NYELVÉSZ

Nem írtam meg De azért írtam, h. ez a kisebbik gond, mert viszonylag könnyen ki lehet őket küszöbölni (határozószók), vagy lehetne esetleg pontosítani (igenevek, igekötők), bár nem szokás. Határozószók esete más persze így, mint az igekötőké. Előbbi télleg elkerülhető, talán, utóbbit nem tudom elképzelni, h. el lehetene kerülni.


Dehogynem, ezt akartam írni, csak példákkal. (Arról jutott eszembe ez az egész dolog, hogy épp vmit olvasok, amiben télleg metanyelvként van használva a hagyományos nyelvtan szófajtana és mondattana. És sztem elég érdekes, miért van erre szükség, és mien pontatlanságok következnek belőle...)

Vagy nem érdekes, nem tom.

Aszittem, a határozószót elkerülhetőnek tartod, mintha olvastam volna tőled erről vmit

És maga a szófaj és a mondatrész? Vagy ezek modern szellemű írásokban elő se kerülnek?

Azt tapasztalom, hogy a hagyományos leíró magyar nyelvtan terminusai modernebb leírásokban is mintegy metanyelvként "szolgaláják" az elemzést.

Nem az a fő baj, hogy olyan kétes szófaji terminusok, mint határozószó, igekötő, igenév előkerülnek. Ezeket én sem látom elkerülhetőnek, bár problémának érzem, hogy pont amiatt, hogy ezek úgymond közismert nyelvtani fogalmak a hagyományos értelmükben, nem érzik a szerzők szükségét annak, hogy definiálják őket, vagy legalább felsorolják az elemeiket. (Szóval a pontatlanság és a kétesség megmarad egy mégoly brilliáns leírásban is.)

A bajom az olyanokkal van, mint: névszói (-igei) állítmány vagy mostanában összetett állítmány, meg hogy alanyi / tárgyi /... alárendelő mondat. De végső soron ilyen hallgatólagosan tudott értelmű terminus a vonzat vagy a bővítmény is. Hogyan, milyen terminusokkal lehetne ezeket kiváltani? (Nem vagyok benne biztos, hogy kell, de kicsit körülményeskedőnek érzem az állandó idézőjelezést, vagy ún.-ezést és a pontosításokat.)

[Félreértés ne essék: nem a terminológia érdekel igazán, hanem az, hogy az újabb leírások is rossz általánosításokat vesznek át, mert részben olyan kategóriákat használnak, amelyek "mögött" rossz általánosítások vannak. Mégsem látszik könnyen elkerülhetőnek a hagyományos terminológia használata.]