NYELVÉSZ

Én kezdettől fogva mondtam, hogy nehéz kérdés, a gradualitását se tagadom. Szóval én ártatlan vagyok. Viszont azt megkockáztatom, hogy a kognitivisták kissé túllihegik a dolgot, szerintem kitünően beszélheti valaki az anyanyelvét valaki anélkül, hogy a térnek és az időnek ezt a viszonyát akár tudattalanul is magáévá tenné... De télleg ne lőjetek!

Akkor mi legyen? Van szemantikai kapocs, van rengeteg működő példa, van mindenféle produktivitásra utaló jel, de nem tudjuk új formákon tesztelni. Megy a homonímiába? :

Új intézmények naponta jönnek létre, téri viszonyok jelölésére alkalmas kifejezések viszont viszonylag ritkán kerülnek újonnan a nyelvekbe (pl. nem nagyon vannak új fajtáik, ritka a szlengben pl. az `előtt' jelentésű szó), ezért ott a produktivitást nehéz tesztelni.

Összeírjak egy bibliográfiát a térjelölő elemek poliszémiájáról? Nem lesz rövid

Én ilyet nem mondtam.
Dehogynem, csak arról már egy csomót írtak a szakirodalomban, tehát az empirikus részében egyetérteni látszanak az emberek.

Persze, a szemléletünk olyan is, hogy az intézméneket és a hozzájuk tartozó épületeket azonosnak tekintjük (egyes kóklerek ezt hívják kognitív metaforának). Azt nyelvi jelenségnek tekintjük, ezt meg nem?
Szerk.: az intézmény és épület nem empirikus kérdés? Pontosan úgyanúgy tesztelhető, mint a méret > érték.

Ez empirikus kérdés, ha a "kicsi" meg a "nagy" bármelyik ad hoc szinonimája, ami épp hogy bekerült a nyelvbe (pl. szleng) alkalmazható mind a két értelemben (szerintem igen), az arra utal, hogy nem homonimiáról, hanem szisztematikus jelenségről van szó. Nem is biztos, hogy nyelvi jelenségnek kell az ilyet tekintenünk, egyszerűen olyan a szemléletünk, hogy a fizikai méretet meg az érték (vagy bármilyen számszerűsíthető dolog) méretét hasonlónak tekintjük.

A sikeres karácsony áll az online boltok mögött szerintem tökéletes és időbeli használat.

Azt én értem, de mi az általános, szükségszerű magyarázó elv, azaz mi köti össze a két jelentést? És ezek szerint akkor és csak akkor beszélhetünk poliszémiáról, ha tökéletesen szabályos, tehát minden valahai és valaha létrejövő esetre igaz? Minden más esetet áttolunk a homonímiába inkább, mint hogy elismerjük olyan nyelvi jelenségek létezését, amelyek nem ilyen általános érvényű elvekből indulnak ki, ezáltal nem általános érvényűek?

Hát erre hoztam példának a Gamesz-t. Nehéz lenne megmagyarázni, hogy ha bekerül a nyelvbe egy új intézményt jelölő kifejezés (és ez nap mint nap megtörténik ), az mitől lenne kezdettől fogva homonima.

Természetesen. A rendőrség mint intézmény és mint épület is lehet véletlen egybeesés. Vagy van egy általános, szükségszerű elv, ami ezt a poliszémiát létrehozza, és rákényszerít minket, hogy poliszémiának tekintsük és ne sok-sok véletlenszerű egybeesésnek?

Nem tudom a választ arra, hogy mikortól lesz a poliszémia homonímiává: a szokásos lexikográfiai bon mot szerint akkor, ha a jelentések totálisan eltérnek. Ezzel a "definícióval" (ha annak szánják) viszont nem nagyon tudok mit kezdeni.

Viszont visszakérdeznék: abban a két mondatban, hogy

(1) A ház értéke kisebb, mint a teleké, amin áll.
(2) A Hold kisebb, mint a Föld.

a kisebb szó poliszém vagy homonim? Mert ezt az esetet nagyon hasonlónak érzem az eddig vitatottal, úgyhogy ha itt van megalapozott válasz, azt elfogadnám a másik esetben is.

Nekem ebből még nem világos, hogy akkor most az előtt kétféle használatát miért inkább poliszémiának, mint homonimiának kellene tekinteni (ha szerintetek inkább annak kellene). A te leírásod alapján ez még simán lehetne egy véletlen egybeesés (homonimia).

Ehhez viszont azt kell pontosítani, hogy mikor mondanánk, hogy van neki. kalman szigorúan csak akkor, ha léteznének a magyarban olyan mondatok, amikben a mögött kifejezést idői dolgokra alkalmazzuk. Ilyen mondatok pedig nincsenek.

De lehetséges egy gyengébb értelmezés is, ami igazságot szolgáltathat Tebe és eszesb intuíciójának. A probléma nagyjából úgy rekonstruálható, hogy van két (diszjunkt?) tartomány, Tér és Idő, meg három kétargumentumú reláció: mögött, után, előtt, ahol az elsőnek csak téri, a másodiknak és a harmadiknak pedig mindkét fajta használata létezik. Tebe és eszesb azt mondhatná, hogy a mögött és az után jelentése ugyanaz a relációforma, de az egyik tartományban a "mögött" hangalak, a másikban pedig az "után" hangalak nevezi meg a megvalósulását. Emellett érvelhetünk azzal, hogy 1. mind a mögött, mind az után irreflexív, aszimmetrikus (itt eltekintek a figure--ground jellegű ismert problémáktól) és tranzitív, 2. mindkettő inverze ugyanazzal a hangalakkal neveztetik meg ("előtt"). Vagyis mondhatják, hogy a "mögött" és az "után" ugyanannak az absztrakt rendezési relációnak a tartományfüggő megjelenését nevezi meg, és az, hogy miért esett így, legfeljebb annyira magyarázandó, mint az, hogy a go-nak miért épp a went a múlt idejű alakja.

Utólag beírtam az idézeteket rendesen, hogy áttekinthető legyen. Bocs, a ti hozzászólásaitokba is belenyúltam, de csak ennek erejéig.