NYELVÉSZ

Hát igen. Ráadásul nem vagyunk ezzel egyedül! Ott van például az angol, aminek – mint azt mindannyian jól tudjuk – egyáltalán "nem természete az orrhangú magánhangzó"; ennek ellenére a ködös Albion lakói még messzi szigetükre vetődésük előtt bűnbeestek (és milyen csúnyán!). Így történt az, hogy amit német testvéreik Gans-nak mondanak, az náluk goose; amit sanftnak, az soft; amit pedig fünfnek, az five. A nazalitás rámászott a magánhangzóra, az n pedig egyszerűen kiesett (ami értelemszerűen pótló nyúlást vont maga után). Később – az angolok példátlan hanyagságának köszönhetően – még a nazalitás is eltűnt, így mára nyoma se maradt a változásnak. Tehát lehetséges, hogy ami nálunk még csak kibontakozóban van, az egy sokkal súlyosabb változás kezdete... Vajon mi lesz ebből? Nemzethalál? Amiben mindenki bűrészes? Képzeljétek, hogy már nem mondhatjuk többet félreértés nélkül: "ez a kan rühes"; vagy "a számítógépem nemcsak vén, rossz is"... És valószínűleg az angol se húzhatja már sokáig ilyen alapvető hibákkal...

Egyébként szerintem a mássalhangzó egyáltalán nem nyúlik, tehát nem azt mondjuk, Herrik, hanem azt, hogy He:rik, hosszú, nazális magánhangzóval (jut eszembe, talán magánhangzónk se lesz, csak magáhangzó). Dehát ilyen kevéssel a vég előtt ez már úgyis teljesen mindegy – minek adjunk az ilyen apróságokra?

A címben idézett kijelentés folytatása is szép:



Mi az, hogy "önálló kiejtése" van? Minek? Az orrhangú magánhangzó(k)nak? Tehát mondjuk a magyarban önálló kiejtésük van az ffrikátáknak?

De ez is érdekes:



Mi az, hogy "mindenekelőtt"? A nazalitása mennyiben fontosabb, mint a képzésének a helye?

És a legszebb:



Az ilyenekről mindig az a jelenet jut eszembe, amikor az ómagyar nyelvápolók tiltakoznak, amiért a beszélők egyre gyakrabban ejtik ki a tővéghangzót...

Egy kitűnő írás a címben foglalt gondolat alátámasztására, főleg fonológusok figyelmébe: http://www.lib.jgytf.u-szeged.hu/folyoi ... /9712e.htm