NYELVÉSZ

Sajnos a piramis nem csupán ezen fordul. Minél többet foglalkozol a valódi munkáddal, annál kevésébé van időd ilyenekre -- minél több ilyet csinálsz, annál kevesebb időd marad a kutatásra.

_________________
A hozzászólás tartalma magánvélemény, semmilyen közösségnek vagy intézménynek, legfőképpen pedig a hozzászóló munkahelyének hivatalos álláspontját nem tükrözi. (BIJE)

Naívak vagytok, mint mindig

Kis honunkban a kutatók karrierjének (és jövedelmének) csak egy kis része származik a ranglétrán való előmenetelből. A gyakorlatban az alábbi lehetőségek merülnek fel, és ezekkel nagyon sokan élnek is:

1) a főállás mellé óraadás valamely egyetemen, aztán félállás, és ha elég nagy ember vagy, akkor egy 2. főállás
2) nagydoktori pótlék, aztán akadémikusi
3) pályázgatás, a pályázatok egy részéből közvetlenül nem lehet bért fizetni, de legalább az otthoni kütyük meg az utazás finanszírozva vannak
4) "szabad értelmiségiként" írogatás lapokba, pundit, megmondóember szerep a médiában stb.

Ezek egy része nem fizet olyan rosszul, sokszor a(z első) főállás többszörösét is. Az igazi baj az, hogy ezek fordított piramist alkotnak: ha a főállásodban már elég magas beosztásban vagy, csak akkor nyílik meg előtted a többi lehetőség. Egy pályakezdőnek sovány vigasz.

OK, de lássuk be, h ez már kilóg a topikból. Persze nem mintha az intézet ne hallathatná a hangját. Vagy az egész akadémia.



Engem pillanatnyilag inkább azok zavarnak, akik nem csinálnak semmit. (Legfeljebb piszmognak.) Persze lehet, h azért, mert olyan helyen vannak, ahol a képességeikkel már semmi érdemlegeset nem tudnak tenni.

_________________
A hozzászólás tartalma magánvélemény, semmilyen közösségnek vagy intézménynek, legfőképpen pedig a hozzászóló munkahelyének hivatalos álláspontját nem tükrözi. (BIJE)

Szerintem nem ennyi van, pl. ha jól emlékszem a költségvetésben végzett búvárkodásomra, az akadémikusoknak és nagydoktoroknak adott pénzek összesen meghaladják az egész OTKÁ-t (és akkor még az egyéb juttatásaikról nem beszéltünk). Vagy pl. a minisztériumi aktakukacoknak pl. nem a bértábla legalját adják. Vagy pl. az állami cégeknél (MÁV, BKV) mintha lennének egész kompetitív fizetések is. (A múltkor a BKV vezére említette, hogy csak a legfelső szintű vezetés 30 fős, persze ő ezt nem találja nagynak, szerintem majdhogynem az egész BKV-adminisztráció elműködhetne ennyivel.)Na, ez a fontosabb/főbb/relevánsabb kérdés, mert a fűnyírószerű béremeléssel se értenék egyet. Nem tudom, hogy fogalmazzam ezt meg, van egy ien állítólagos baloldali érték, amit az előző rendszerben úgy hívtak, hogy "egyenlő munkáért egyenlő bért" (egyébként meg tökre nem "egyenlő munkáról" van szó, hiszen a teljesítménytől nem függ), ami sztem sem nem baloldali, sem nem érték (Marx bácsi vszleg búgócsigát játszik a sírjában), hanem ien szakszervezeti ízű baromság, amit a középszerűek és lusták nyomnak, nagy sikerrel. Félreértés ne essék, semmi bajom a középszerű emberekkel, ha olyat csinálnak, amihez értenek, de a legtöbb nem olyat csinál.

Itt majd jöhetnek a hozzászólások, hogy ennyi van, szarból nem lehet várat építeni, stb. És hogy sajnálják, de akkor el lehet menni máshova, ha nem tetszik. (Valójában persze nem sajnálják, sőt...) Na de ez még nem lesz válasz arra, h mér fitzetnek olyanoknak, akik nem dolgoznak meg érte...

_________________
A hozzászólás tartalma magánvélemény, semmilyen közösségnek vagy intézménynek, legfőképpen pedig a hozzászóló munkahelyének hivatalos álláspontját nem tükrözi. (BIJE)

Hát lehet, h igazad van. (Tudod, velem lehet beszélni, amíg nem mondasz ellent nekem.) Lehet, h nagyon hálásnak kéne lennem a fizetésemért, bár a vásárlóereje össze nem hasonlítható azzal, amit a versenyszférában vagy külföldön kaptam. A lényeg az (és itt merészeltél nekem ellentmondani), hogy semmire nem ösztönöz az égvilágon, hiszen úgyse emelkedik (nem azér kapok ien rengeteget, mer olyan sokat teljesítettem volna). Szóval vszleg ugyanarról beszélünk.

Hát kinek mi a lényeg. Én a közféráról nem szólok, mert elég kis szeletét látom, pl. azt, ami itt a témamegnevezésben is szerepel.



Megéreznéd, ha visszaminősítenének munkatárssá.

Tudományos tanácsadó 437 300 450 400 463 500
Tudományos főmunkatárs 306 100 319 200 332 300
Tudományos munkatárs 218 700
Tudományos segédmunkatárs 174 900

(A főmunkatárs 140%-át kapja a munkatárs bérének, a munkatárs viszont csak 125%-át a segédmunkatársénak. Összegszerűen még nagyobb a különbség.)

_________________
A hozzászólás tartalma magánvélemény, semmilyen közösségnek vagy intézménynek, legfőképpen pedig a hozzászóló munkahelyének hivatalos álláspontját nem tükrözi. (BIJE)

Hát kinek mi a lényeg. Én a közszféráról globálisan beszéltem, hidd el, nem ez a lényeg, hanem amiről szóltam.Télleg? Én főmunkatárs vagyok, de a nagy ugrást valahogy nem éreztem.

Inkább az a lényeg, hogy a kezdő fizetés emelkedésére esély sincs. Ugye ha az ember a diploma után odakerül, és azonnal elkezdi a PhD-t, akkor még a legszerencsésebb esetben sem szerez doktori fokozatot három évig (de inkább hatig, különösen, ha miunka mellett tanul). Eddig esélye sincs arra, hogy munkatárs legyen, sőt, a fokozat megszerzése után sem léptetik elő automatikusan. Az igazi bérezésbeli ugrást csak a főmunkatársi kinevezés jelentené, de ez szinte elérhetetlen távolságban lebeg.

Míg a versenyszférában a kezdő fizetést általában fél évig, max. egy évig kapja a foglalkoztatott (az ugyanis "nyomott" bér, hogy ne legyen nagy veszteség, ha az illető alkalmatlannak bizonyul), addig az akadémián a kezdő bér jópár évre szól, függetlenül attól, hogy ki hogy teljesít. (Egyetlen egy esetet tudok, amikor valakit a teljesítménye alapján valóban időben léptzettek előrébb, de ez ritka kivétel.)

_________________
A hozzászólás tartalma magánvélemény, semmilyen közösségnek vagy intézménynek, legfőképpen pedig a hozzászóló munkahelyének hivatalos álláspontját nem tükrözi. (BIJE)

Ez a lényeg. Röviden és tömören.

Megváltozik-e?

Én, amikor egyáltalán közalkalmazotti állásom volt, mindig a közalkalmazotti bértábla szerinti minimumot kaptam. (Jutalomra se igen emlékszem.) Az egész közszféra legnagyobb nyomora, hogy nincs minőségmérés és teljesítmény szerinti differenciálás. Nincs verseny intézmények, intézményi egységek és egyének között. Nincs jobb teljesítményre törekvés, mert minek. Csak hogy tudjátok, miért úgy tanítják a gyerekeiteket, ahogy, és ha olyan orvosok kezelnek, mint amilyenek tudósban mondjuk az X tanszék/intézet dolgozói, akkor jaj nekünk.

2008-ban és 2009-ben a tudományos segédmunkatársak 174,900 Ft. bruttó bért kaptak. Ez nagyjából annyi, amennyi egy pályakezdőnek a belinkelt cikk alapján átlagosan jár. Eszerint minden szép és jó. Ami nem annyira szép és jó az az, hogy hosszú évekre beleragadhatsz a kafkai kastélyban ebbe a kategóriába, ahol még fokozati kompenzáció sem létezik (és ez igaz a munkatársra is). Ezért sem hinném, hogy aki elment innen Magyarországról (pl. doktorálni), az komolyan vissza kívánna térni ide. Ha objektív és tervezhető alapokon nyugodna az előrelépés, akkor esetleg talán...

_________________
A hozzászólás tartalma magánvélemény, semmilyen közösségnek vagy intézménynek, legfőképpen pedig a hozzászóló munkahelyének hivatalos álláspontját nem tükrözi. (BIJE)

varasdi irta:
"Ennek tükrében tervezi-e az Intézet mint a hivatalos magyar nyelvtudomány legfontosabb képviselője, hogy ennek a három embernek vagy a legjobbnak közülük kiszámítható tudományos karrierlehetőséget kínál, amellyel, ha ők is úgy kívánják, élhetnek? Van-e konkrét elképzelés a tehetségek itthontartására és számukra a megfelelő tudományos életpálya biztosítására? (Megjegyzem, nem tudom, személy szerint kikről van szó, de az nem is fontos.)
Ui. Lehet, hogy számonkérésnek hangzik a megfogalmazásom, de nem annak volt szánva".


Ez teljesen releváns kérdés.
A 3 tehetséges diák: felvették őket egy-egy jó külföldi egyetemre, ahogy rebrus is írja. Kérdeztem az egyiket, miért nem marad itthon az Elméleti nyelvészet PhD-n? Azt válaszolta, hogy "amit itt megkaphattunk tőletek, azt meg is kaptuk, most megyünk máshová". Persze, hogy igaza volt. Majd ők eldöntik, melyikük, mit fog preferálni, hazajönnek vagy (egy időre) külföldön maradnak. Szerintem két dolgot biztosan tehetünk azért, hogy kötődjenek az intézethez. Az egyik, hogy rendszeresen, újra meg újra esélyeket generálunk számukra, amikkel élhetnek. Például most ősszel az intézet társszervezője volt egy nemzetközi konferenciának, aminek a nyitó előadását az emlegetett diákok közül ketten tartották (nem szokványos ez nemzetközi konferencián). Az ok: nagyon jó volt az absztraktjuk. Más. A tanszéki oktatók közül többen már most is közös kutatásokat folytatnak a volt diákokkal, már a közeljövőben lesz közös (tanár+diák) nemzetközi konferencia előadás, előbb-utóbb közös projekt is. Így megtarthatjuk, építhetjük a kapcsolatot velük, érteni fogjuk a nézeteiket, eredményeiket és viszont, ők is minket. Fontos, hogy megmaradjon a motiváltságuk, energiájuk, győzzék lelkierővel, idegekkel, türelemmel a felbukkanó akadályokat.
A másik dolog: ha azt fogják gondolni, hogy az igazi mestereik Budapesten vannak, akkor kötődni fognak ide. Erre nagyon jó az esély. A jogi, financiális keretek változóban vannak, most nehéz megjósolni, hogyan fognak majd kinézni, amikor a diákok végeznek az egyetemeiken, de a kollégáimmal közösen azon leszünk, hogy méltó szerződést tudjunk ajánlani nekik, amikor ez számukra is aktuális lesz.

2 már elment közülük külföldre phd-zni, 1 meg készül.
De ha jól tudom, utána haza szeretnének jönni, az 4 év múlva lesz!