmi köze hozzá, sajnos.

A nemzet egysége teljesen más dolog, ez az identitás (az pedig a történelem, kultúra, stb.) kérdése: a norvég nyelv, vagy pláne a svájci nem egységes, de a nemzet ettől még - számunkra irígylésre méltó módon - az.

Én csupán műkedvelő amatőr vagyok a területen. Ám az előző megszólalásomban említett kérdéseimre azért továbbra is várnám a választ. A kényelem kedvéért ide másolom őket újra:



Én azt remélem, hogy Ön tud nekünk erről néhány dolgot mondani.

Egyrészt így nem különülnének el a tanult embereink a tanulatlanoktól. Hát mi alapján hozna döntést szegény személyzetis (önöknek humán menedzser), honnan tudná, hogy mennyire tanult a dolgozónk? Másrészt nyelvünket egyik ékességétől fosztanánk meg. Nem véletlenül hívjuk ám ékezetnek azokat a kis jeleket, amelyektől annyira szeretnének megszabadulni. Harmadszor, mint azt a magyar nyelvészeink jól tudják: a hosszú--rövid párjaink foném-értékkel bírnak, pl. tüzért--tűzért. Ráadásként pedig az ékezetlen szöveg az univerzális igénytelenség felé vinné helyesírásunkat. Olybá tűnnék, hogy engedtünk a felelőtlenül és igénytelenül esemesező ifjúságunknak, akiknek már arra sincs ideje, hogy néhány további gombnyomással előkeresse telefonján az ékes betűket (amelyeken, eléggé el nem ítélhető módon, gyakran fordítva áll az ékezet!).

"kamperg"-t nem hívjuk meg.

Ugyan én nem szólíttattam fel a 12. kiadás előmunkálataiban való részvételre, de lenne egy javaslatom:

Töröljük már a hosszú magánhangzókat a helyesírásból úgy ahogy vannak! Az egységes helyesírás szempontjából óriási lenne egy ilyen intézkedés hozadéka, hiszen az ilyen szűntelen vs. szüntelen típusú problémák azonnal megszűnnének, senkinek nem kéne többé azon vacakolnia, hogy az óvoda hosszú az uszoda meg rövid u, satöbbi. Ez olyan fokú nemzeti egységet tenne lehetővé, amiről a vérzivataros századok során álmodni sem mertünk.

Arról nem is beszélve, hogy magyar nyelvtanból az általános iskolai, középiskolai érdemjegyek átlaga több tizedet is ugorhatna. Nem is beszélve az érettségi dolgozatokról. Ha nem lenne az új kétfokozatú (két fokozatú?- valamit itt is lépni kell) érettségi, még az angol jegyeken (angoljegyeken?) is segítene, hiszen a régi rendszerben fordítás osztályozásának egyik kritériuma volt a magyar helyesírás. Tehát a magyarból és idegen nyelvből előálló egyre jobb osztályzatok az immáron egységes magyar nemzet következő generációját elégedettebbekké, sikeresebbekké, hogy azt ne mondjam, pirospozsgásabbakká tennék.

Felmerül persze a kérdés, hogy és akkor mindent röviddel kell-e ejteni, de hát mindenféle nyelveken is ejtenek hosszan, pedig nem is úgy írják. Tudom, tudom, azok a gyönörű hagyományok.... De talán megérné.

A legeslegnagyobb hátrány azért valójában az lenne, hogy a Hej, hej, helyesírás című kiváló program adásidejét valamivel nehezebb lenne kitölteni, pedig hát nyilván mindannyian szívesen figyelnénk akár órákon keresztül.

A helyesírási szabályaink nem természeti törvények. A helyesírási eszközeink tára bővülHET. Kérdés, hogy bővült-e már. Önt is érdeklik a 12. kiadásunk előmunkálatai?

Ön tényleg azt gondolja, hogy az írott kommunikáció újabb médiumainak megjelenésével a "helyesírási eszköz" fogalma nem bővülhet? Vajon miért nem? Valamely természettörvény megtiltja ezt?

Egyébként ez (smiley, quote, stb.) mellékág ebben a szálban, s az sem lenne baj, ha nem folytatnánk. Viszont továbbra is kíváncsian várnám a megelőző hozzászólásomban feltett kérdéseimre adott válaszokat. Ebben a topikban ugyanis azok lennének az igazán érdekesek.

Elképesztő igénytelenség, és a helyesírás nem ismeretére, így fontosságára mutat.

Vegyük észre, hogy éppen akkortájt okozott zavart a nemzet egységében, hogy miközben Akadémiánk egyszerűsítette az írásképünket a cz-ről a c-re való áttéréssel, ezt nem mindenki tartotta be, így megbomlott a nemzetünk egysége. Ezzel kapcsolatban hadd idézzem a nyelvtudományunk egyik nagy öregjének véleményét is: ,,a helyesírás egyszerűsítésének kérdése ... nem választható el az általános társadalmi haladás kérdéseitől, még akkor sem, ha a küzdő felekben a haladás ellenzésének indítékai öntudatlanok'' (Deme László, Amíg a cz-ből c lett, Nyr. LXXIV, 78--83). Egy másik fontos idézet ebből az írásból, ami mutatja a cz híveinek mereven arisztokratikus osztályjellegét: ,,az írás-olvasás mesterségét azon kevesek monopóliumának tartja, akik latinul, németül, olaszul, angolul, franciául csevegnek és olvasnak, talán a magyarnál is többet és folyékonyabban. Az egész kérdést ... ezen szűk réteg szemszögéből hajlandó csak nézni ..., és természetesnek tartja azt, hogy a >>köznép<< .. alkalmazkodjék ahhoz a néhányhoz'' (i.h. 80). Ezt jól gondolják meg.

És mit szól, kedves fp, a Tíííbor, fíínom típusú ejtésekhez?

Kedves "varasdi"! Ön félreért valamit. Az, hogy hogyan hozunk valamit létre, érdektelen a végeredmény osztályozásának szempontjából. Az idézőjel helyesírási eszköz, akár az ALT+3+4 gombokkal, akár a SHIFT+' gombokkal, akár a &+q+u+o+t+; gombokkal hozzuk létre (hisz tudjuk, hogy ,,valójában'' az általunk itt használ idézőjel néhany bájtnyi 1-es és 0-ás). A szmájli ezzel szemben nem az, akár a :+) gombokkal hozzuk létre, akár van a billentyűzetünkön egy ilyen vigyorgó pofa, akár tollal rajzoljuk.

Az írott nyelv hatásáról: hallgassák csak meg szépen beszélő bemondóinkat. Például amikor kezdik az Esti Krónikát: ,,jóóó estét kííívánok!'' -- hát nem gyönyörű? Miközben beszélőink zömének már nincs ideje ilyen mívességekre, rohannak, minden magánhangzót lerövidítenek, elvesztvén ezzel ősi örökségünk egyik kincsét.


"fejes" újabb jópontot szerzett!